„Ritkán gondolunk arra, amink van, és túl gyakran arra, amink nincs.”
– Milyen tényezõk voltak hatással arra, hogy Zirc városi rangra emelkedett?
– Zirc készült a várossá válásra, úgy is mondhatnánk megérett rá. A térségben betöltött központi szerepköre, mely nemcsak földrajzi értelemben, hanem a környezete számára is biztosított szolgáltatások által is folyamatosan fejlõdött, erõsödött, emelte városi rangra. Már a városavatás elõtti években komoly építkezések kezdõdtek, például: új óvoda és általános iskola, a negyvenlakásos társasház. Ha az idõben évtizedekkel korábbra is visszatekintünk, akkor nem feledkezhetünk meg a dudari bánya megnyitásáról és a térség fejlõdésére gyakorolt hatásáról sem. Mivel az ország különbözõ részeirõl ide érkezõ bányászok és családjaik letelepedésének infrastrukturális feltételei leginkább Zircen voltak adottak, lakhatásuk biztosítása érdekében a negyvenes évek végén, ötvenes évek elején komoly lakóház építkezések kezdõdtek, ennek következtében ugrásszerûen nõtt a lakosság száma. A várossá válás folyamata már ezzel elkezdõdött.
– Mikor volt a városavató?
– 1984 januárjában emelték városi rangra Zircet, azaz idén harminc esztendeje. A jeles évfordulót természetesen megünnepeltük, bár kicsit késõbb, májusban, mert ekkor már a szabadtéri programoknak is kedvezett az idõjárás. Harminc év szinte semminek, morzsányinak tûnik Zirc elsõ írásos említése óta eltelt több mint 950 évhez képest, de egészen más a történelemkönyveket lapozgatva századokat átugrani, mint amikor valaki a saját bõrén érzi az idõ múlását. Így nézve már nem is olyan kevés ez az idõ: egy egész emberöltõ.
– Egy korszaknak mindig vannak meghatározó egyéniségei. Kiket tenne a felsorolás élére?
– Az idõ múlását az is mutatja, hogy városalapítóink, az elmúlt három évtized meghatározó személyiségei közül sajnos többen már nem lehetnek velünk. Közéjük tartozik Kiss László, a rendszerváltást megelõzõ idõszak nagyközségi, majd városi tanácsának elnöke, Varga István, a város elsõ szabadon választott polgármestere, illetve alpolgármestere Varga Zoltán, aki az elsõ ciklus végén megbízott polgármesterként vitte a város ügyeit.
– Az elmúlt 30 év meghatározó személyisége Dr. Varga Tibor, aki közremûködött a várossá válás elõkészítésében, majd városi tanácstitkárként dolgozott, 1994-tõl két ciklusban a város polgármestere volt. Õt Horváth László követte a város élén. Meghatározó városvezetõink mellett azonban számos jeles közéleti szereplõt, képviselõt lehetne kiemelni, az élet szinte minden területérõl: egyházi képviselõket, díszpolgárokat, a gazdasági élet kiemelkedõ alakjait, hivatali és intézményi munkatársakat, civilszervezetek képviselõit, kitûnõ sportembereket. Nehéz lenne név szerint felsorolni mindazokat, akik saját területükön végzett munkájukkal, eredményeikkel hozzájárultak városunk sikereihez.
– Hogyan fejlõdött a város harminc év alatt? Melyek a legszembetûnõbb változások?
– A legjobban úgy érzékelhetjük a változást, ha elõszedünk egy harminc évvel ezelõtt készült fotót a városról. Az apátság épülete egészen biztosan felismerhetõ lesz rajta, hiszen ez az épületegyüttes az 1700-as években történt megépítése óta Zirc jelképévé vált. Más városrészeket tekintve azonban hamar elbizonytalanodnánk: vajon hol is járunk?
– A rendszerváltás elõtti jelentõs fejlesztések a 90-es években tovább folytatódtak: kiépült a szennyvízcsatorna-, a gáz- és a telefonhálózat, üzembe helyezték a kábeltévé-rendszert. Az egyházi kárpótlás keretében új szakképzõ iskola, majd ahhoz kapcsolódóan étterem, kollégium és tornacsarnok épült. Az általános iskola is új tornateremmel gyarapodott, a gimnázium és az óvoda magas tetõt kapott. Teljes egészében megújult a város egészségügyi infrastruktúrája az alapellátástól kezdve, a krónikus és rehabilitációs kórházi fekvõbeteg ellátáson keresztül, az emelt szintû járóbeteg szakellátásig. Kívül-belül felújításra került a városháza épülete, tatarozva lettek a Rákóczi téri épületek, a volt zárda, a fiúiskola épülete, megépült a szociális feladatellátás új helyszíne a Segítõ Kezek Háza. Új óvodai csoportszobákkal bõvültünk és bölcsõde is épült. Folyamatosan újul meg a Reguly Antal Múzeum és Népmûvészeti Alkotóház, s a város fõtere.
