Fél esztendõ telt el a székesfehérvári Nemzeti Emlékhely fölé emelt védõtetõ lebontása óta, ám még mindig nem születtek meg az új tervek a fölbecsülhetetlen értékû középkori kõemlékek megvédésére. Szent István székesegyházának maradványait és a királysírokat elsõsorban az idõjárás viszontagságaitól kell óvni, így minden bizonnyal új, a korábbinál nagyobb fedést biztosító, de a városképbe is illõ tetõszerkezet kerül a Romkert fölé. De mikor?

A modern ívû vasszerkezetet, amelyet a fehérváriak csak Vashangárnak neveztek, több mint félmilliárd forintból építették fel 1998-2000 között, majd a közvélemény nyomására mintegy 10 millióból bontották le 2004 nyarán. A bontást saját hatáskörben a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) rendelte el, egyben ígéretet téve arra, hogy kidolgozzák az emlékhely rehabilitációs tervét, és biztosítják a kõemlékek konzerválásának anyagi fedezetét.

– Akkor lett volna szabad elkezdeni a bontást, ha már megvan az új tetõ terve és a munkák költségére vonatkozó anyagi keret – vélekedik Biczó Piroska, az emlékhelyen folyó feltárásokat vezetõ régész. – Valóban ígéretet kaptunk a romkertben lévõ kövek konzerválására, de ez nem elegendõ a hatékony védelemre: a területet ismét le kellene fedni. Az nem igaz, hogy egy történelmi városmagba ne lehessen harmonikus tetõt tervezni… Sajnos, a lebontott tetõ minden szempontból rossz megoldás volt: egyrészt a városlakók nem tudták elviselni ezt a magasan emelkedõ ívet, másrészt sok helyen a falakra betonozták rá a tartópilléreket. Ezzel már a tervezés szakaszában sem értettünk egyet, de a jelek szerint a mûemlékvédelmi hatóság nem tudta, mit szabad tenni egy rommal. A bontás idején beszélgettem fehérváriakkal, akik azt mondták, igazából nem is a tetõ ellen tiltakoztak, hanem a mérhetetlen mennyiségû beton ellen, ami bekerült a Romkertbe…

– A betont is el fogják távolítani?
– Ezt pillanatnyilag megoldhatatlannak látom: a falakból nem lehet úgy kiszedni a vasbetont, hogy az ne járjon rombolással – és akkor még nem beszéltünk a vállalhatatlan költségekrõl.

– Az idei telet miként vészeli át a Romkert?
– Most bizonyos falakon van fólia, ami részben véd, részben nem. A bontási engedélyt azzal a feltétellel adták ki, hogy október 15-étõl március 15-éig a falak fölé ideiglenes tetõket kell emelni – ám ezek a tetõk nem készültek el…

– Amíg állt a védõtetõ, addig sem takart túl so-kat: éppen télen lehetett látni, hogy alatta is havasak voltak a falak, és nyilván az esõt is beverte a szél.
– Valóban, egy olyan szerencsétlen légáramlat alakult ki a tetõ alatt, amely keletrõl akkor is vonzotta befelé a csapadékot, amikor nem is fújt a szél… Az építész valószínûleg arra gondolt, hogy hazánkban az északnyugati szélirány az uralkodó, és abból az irányból a toronnyal és a mellvéddel védett is volt a terület, ám ezzel a légárammal nem számolt. Mindezek ellenére azt mondom, hogy amikor kint tíz centiméternyi hó volt, a tetõ alatt csak egy centi, vagy már annyi sem, mert elolvadt – vagyis mégis védelmet jelentett a romok számára.

– Csak a téli csapadéktól kell óvni a romokat?
– A nyári csapadéktól is, mert a csapó esõ koptatja a köveket – de a legnagyobb veszélyt valóban a tél jelenti, amikor (különösen a magyar klimatikus viszonyok között) napközben folyamatosan váltakozik a fagyás és olvadás, így a víz a kövek réseibe befolyva feszíti azokat.

– Számos olyan ókori romot ismerünk (hogy ne menjünk messzebb, itt van a szomszédos Gorsium), ahol nem tetõt emelnek a kõmaradványok fölé, hanem védõréteget falaznak rájuk, ezzel egyszersmind jobban kiemelik az épületek formáját, alaprajzát.
– Ez egy korábbi megoldás, valóban sok helyen alkalmazták: az eredeti falakat jobb esetben visszatemették, és csak a hamis falak látszódtak ki a földbõl. Azonban így csak a hamis falak maradnak meg, az eredetiek tönkremennek, és egy idõ után mindkettõt vissza kell bontani és újjáépíteni. Magyarországon így mentek tönkre az egri székesegyház eredeti maradványai és ugyanilyen állapotba került Somogyvár is.

– Ön szerint mikor kerül újabb tetõ a Romkert fölé?
– Teljes csönd van a tervek körül: a bontás elõtt volt egy kuratóriumi ülés, amelyen arról volt szó, hogy szeptember végéig felvázolják a következõ lépéseket az új védõtetõ és a régóta halogatott múzeum ügyében. Azóta azonban nem volt egyetlen kuratóriumi ülés sem… Közben az idei országos költségvetésben 150 millió forintot biztosítottak az emlékhelyre, ami elég sok mindenre elég lenne, ha ismernénk az elképzeléseket és a szükséges elsõ lépéseket.