Közösségépítéssel az európai minõség irányába
– Hogyan ápolják a városban a történelmi múlt hagyományait?
– Amikor 2010 õszén megkaptuk azt a megtisztelõ feladatot a fehérváriaktól, hogy elkezdhettük a város irányítását, akkor azt tûztük ki célul, hogy az egyik legfontosabb feladatunk a közösségépítés erõsítése. Ehhez a sport és a kultúra mellett a történelem iránti tisztelet jelentett számunkra jó alapot. Nemsokára adta magát az alkalom, 2013-at Szent István emlékévnek nyilvánítottuk nagy királyunk halálának 975 éves évfordulója kapcsán, és egy korábbi, 1938-as emlékév 75. évfordulójára is emlékeztünk. Akkor számos közösséget sikerült a városban az ügy mellé állítani. Rendezvényekkel, eseményekkel, kiadványokkal sokan tudtak csatlakozni az emlékév eseményeihez. Ezt a munkát késõbb is folytattuk, mert a közösségek már el is várják tõlünk.
– Elég csak reggelente belépni a hivatalba, ahol a Szent Korona másolatát láthatjuk, amit egyébként közadakozás keretében éppen az emlékévhez kapcsolódóan tudott a város megvásárolni. Gyakorlatilag itt nem lehet úgy dolgozni, hogy az ember ne szembesüljön a történelemmel és ne érezze annak megõrzésének felelõsségét. Amit fontos elõrelépésként meg lehet határozni, azt mindig egy programba foglaljuk. Ez esetben ráadásul nem is magunk vagyunk, hiszen a kormányzat éppen 2013. augusztusi kihelyezetett kormányülésén indított el egy programot, amit aztán végül is novemberben kormányhatározat formájába is öntött, és azóta ez a munka most már az elõkészítõ fázisán is túljutott. Ez az ún. „Árpád-ház” program, mely nem kifejezetten Székesfehérvárról szól ugyan, de nyilván ebbõl a történelmi fõvárosi jellegbõl fakadóan Fehérvár-Esztergom vonatkozásában fogalmaz meg prioritásokat. A szakmai elõkészítés megtörtént, az egyházmegyével a fehérvári fejlesztések, tudományos munka vonatkozásában megállapodtunk. Püspök atyával közösen jegyezzük azt a dokumentumot, amit Fehérvárral kapcsolatban kértünk beépíteni ebbe a programba, és már minden elõkészítõ kormányzati fórumot is megjárva a kormány döntésére vár.
– Ez lehet az átmenet a Szent István emlékév, és a következõ idõszak feladatai között, gondolván két következõ évfordulóra: 2022. az Aranybulla kibocsátásának nyolcszázadik évfordulója, mely városunk számára ismét egy komoly lehetõség, és egy újabb emlékév megrendezését fogja jelenteni. 2038. pedig Szent István halálának ezredik évfordulója, amely olyan kerek szám, ami nagyon ritkán adatik meg. Ebbõl következõen az erre való felkészülés nem csak Fehérvárnak, hanem minden, nemzete történelmét ismerõ és tisztelõ embernek, közösségnek és magának az államnak is egy fontos ünnepség lehet. Látszik, hogy ez a munka folyamatos – és bár egy több mint 1000 éves városban ugyan rövid idõszaknak tûnik, de – rögtön fölöleltünk 25 esztendõt. Ez pedig minden kor testületére, és a mindenkori polgármesterre is feladatot ró. De aki ezt Fehérváron nem akarja fölvállalni, az ne legyen itt polgármester!
– A közelmúltnál maradva nem tekinti visszalépésnek, hogy közismert országos politikusból mára „csak” városi polgármester lett?
– Mindenki tudja rólam, hogy én elsõsorban fehérvári embernek vallom magamat, ezért nem visszalépésként éltem meg, hogy nem a parlamenti politizálást választottam. Ki merem jelenteni, hogy polgármesternek lenni komolyabb feladat, mint országgyûlési képviselõnek, még akkor is, ha ez adott esetben kormánypárti képviselõséget jelent. A polgármesterség egy nagyvárosban komplex feladat, mert egyszerre testesíti meg – ha közjogi méltóságokat nézzük egy város szintjén – a köztársasági elnök és a miniszterelnök feladatait. A fehérváriak joggal várják el, hogy ez ne egy pártpolitikai munka legyen, hanem a város minden polgárának – politikai hovatartozásától és véleményétõl függetlenül – képviseljük az érdekeit. Ez adja a szépségét, hogy itt át lehet lépni ezeket az országos politikában bizony túlságosan merev falakat jelentõ pártpolitikai vonalakat, határokat. A többi a fehérváriakon múlik, meddig adnak nekem erre lehetõséget.
– A közösségépítésnél említette, hogy nagyon fontosnak tartja a kultúrát és a sportot. Hogy áll ma Fehérvár ezeken a területeken?
– Egy várost közösséggé szerintem ez a két terület formál, ezek azok a közös pontok, amik összekötik az embereket. Ezért nagyon fontos az, hogy a kultúrát és a sportot támogassuk. A kultúra vonatkozásában nagyon komoly elõrelépésnek tartom azt, ami a színházunkban történik. Szikora János igazgató irányítása és vezetése mellett ez a színház ma a legerõsebb – szakmai értelemben – az országban. A korábban a színházon belül mûködõ szimfonikus zenekart önálló intézménnyé formáltuk. Ez a mai világban nagy elkötelezettséget jelent, jól jelzi a különbséget, hogy korábban kb. 40 millióból mûködött a zenekar, az idei költségvetésben ez az összeg már 150-160 millióra emelkedik, és újabb lépés abba az irányba, hogy hamarosan minõsített zenekarunk legyen.
