Polgárdi a térségi együttmûködésben hisz

A félreértelmezett lokálpatriotizmus hosszú távon nem vezet eredményre

– Milyen infrastrukturális és egyéb fejlesztéseket sikerült tetõ alá hozni az elmúlt idõszakban, és mennyire sikerült élni a pályázatok adta lehetõséggel?
– 20 év lemaradását kell behoznunk, és ez nem megy egyik napról a másikra. A folyamatos, ütemezett fejlesztések híve vagyok, annak, hogy mindig csak annyit vállaljunk, amit valóban meg is tudunk valósítani. Sok irányban fejlõdtünk, fontos, hogy minél többen érezzék, folyamatosan fejlõdik városunk, még ha kis lépésekben is, de szemmel láthatóan haladunk.
– Számos utcánkat sikerült megújítanunk, ezek egyike éppen a városháza elõtt húzódó kereskedelmi tengelyünk, a Deák Ferenc utca. Az elavult, régi vízvezetékcsövek miatt buzgár módjára tört fel a víz egy-egy nagyobb esõzést követõen. Pályázati pénzre itt nem tudtunk várni, saját erõbõl, a Vízmûvel összefogva újítottuk meg.
– A Batthyány utcánkban vadonatúj térköves járdát építettünk, mégis inkább a Dózsa György utcában történtekre vagyok büszkébb, ahol a közmunkaprogram lehetõségeit kiaknázva, magunk újítottuk meg a gyalogutat. Felszedtük a régi járdalapokat, megtisztítottuk azokat, a törötteket cseréltük, és az árokrendszert is rendbe tettük. Ez a városunk egyik legszélsõ utcája, ez is jól mutatja, hogy nekünk nem csak a belváros boldogulása a fontos.
– Jól állunk a városi utak aszfaltozásának terén is. 52 utcánkból csupán 2-3 olyan van, ahol ezt még nem sikerült megvalósítanunk. Ezek egyike volt az I. István utca, mely egy új beruházás keretében szilárd aszfaltburkolatot kapott.
– A Kossuth utca felújítása is indokolt volt, a már-már balesetveszélyes közlekedés miatt. Az óvodásainknak nap mint nap át kellett itt haladniuk, a gyerekek gyakran bukdácsoltak a rossz minõségû úton.
– Az Ybl Miklós utcában egy lakossági kérésnek tettünk eleget, egy rövid útszakasz megépítésével a polgármesteri hivatalig. A kitaposott földutat az itt élõk naponta használták, esõs idõben azonban a sár sok bosszúságot okozott. A közmunkaprogramra támaszkodva ezt a problémát is orvosoltuk.
– Településünk a Balatonra vezetõ fõút mentén fekszik, az erre haladók gyakran áthaladnak városunkon. Szeretnénk, ha Polgárdit szép, vonzó kisvárosnak tartanák, ezért – elsõ lépésként – a bevezetõ útjainkhoz üdvözlõtáblákat helyeztünk el, a nagyobb csomópontjainkat pedig virággal díszítettük.
– Az útfejlesztések mellett természetesen más irányban is igyekeztünk elõre lépni. Törekedtünk arra, hogy a pályázati forrásokat minél jobban kiaknázzuk, és sok esetben sikerrel is jártunk. Ennek eredményeként új városi piac épülhetett, mely a helyi termékek piacra jutását segíti. Egy másik projekt keretében megújult az iskolánk homlokzata is. Tavaly a belvárosi parkolóhelyeinkre fektettük a hangsúlyt, 14 millió forintot költöttünk erre a célra. 40 millió forint értékben napelem-rendszert helyeztünk el a közintézményeink tetején, 6 millió forintért pedig közvilágítással láttuk el kerékpárutunkat. Az MLSZ-szel összefogva, nagy örömünkre egy rekortán sportpályát is átadhattunk.
– Törõ Gábor, országgyûlési képviselõnk is sokat tett azért, hogy sikeresen pályázhassunk, 150 millió forintot nyertünk vízrendezési feladatokra, ami komoly segítség volt ezen a téren.
– Egy Leader-program keretében sikerült megújítanunk a sportöltözõnket, illetve térfigyelõ kamerarendszerrel szereltük fel váro-sunk utcáit, tereit.