– Az apátsági épületegyüttes elmúlt 100 évének legjelentõsebb fejlesztése, rekonstrukciója fejezõdött be az elmúlt évben. Jelentõs turisztikai beruházások történtek, szállodák épültek például Szarvaskúton a Forest Hills Biohotel &Golf, és a Hotel Szarvaskút. Felébredt több évtizedes „csipkerózsika álmából” Zirc egyik legrégebbi épülete is a Bagolyvár Fogadó, s megújult az Arborétum is. A város arculatának változásában, a település fejlõdésében meghatározó szerepe van a helyi vállalkozások által megvalósított beruházásoknak ugyanúgy, mint az itt élõ emberek által megépített társasházaknak, családi házaknak. A 80-as években kezdett el kiépülni több ütemben a Kukoricaföldi lakótelep és az Erdõalja lakótelep, vagyis a város lakótere is folyamatosan bõvült. Annak, aki nap mint nap itt éli az életét, persze nem olyan szembetûnõ a változás, de aki csak néha napján fordul meg városunkban, az ugrásszerû fejlõdést tapasztalhat.
– A település gazdasági környezete is sokat változott harminc év alatt. Mi a legszembetûnõbb mindebbõl?
– A 80-a évek meghatározó foglalkoztatóit a közszféra és az állami nagyvállalatok jelentették: Dudari Bányaüzem, Bakonymûvek Dudari Gyáregysége, Mezõgép Vállalat, Termelõszövetkezet, Városgazdálkodási Üzem. Ezek a cégek a városi élet meghatározó szereplõivé váltak, rájuk épült a sport, a kultúra és még sok minden más. A rendszerváltást követõen azonban ezek a vállalatok nagyrészt eltûntek, helyüket kisvállalkozások foglalták el, õk vették át a foglalkoztatói szerepet. Zircen ma körülbelül 600 vállalkozás mûködik. Ez igen nagy szám a lélekszámhoz viszonyítva. 3200 aktív munkavállalónk, és ugyanennyi munkahelyünk is van, ennek ellenére sokan ingáznak a környezõ váro-sokba: Veszprémbe, Gyõrbe, Mórra. Ugyanakkor körülbelül ugyanennyien érkeznek ide munkavállalóként a közeli kistelepülésekrõl.
– Zircen a civilszervezetek meghatározó szerepet töltenek be. Milyen pontokon köthetõ össze az õ tevékenységük a város 30 évével?
– Pezsgõ civil élet zajlik Zircen, körülbelül 80 ilyen jellegû szervezetünk van, elsõsorban szabadidõs, kulturális és sport téren mutatkozik meg a tevékenységük. Az egyik legrégebbi közülük a Zirc Városi Vegyes Kar, nekik köszönhetõ testvérvárosi kapcsolatunk a németországi Pohlheimmel, de ugyan így civil kapcsolatok mentén jött létre az együttmûködésünk az erdélyi Baróttal, és a finnországi Nivalával is.
– A civil szféra kezdeményezte a 90-es évek elején a Zirc és Vidéke újság újraindítását, a helyi televízió létrehozását, nekik köszönhetõ a már országos szinten is jól ismert Zirci Buli, és részben a Bakonyi Betyárnapok rendezvénye is. A civilek az élet minden területén ott voltak és ott vannak: kereszteket, kõképeket újítanak fel, szobrokat állítanak, eseményeket szerveznek történelmünk jeles napjaihoz kapcsolódóan. Rangos összejövetelek köthetõk hozzájuk, mint a Templomi Kórusok Találkozója, vagy a nyugdíjasok megyei sakk-, illetve rejtvényfejtõ versenye. De a sportszervezeteink is sikeresen mûködnek. A nagyvállalatok eltûnésével jó részük ugyan szponzor nélkül maradt, de szerencsére sokan talpon tudtak maradni, és ma is országos, sõt nemzetközi sikereket érnek el, leginkább önerõbõl. Példaértékûnek tartom ilyen téren a Vincze Judo Club, vagy akár az újszerû sportok mûvelõi közül a Wings Darts Club mûködését.
– Milyen üzenete lehet ennek a 30 évnek a zirciekhez?
– Az ünnepség állófogadásán Arthur Schopenhauer gondolatát kölcsönöztem: „Ritkán gondolunk arra, amink van, és túl gyakran arra, amink nincs.” Éppen ezért fontos idõnként megállni, visszatekinteni, megállapítani mi mindent sikerült elérni. Az ember a sikereibõl tud töltekezni, az ad erõt ahhoz, hogy megteremtsük, ami még hiányzik.
– Úgy gondolom, egy közösség sikere mindig a tagjain múlik, a sorsukat jobbra fordítani akaró emberek hozzáállásán, szándékán és a velük együttmûködõk körén. Zircen – én úgy látom – alapjában véve munkából megélni kívánó emberek élnek, akik soha nem hátráltak meg a feladatok és az akadályok elõtt. Ha visszatekintünk a város elmúlt 30 évére, akkor egy sikeres történetnek lehetünk tanúi, ami az itt élõ emberek közös eredménye.
-réz