Ahol tényleg a rászorulók kapják a segélyeket
– Milyen célokat tûzött maga elé az önkormányzat a ciklus elején?
– A konkrét fejlesztéseken, beruházásokon túl leginkább azt tûztem ki feladatul magunknak, hogy próbáljuk meg hosszú távra fenntarthatóvá, mûködõképessé tenni a várost. Amikor átvettem a polgármesteri szolgálatot, akkor volt hirtelen, még a 2014. végén 80 milliós hiány, mellyel meg kellett birkóznunk. A korábbi vezetés által betervezett, de be nem folyt iparûzési adót kellett kompenzálni. Ez egy óriási nagy teher volt az indulásnál. Rá voltunk kényszerítve, hogy megnézzük, hol lehet a nadrágszíjon szorítani. Sok olyan kisebb tételt találtunk, ahol meg lehetett fogni kiadásokat, de volt nagyobb is, például az iskolaépület fûtésköltségeit sikerült komolyan visszaszorítani. Nagy erõfeszítéseket tettünk a bevételek növelésére, hogy hosszú távon iparûzési-adó növelést érjünk el. Ha a munkahelyek száma növekszik, akkor a segélyezendõk köre is jóval csökken, ebben is sikerült elõrelépést elérni.
– Segélyezés, közmunka – ezek mindig hangsúlyos kérdések voltak a város életében.
– Egyik sarkalatos költségcsökkentés az volt, hogy igyekeztünk a segélyezést sokkal emberségesebbé tenni. Ez nem azt jelenti, hogy többet osztottunk, hanem azt, hogy inkább azokon igyekeztünk segíteni, akik önhibájukon kívül, vagy életkoruknál fogva nem tudnak dolgozni. Inkább kevesebb emberrõl, de sokkal inkább a valódi rászorulókról próbálunk gondoskodni. A többieket pedig arra próbáljuk rávenni, hogy menjenek el dolgozni. Az önkormányzat ilyen szempontból nem jótékonysági intézmény.
– Gondolom, ez sokaknak nem tetszik.
– Azt terjesztik rólunk – rólam, hogy „ez nem ad segélyt, csak munkát”, és én erre nagyon büszke vagyok! Ha az üzenet átment, akkor ez egy csodálatos dolog. Amikor az emberek szemlélete kezd megváltozni, szerintem az a legnagyobb eredmény. Ugyancsak büszkék lehetünk arra, amit a sport, vagy akár a civil mozgalmak, és a közbiztonság területén elértünk. Ez utóbbi köszönhetõ az országos, és a megyei rendõrfõkapitány úrnak is, akik nagyon sokszor és sokféleképpen segítették Ercsiben a rendõrök munkáját. Kiemelt figyelemben részesültünk, ez meghozta az eredményt, 20-30%-kal, azaz mérhetõen visszaesett a bûnözés. Még nem értük el azt a kívánatos célt, hogy teljes nyugalom legyen, de börtönbe került 7-8 olyan ember, akiknek ott a helyük, és ennek következtében nagyobb a békesség.
– Hogy áll Ercsiben a munkanélküliség?
– Amikor elkezdtük a munkát, 600 körül volt a munkanélküliek száma, most 400-450 körül van. Ez részben önkormányzati tevékenységnek köszönhetõ, részben pedig a gazdaság élénkülését látom benne. A meglévõ cégek rendszeresen fejlesztenek, a Musashi és a Biopont is keres dolgozókat, és elég jó a környék munkaerõ felvétele is. Próbáljuk az ipari tevékenységet idecsábítani, és letelepíteni a városban, de ez egy nagyon nehézkes és hosszadalmas folyamat. Ráadásul pályázatokra várnak a betelepülõ cégek is.
– Hogy jellemezné ma Ercsi városát?
– Egy stabil költségvetésû kisvárossá sikerült növekednünk. Nagyon sok fejlesztés valósult meg a városban külsõ segítséggel. Kaptunk a ciklus elején egy 300 milliós összeget a kormányzattól, és azóta is több pályázatunk nyert. De ha nem lenne semmiféle pályázat, akkor is tudunk fejleszteni. A köztereken azért észre lehet venni azt, hogy jól gazdálkodtunk. Megígértük, hogy minden évben építünk egy új játszóteret, és ezt be is tartottuk. Sinatelepen megépült a közösségi ház, és 2014. óta annyi utat újítottunk fel, mint amennyit elõtte két cikluson keresztül sem sikerült. Ez annak köszönhetõ, hogy saját erõbõl is sok mindenre képes a város.
– Jövõkép, tervek, leendõ pályázatok?
– A TOP-os pályázatokat már beadtuk, szépen fel is készültünk ezekre, 900 millió körüli csomagot állítottunk össze. Szeretnénk, ha bölcsõde épülne, megvalósulna a Duna-part turisztikai rehabilitációja és kerékpárút épülne a városon keresztül a komptól egészen a volt cukorgyárban lévõ Szent Erzsébet kápolnáig. A Tótlik városrész felemelkedéséért is szeretnénk tenni: utak újulnának meg, szociális lakások kerülnének kialakításra illetve felújításra. Nagyon közel áll a szívemhez a tiszti klub rekonstrukciója, az ott létrehozott civil központban lenne még egy kis kávézó, és cukrászda is. Egyik óvodánk megújítására is szeretnénk költeni, mert ez egy eléggé leromlott épület, akadálymentesíteni kell, tornaszobát kell építeni hozzá a kor igényeinek megfelelõen. Önerõbõl szeretnénk a város kapuit is rendbe hozni, hogy akárhonnan is lép be valaki hozzánk, pozitív képet kapjon Ercsirõl.
veér