– A Kormányzat egy programot indított az egészséges, arzénmentes ivóvíz biztosítása érdekében. Ennek keretében Polgárdi-Tekerespusztán egy új víztisztító rendszert állítottunk üzembe 82 millió forint értékben, és ennek megvalósításában Törõ Gábor szintén jelentõs szerepet vállalt.
– Két különleges fejlesztésrõl is beszámolhatok, ezek egyike a kiscséri kápolna felújítása volt, mely különösen kedves a szívemnek. Egykor Kiscsér-pusztán – a városközponttól 5-6 kilométerre – komoly mezõgazdasági üzem mûködött. Ekkor telepedtek le az dolgozó munkások. Azóta generációkon át öröklõdnek az ingatlanok, és egy önálló településrész jött létre. Az õ felzárkóztatásukat is fontosnak tartjuk. A kis kápolna története szívmelengetõ. 100 évvel ezelõtt ott élt egy tanítónõ, aki egy egész élet munkájával összegyûjtött megtakarításait ajánlotta fel – végakarata szerint – arra a célra, hogy Kiscsér-pusztán a szeplõtelen fogantatás kápolnája megépülhessen. A püspök atya közremûködésével újraszentelhettük a megújult épületet.
– Egy másik városi épület felújítása a civiltársadalom érdeme. Egy festékgyártó kezdeményezéséhez csatlakoztak a helyi civilek, aminek eredményeként a családsegítõ központ és idõsek napközi otthona szépülhetett. 90 önkéntes jelentkezett településünkrõl erre a munkára. Egy álló nap festettünk, díszítettünk – a festékek költségét az önkormányzat vállalta –, és az akcióról készült egy kisfilm, mellyel – internetes szavazás alapján – végül sikerült az elsõ helyen végeznünk a megmérettetésben. Büszkék lehettünk tehát Polgárdira, városunk civiljeire, éppen ezért jómagam is örömmel vettem részt tevõlegesen is ebben az akcióban.

– A gazdálkodás, a városüzemeltetés kapcsán milyen elõrelépések történtek?
– Egy szolgáltatás-fejlesztési program keretében gyermekbarát várót alakítottunk ki a városházán, valamint babapelenkázót, és a mozgáskorlátozottak számára is használható helyiségeket. Kollégáinkat különféle tréningek keretében képeztük, nagy hangsúlyt fektettünk a csapatépítésre, a szervezetfejlesztésre.
– Az iskolánkat az államra bíztuk ugyan, de ez nem azt jelenti, hogy magára hagytuk volna. Az említett külsõ felújításon túl, a belsõ megújulásban is segítettük õket. Egy 65 millió forintos TÁMOP pályázat keretében rendkívül szerteágazó módon tudtuk támogatni a munkájukat: nagy mennyiségû, korszerû eszköz beszerzésével, oktatással, szemléletformálással, külföldi nyelvi, történelmi táboroztatással Erdélytõl Ausztriáig. Természetesen a diákok talán ez utóbbit élvezték a legjobban.
– Az orvosi ügyeletünk autóját is lecseréltük, nagy gondot fordítva arra, hogy ez minden tekintetben elõremutató lépés legyen. A régi dízel gépjármû a téli idõben kockázatot jelentett, a nagy hidegben nehezen indult, és más paramétereit tekintve sem tudott megfelelni már a kihívásoknak. Az új benzinüzemû, négykerék-meghajtású terepjárónk már bizonyította, hogy jól gondolkodtunk, sajnos egy súlyos balesetnél kellett hasznát vennünk: mi vittük be a mentõsöket a szántóföldön keresztül a helyszínre, ezzel segítve az életmentést.
– Hasonlóan jó szolgálatot tett az a feszítõ-vágó gép is, amit 4 millió forintért vásároltunk, hogy ezzel is segítsük helyi tûzoltóink munkáját. Az autópálya közelsége miatt – sajnos – gyakran hasznát veszik ennek a kicsi, mégis rendkívüli erejû eszköznek. Tavaly 130 éves tûzoltóságunkat összesen közel 15 millió forint értékben fejlesztettük, többek közt egy újszerû Mercedes típusú tûzoltóautót is sikerült a térség szolgálatába állítani.