– Emellett van egy széles mûvelõdési ház-rendszerünk, ahol a kulturális, közösségépítõ és szociális szempontok is egyaránt megtalálhatók egy-egy intézményben, és ugyanez igaz a könyvtárhálózatra is. Kiemelten fontosnak tartom hagyományos nagyrendezvényeinket. Vannak történelmi rendezvények, elsõsorban az augusztusi Székesfehérvári Királyi Napokra gondolok, azon belül a koronázási szertartásjátékra, a Fény utcára, a Musica Sacra-ra – ezek európai színvonalú fesztiválok ma már. Emellett vannak olyan rendezvények, amelyek nem a történelmi múltból fakadnak, hanem kulturális életünk részei, legyen az például egy néptánc-, vagy egy gyermekfesztivál.
– A sport területe egy kicsit más, de ugyanúgy a városról szól, szurkolunk a csapatainknak, versenyzõinknek, készülünk az olimpiára több fehérvári versenyzõvel, a látványsportokban pedig ”harcban állnak” csapataink. Én a sport azon négyesében hiszek, hogy nem választható szét egymástól a szabadidõsport, az élsport, az utánpótlássport és a diáksport. Ezek együtt tudják egymást erõsíteni, hiszen ha nincsenek helyi példaképek, akkor kevesebb gyereket lehet arra rávenni, hogy elkezdjen sportolni.
– A fehérvári gazdaság és ipar nemcsak a város, hanem a régió életének is meghatározó szegmense. Mik a jellemzõi?
– Ami a város gazdaságát különlegessé teszi, hogy nagyon heterogén. Megtalálhatók a kiscégektõl a közepeseken át az egészen nagy magyar vagy külföldi vállalatok is. Székesfehérvár nem szakosodott egy iparágra, tapasztaltuk, hogy ez milyen veszélyes. Amikor annak idején az IBM egyik pillanatról a másikra elment – nagy örömünkre megint itt van a városban, és nagy létszámban foglalkoztat -, akkor ez egy nagyon jelentõs problémát és törést okozott. Amikor két éve a Philips ment el, akkor ezt az önkormányzat talán, de a város egyáltalán nem vette észre. Mire ide jöttek a várost tájékoztatni, addigra az adott ipari parkon belül már volt is szinte mindenkinek munkahelye. Ez nyilván nagyon nagy stabilitást és biztonságot ad, már amennyire a XXI. században bármi stabil és biztonságos is. Ez a város, ez a gazdaság is erõsen kitett a világgazdasági folyamatoknak, a negatív és pozitív fordulatot is megérezzük.
– 2014-ben érte el újra a város iparûzési adóbevétele a válság elõtti szintet (11,3 milliárd), és ez az összeg tavaly 12,7 milliárdra emelkedett. Ha minden évben ennyit nõ a gazdaság, azt látatlanban aláírom! A város együtt növekszik a gazdaságával. Ha a gazdaságunk erõsödik, a befizetett helyi adó nõ, akkor a munkahelyek száma is nõni tud, az adónövekménybõl többletfejlesztéseket, üzemeltetési feladatokat lehet ellátni. Gyakorlatilag statisztikai értelemben közel vagyunk ahhoz, amikor már szinte nincs munkanélküliség a városban. Nagyon sok szakterületen egyértelmûen munkaerõhiány van, amit közösen tudunk az állammal, a cégekkel kezelni. Körülbelül 30 ezer ingázó jár be a városba naponta dolgozni, ez egy óriási szám. Amikor a fehérvári munkaerõpiacról beszélünk, nekünk ebbõl kell kiindulni. Ez nagy kihívás az oktatásban, a szakképzésben, a felsõoktatásban, ahol a Corvinussal és az Óbudai Egyetemmel sokat léptünk elõre, de városfejlesztési szempontból is. A város lakossága a napi ingázókkal együtt közel 150 ezer fõ, és egy OECD-számítás szerint mintegy 267 ezer ember életére, sorsára vagyunk hatással. Tehát az úthálózatot, a közösségi közlekedési rendszert, az oktatási rendszert erre a térségi szerepre kell felkészíteni, és nem önmagában arra, hogy ki az, aki Fehérváron is hajtja álomra a fejét. Ezért nagyon fontos a Modern Városok Program, mert ott azt ismerte el az állam, hogy a megyei jogú települések – ugyanúgy, mint Budapest – óriási hatást gyakorolnak a környezetükre. Tehát amikor mi egy kórházfejlesztést megvalósítunk, az nyilván nem csak a fehérváriaknak fontos, hanem az egész térség számára egy kiemelt beruházás.
– Végül beszéljünk a jövõrõl. Milyen Székesfehérvárt szeretne látni a polgármester 50 év múlva?
– Azt szeretném hinni, hogy Székesfehérvár nemcsak a több mint ezer éves történelem során volt, és a jelenben is meghatározó városa Magyarországnak, hanem 50 év múlva is az lesz. Abban bízom, hogy ha a mai Közép-Európát nézzük, akkor mondjuk a mai minõséget tekintve egy osztrák nagyváros színvonalán mûködõ településsé válik Fehérvár. De emellett a legfontosabb, hogy elmondhassuk, hogy az itt élõ közösség erõs és büszke fehérvári lesz a jövõben is!
Veér Károly