Justicia tanácsai

A közbeszerzésekrõl szóló 2003. évi CXXIX. törvény (Kbt.) jogszabály-szerkesztési módszere miatt a nyílt eljárás az eljárásfajták között alaptípusnak tekinthetõ: a törvény elején, az uniós rezsimen belül helyezkednek el részletszabályai, az eljárás megindításától a szerzõdés megkötéséig bezárólag.

A jogalkotó a késõbbiekben nem ismétli meg újra és újra ezeket a rendelkezéseket, hanem csak visszahivatkozik rájuk, és a továbbiakban már csak az eltérõ, meghívásos, tárgyalásos, egyszerûsített, egyszerû stb. eljárásokra vonatkozó speciális szabályokat rögzíti.

Ebben a szerkesztési módszerben azonban nem csupán technikai megoldást kell látnunk. Az igazán fontos üzenet számunkra az lehet, hogy a törvény szándékolt célja szerint a kodifikátorok igyekeztek minden lehetséges eszközzel abba az irányba orientálni a közbeszerzések szereplõit, hogy leggyakrabban ezt a típust alkalmazzák.

A nyílt eljárás biztosíthatja ugyanis leginkább az oly sokszor emlegetett alapelveknek, mint a verseny tisztaságának és nyilvánosságának, az esélyegyenlõség és az egyenlõ bánásmód biztosításának érvényesülését.

Mitõl „nyílt” a nyílt eljárás?

Az elsõ legfontosabb jellegzetesség, hogy az eljárás hirdetmény közzétételével indul. Az ajánlatkérõ értéktõl függõen ajánlati felhívást jelentet meg az Európai Unió Hivatalos Lapjában, illetve a köztudatban inkább benne élõ, gyakrabban forgatott Közbeszerzési Értesítõben, mely a magyar Közbeszerzési Tanács hivatalos lapjaként jelenik meg, heti három alkalommal.

Az ajánlati felhívást az ajánlatkérõnek külön rendeletben meghatáro-zott minta szerint kell elkészítenie, oly módon, hogy annak alapján az ajánlattevõk egyenlõ eséllyel megfelelõ ajánlatot tehessenek. A felhívás rengeteg, az egész eljárás szempontjából lényeges információt tartalmaz. Ily módon elõre rögzítésre kerül: a közbeszerzés tárgya, mennyisége, lehetõség van-e a közbeszerzés egy részére ajánlatot tenni, ajánlatkérõ elfogadja-e a többváltozatú (alternatív) ajánlatot, az ellenszolgáltatás teljesítésének feltételei, továbbá az ajánlattétel határideje, a borítékbontás, az eredményhirdetés és a szerzõdéskötés tervezett idõpontja stb.

A potenciális ajánlattevõk innen értesülhetnek arról is, hogy az ajánlatkérõ a benyújtott ajánlat értékelése során milyen igazolási módokat vesz figyelembe annak érdekében, hogy kiválassza az alkalmas szerzõdõpartnert, illetve milyen bírálati szempontok alapján dönt majd az érvényes ajánlatok között.

Már a kezdet kezdetén eldõlhet tehát az eljárás eredményessége, mivel az ajánlatkérõktõl komoly szakmai felkészültséget követel meg, egy minden szempontból tökéletes, a tényleges beszerzési igényt megfogalmazni és közvetíteni tudó felhívás elkészítése.

Szakértelem szükséges egyrészrõl a mûszaki, gazdasági kérdésekben, de elengedhetetlen a törvény alkalmazására vonatkozó alapos jogi ismeret is.  A Közbeszerzések Tanácsának nemrégiben megjelent tájékoztatója szerint a közbeszerzések összértéke 2004-ben 1129,7 milliárd forintot tett ki, szemben a 2003. évi 558,3 milliárd forinttal! Ennek az értéknek a 79,5%-át az ajánlatkérõk nyílt eljárásban költötték el. A rohamosan bõvülõ közbeszerzési piac tehát számtalan pozitív eredményt generálhat. Valóban elérkezett tehát az idõ, hogy leszámoljunk esetleges ellenérzéseinkkel, és ehelyett éljünk a jogszabályok által nyújtott lehetõségekkel.