– Az eszközeink cseréjénél minden esetben arra törekszünk, hogy azok a lehetõ legjobban szolgálják a közösség érdekeit, és megfeleljenek a mai kor elvárásainak. A Városgondnokság esetében is ezt az elvet tartottuk szem elõtt. Professzionális fûnyírót vásároltunk, olyat, amit a havi 30 napból 25-ön használni tudunk, mert fontos, hogy köztereink mindenütt rendezettek legyenek. Ugyanezt a célt szolgálja a praktikus, és gazdaságos új kisteherautónk, mely attól különleges, hogy billenõs platóval és stabilizáló szerkezettel rendelkezik. Így számtalan célra használni tudjuk, idõt és pénzt takarítunk meg azzal, hogy nincs szükség rakodókra.
– Végül, ha már az üzemeltetésrõl, gazdálkodásról beszélünk, köszönetet szeretnék mondani Kormányzatunknak is. Azzal, hogy rendezték az önkormányzat adósságait, lehetõvé tették a normális gazdálkodást, a fejlõdést. Polgárdi városa azóta adósság nélkül mûködik, és ezt szeretnénk is fenntartani. Ettõl két esetben vagyunk hajlandóak eltérni, ha a felvett hitelt munkahelyek megteremtésére – például ipari park kialakítására -, vagy az itt élõ fiatalok megtartására – új óvoda, bölcsõde építésére – fordítjuk.
– Végül – a városvezetéshez kapcsolódóan – fontosnak tartom azt is, hogy a lakossággal közvetlen kapcsolatot tudjunk kialakítani. Ebbe beletartozik a közmeghallgatás intézménye, épp úgy, mint az, hogy bárki megállíthat az utcán, biztosan számíthat a figyelmemre. Minden felvetett problémára igyekszem megoldást találni, valamennyi beérkezett panaszra reagálni, és ha lehet orvosolni azokat. Nincsenek illúzióim, tudom, hogy minden kívánságnak nem lehet eleget tenni, a munkánknak korlátai, keretei vannak. Ígérgetni nem fogok. A családom öt generáció óta itt él Pogárdiban, ebbõl adódóan sokakat személyesen is ismerek, és sokan engem is ismernek. Emelt fõvel szeretnék itt élni, polgárdiként, a polgárdiakért. Ezért arra tudok ígéretet tenni, hogy a döntéseink hátterére rávilágítok, megteszek mindent azért, hogy azok világosak, érthetõek és ebbõl adódóan lehetõleg elfogadhatóak legyenek mindenki számára. Ezt a kapcsolattartást, a miértek megértését segíti a – mind tartalmában, mind küllemében – megújult városi lapunk is. A lakosság informálását kiemelt feladatnak tekintjük, ehhez pedig elengedhetetlen egy igényes médium, amit úgy vélem – még, ha többe is kerül –, megérdemelnek a polgárdiak.
– Ugyanezt az együttmûködést, együttgondolkodást tudom felajánlani a szomszédos önkormányzatok vezetõinek is. A 2014-20-as idõszak nagy kihívások elé állítja a településvezetõket. Nagyon fontosnak tartom, hogy ezeket a lehetõségeket valamennyien a lehetõ leghatékonyabban ki tudjuk aknázni. Ehhez meg kell értenünk, hogy egyeztetnünk kell, össze kell hangolnunk a fejlesztéseinket. Nem olthatjuk ki egymás esélyeit azzal, hogy valamennyien ugyanazokat a fejlesztési célokat tûzzük a zászlónkra. A térségnek együtt kell fejlõdnie, megosztva egymással a terheket és a lehetõségeket. Az összhang megteremtésében különösen nagy felelõsség van a nagyobb települések vezetésén, arra kérem õket, partnerként tekintsenek a kisebbekre, higgyék el, itt is van szürkeállomány, itt is vannak tervek, elõremutató javaslatok. A rosszul értelmezett lokálpatriotizmus nem vezet hosszú távon eredményre. Meggyõzõdésem, ha összefogunk, messzebbre juthatunk, mint külön-külön.
-réz