Felemás ciklust zártak a Duna-parti kisvárosban
– Milyennek látta az elmúlt négy évet?
– Véleményem szerint az elõzõ ciklus jobban sikerült, mint a legutóbbi. Egyedüli MSZP-sként dolgoztam a testületben négy FIDESZ-es és négy független képviselõvel. Idõközben két kormánypárti kolléga átült a függetlenek közé, talán a nem mindig a város érdekeit elõtérbe helyezõ politizálás miatt. Ilyen volt például a járóbeteg szakellátó ügye. A vita arról szólt, hogy miként kellene mûködtetni az intézményt. Közben elindult az államosítás az egészségügyi létesítményeknél is, de szerencsére nem úgy, mint az iskoláknál. Itt volt döntési lehetõsége a testületnek, hogy kívánja-e továbbmûködtetni, vagy pedig bedobja a közösbe. Utóbbi esetben elég nagy népharag lett volna, mert a lakosság felemelte a hangját, ennek ellenére a FIDESZ-es képviselõk az államosítás mellett törtek lándzsát. Aztán a többség bölcsen úgy döntött, hogy maradjon meg az önkormányzat vagyonában és mûködtetésében. Ha tovább finomítunk a dolgon, egyre kevesebb önkormányzati hozzájárulásra lesz szükség az intézmény fenntartáshoz.
– Mennyi pályázati forrást sikerült Ercsibe hozni az elmúlt években?
– Volt jó pár pályázat, melyek az én elsõ ciklusomat követõen fejezõdtek be. Késõbb úgy láttam, hogy a beadott pályázatainkat érdekes módon sorban elutasítják forráshiányra hivatkozva. Jeleztük is egyet nem értésünket, és az utóbbi fél évben háromszor is nyertünk, valamint két 2011-2012-es pályázatunkat (családi napközi és belterületi utak felújítása) újra bírálati szakaszba tették. A mûvelõdési házra és egyik óvodánkra napelemes rendszer kerülhetett. – Partfalvédelmi pályázatunkra regionális forrásból 294 milliót nyertünk, az egész beruházás 350 millióba került. Egy 364 milliós KEOP-os pályázat révén megoldódott a Sina-telepi szennyvízelvezetés és -tisztítás, az összköltség itt 440 millió forint volt. Összességében mintegy 2,5-3 milliárd forint többletforrás érkezett városunkba az elmúlt idõszakban, köszönhetõen például a vállalkozások által elnyert EU-s támogatásnak. Ide számolunk néhány központi EU–s projektet is, ami Ercsi területén lévõ fejlesztéseket jelentett. A 2006-ig megépült sztrádára, vagy az elõzõ ciklusban a 6-os fõközlekedési út felújítására gondolok. Nemrég valósult meg a Duna 4. szakaszán az árvízvédelmi gátak megerõsítése. A betorkoló Váli-víz és a Szent László vízfolyás partjain több mint 12 km hosszbanelkészült a töltés, amelyet kerékpározásra is lehet használni.
– Mi jellemezte a ciklusban a város gazdálkodását?
– 2006-ban, amikor átvettem az önkormányzat irányítását, jelentõs adósságállományunk volt. Elõször létszám alapon próbáltuk racionalizálni mûködésünket, emellett igyekeztünk minél elõbb törleszteni az adósságot. Több mint fél milliárd forintot sikerült befizetni, így mintegy 60 millióra csökkent az adósságállományunk. Jött a jó hír, az adósságkonszolidáció, ami az idén zárult le. Mi azért nem jöttünk ki ebbõl olyan jól, mint egynéhányan, nekünk ez mindössze 40 milliós többletbevételt jelentett, míg másoknak olykor milliárdokat.
– Milyen a kulturális és civil élet Ercsiben?
– Visszahoztuk a kárhozatból az Eötvös–napokat, ez többnapos ünnepségsorozattá, fesztiválszerûvé nõtte ki magát. A cukorgyár, és a Kinizsi Sportegyesület alapításának századik évfordulóját is megünnepeltük, meghívtuk a régi cukorgyári dolgozókat és családjukat (350 fõ), nagy népünnepély kerekedett az eseménybõl. 2013-ban Eötvös-évet rendeztünk, ami egyhetes ünnepség volt tartalmas mûsorokkal, egyszerûbb és komolyabb kulturális–és sportrendezvényekkel minden korosztály számára. Civil szervezeteink is aktívak, az Egészséges Életmód Egyesület elég sok nagyrendezvényt szervez, próbálják az embereket rábeszélni a szebb és jobb életre. A Zorica tánccsoportunk többször volt Horvátországban, és szerepeltek más országokban is. A polgárõrök tevékenysége is egyre erõsödik, ami jót tehet hosszú távon Ercsi közbiztonságának.
– Újraválasztása esetén milyen tervei vannak?
– Alapvetõen az a megfogalmazott cél, hogy uniós forrásokat tudjunk Ercsibe hozni, ezzel lehetõséget teremteni minél jobban a vállalkozások letelepítésére, hogy azok adóforintokkal tudják gazdagítani a költségvetésünket. Régóta dédelgetett vágyam a Duna-projekt, azaz a Duna-partunk rendbetétele. Egyik részét rekreációs tóként használhatnák a sporthorgászok, de ideális helyet lehetne biztosítani a vízi sportok szerelmeseinek is. A korábban szociális lakásként használt, felújításra szoruló Wimpfen–kastélyban szállót, éttermet, kiállítótermeket lehetne kialakítani. Akár Ercsi lehetne a következõ Szentendre, hiszen minden adottságunk megvan hozzá: a kastély, a cukorgyári kápolna, ami most 80 éves, és csodálatos mûemléképület. Van három múzeumunk, a plébánia, és a templom is gyönyörû, sportra pedig ott lehet a kis-Dunaág. Tehát a Duna–projekt elõkészítése, elindítása, netán megvalósítása állhat a következõ évek munkájának középpontjában.
vk