Források nélkül nehéz társulni

A Sümegi Kistérségi Többcélú Társulás 21 települést foglal magába, ezek közül csak Sümeg és Csabrendek lélekszáma haladja meg a kétezret, a többi néhány százfõs kisközség. Szociológiai és közigazgatási szempontból érdekesség, hogy a térségben négy település is található, amelyek lakóinak száma száz alatt van. Ilyen Hetyefõ (99 fõ), Hosztót (98 fõ), Zalameggyes (56 fõ) és Megyer (48 fõ). Mi lesz ezeknek az értékes, komoly természeti értékekkel megáldott aprófalvaknak a sorsa, a jövõje?

A 21 település 1996, a Területfejlesztési Törvény elsõ módosításának idõpontja óta küszködik együtt azért, hogy legalább az alapvetõ és a 21. században elvárható szolgáltatások rendelkezésre álljanak. 2004-ig a Veszprém Megyei Területfejlesztési Tanácshoz benyújtott pályázatokon keresztül ez a célkitûzés többé-kevésbé teljesült, bár, mint a társulás jelenlegi elnöke, Simon Lajos, Dabronc polgármestere elmondta, a terület észak-nyugati részén fekvõ 17 községben a mai napig nincsen csatorna.

– Legkésõbb 2012-ig szeretnénk ezt a hiányt pótolni, hiszen a mi területünk a Közép-Dunántúl egyik legkitûnõbb minõségû karsztvíz bázisa, amit mindenképpen meg kell õriznünk.

2004-ben megjelent az úgynevezett „többcélú kistérségi társulás” fogalma és törvényi lehetõsége, ami azonban nem kapcsolódott össze újabb, vagy más jellegû pénzügyi forrásokkal, így a saját bevétellel nem gazdálkodó, egyébként is hátrányos helyzetû területek önkormányzatainak komoly mûködési nehézségekkel kellett szembenéznie.

– Igaz, hogy megjelentek újabb pályázati lehetõségek – folytatja Simon Lajos – de azt május végén kezdik el értékelni, és majd talán fél év múlva lesz belõle pénz. De addig mibõl mûködünk?! Csak úgy tudom elképzelni az egészséges mûködést, ha a fenntartási költségeket normatív módon megkapjuk, és így a társulás közigazgatási szintként képes megjelenni.

A térség két legnagyobb települése is csak egész komoly hiánnyal tudta megtervezni az idei költségvetést, ipar sosem volt, az egykor virágzó mezõgazdasági termelés pedig a jól ismert országos gondokkal küzd. Az agráriumban igen alacsony a jövedelem mértéke, iparûzési adó bevétellel szinte egyáltalán nem lehet számolni.

– A beruházások legnagyobb részét városokba telepítik, itt gyûlik fel az iparûzési adó is. Például a fõvárosi kerületek közül nem egyben akkora az adóbevétel, hogy milliárdokat tudnak brókerekre bízni, miközben falun egy fillért se tudunk beszedni. Igazságtalan az elosztás, igenis a mindenkori kormánynak juttatnia kellene vidékre is! – mondja a társulás elnöke. – Ahogyan a mindenkori kormánynak végre kellene hajtania az önkormányzati reformot, hiszen eddig még minden kormány csak megígérte azt. Vagy itt van a „falu mint népességmegtartó erõ” szlogenje. Dabroncon, a saját településemen az elmúlt tíz évben végzett gyerekek közül egy se jött vissza, mert mindenki úgy látja, városban jobban lehet boldogulni. És ez így is van. De nem kellene így lennie! Egymás után szûnnek meg az óvodák és iskolák, mert 4-5 gyereknek nem érdemes kinyitni. Csakhogy nem a bezárás és központosítás lehetõségén kellene gondolkozni, hanem azon is, miért jutottunk el idáig?!

A fiatalok nem jönnek vissza, a munkahelyet keresõk elköltöznek, az idõsek hamarosan kihalnak. 10-15 év múlva a falut is be lehet zárni, mert nem lesz lakója! De beszélhetnék a gazdaságosság sajátos hazai felfogásáról is. Nyugat-Európában az átlagos birtok méret 20 hektár. Talán még bérbe vesznek mellé újabb 20 hektárt. És ez életképes. Nálunk azt mondják, 500 hektár alatt nem érdemes hozzáfogni a gazdálkodáshoz. Nem biztos, hogy a mindent versenyképesség alapján megítélõ szemlélet hosszú távon kedvezõ nekünk.

Simon Lajos több órán át sorolhatta volna: mi nincs és mi kellene. Szomorú végkövetkeztetés, hogy amit mondott, nem csak a Sümeg környékére jellemzõ, hanem az egész országra. Pedig természeti értékekben gazdag, értékes tája ez a Pannon vidéknek, a természetközeli gazdálkodás bölcsõje lehetne. A Balaton és a nyugati határ közelsége pedig olyan adottság, amit fel nem fedezni, ki nem aknázni vétek. A halogatás nyomán hamarosan csupán elherdált kincsek és pusztuló nemzedékek fölött kesereghetünk.