A szoboravató után a Romhányi Auditóriumban idézték fel Kossuth Zsuzsanna életét és egy kiváló ápoló kitüntetésére is sor kerül Vlasits Katalin személyében. Az ünnepség egyperces néma tiszteletadással kezdõdött annak kapcsán, hogy a Szent György Kórház a napokban veszítette el két orvosát – Dr. Ozsvár Zsófiát és Dr. Czikajló Pétert – akik több mint négy évtizeden keresztül szolgálták az egészségügyet.
Ünnepi beszédében Dr. Csernavölgyi István fõigazgató kiemelte, hogy az ápolás sokkal többrõl szól, mint a szakmaiságról, mert ez a foglalkozás az önzetlenséget és az együttérzés képességét is jelenti. Kossuth Zsuzsanna alakjáról szólva hangsúlyozta, hogy korát megelõzve hittel és lelkesedéssel gyógyította a szabadságharc sebesültjeit, kezdeményezésére 72 tábori kórház létesült néhány hónap alatt és emberségbõl is jelesre vizsgázott, hiszen a császári katonákban sem az ellenséget, hanem a szenvedõ embert látta.
„Napjainkban a Szent György Kórház majd 3000 dolgozóval teszi a dolgát, a XXI. századi technikai színvonalának megfelelõ eszközparkkal rendelkezik és ugyanazt az embert próbáló munkát végzi, amit gyógyításnak hívunk. De ne feledjük el, hogy az infrastruktúra önmagában kiszáradt kút, emberi és szakmai tartalommal kell megtölteni a falakat.” – hangsúlyozta a fõigazgató. Hozzátette, hogy számos területen ma már sokkal jobbak az esélyek a gyógyulásra, mint néhány évvel ezelõtt, hiszen míg például a kardiológiában 10 évvel ezelõtt egy invazív kivizsgálás ritkaságnak számított, addig csak tavaly 3000 ilyen vizsgálatot végeztek el a Szent György Kórházban. „Ebben a high-tech világban is mindig azok az emberek teszik a legtöbbet a betegekért, akik szilárd erkölcsi alapon állnak, mint Kossuth Zsuzsanna.” – zárta ünnepi gondolatait Dr. Csernavölgyi István.
Beszédet mondott a szobor avatásán Brájer Éva alpolgármester is, aki kiemelte, hogy Kossuth Zsuzsanna életútja mai szemmel nézve „hihetetlen és elképesztõ”, hiszen már 14 évesen ápolt és segített, amikor végigsöpört a kolerajárvány, eltemetett egy férjet és megtörtént vele a legborzasztóbb, ami anyával történhet, eltemette a gyermekét, volt börtönben és volt mélyszegénységben is. „Mi az az eltökéltség, az az érzelem, az az ösztönzõ erõ, ami ezt a nõt és mindenki hozzá hasonlót arra készteti, hogy ne az önnön személye, az önnön élete legyen számára elsõsorban fontos, hogy ne pusztán a családja közösségéig terjedjen a felelõsségérzete!? A belsõ késztetésen, hajtóerõn kívül szükséges még valami, ….. erõ, mert a Jó Isten arra teszi a terheket, aki elbírja. Ha megakarjuk érteni ennek a mondatnak a szépségét, az emelkedettségét, ahhoz el kell távolodnunk a hétköznapok fáradtságától. Ápolónõk és ápolók! Önök elbírják ezt a terhet és szóljon bármi a híradóból, süvítsenek a szólövegek körbe-körbe, teszik a dolgukat napról-napra, viszik a hátukon az egészségügy bonyolult kusza rendszerét azért, hogy az orvosok a tudománnyal gyógyíthassanak. Fontos a szike, fontos a gyógyszer, de az a kitartó, szívós, a dolgát a maga természetességében tevõ erõ, ami Kossuth Zsuzsanna életébõl is árad még 200 év távlatából is, az felbecsülhetetlen ennek és a mindenkori társadalmaknak.” – fogalmazott Székesfehérvár alpolgármestere a szobor avatásán.
A beszédeket követõen koszorút helyezett el a szobor talapzatán Székesfehérvár országgyûlési képviselõje, Vargha Tamás, Székesfehérvár alpolgármestere, Brájer Éva és Östör Annamária a város egészségügyi és sporttanácsnoka. Koszorúval tisztelegtek Fejér megye országgyûlési képviselõi, Törõ Gábor, Tessely Zoltán és Varga Gábor is. Az ünnepség a Romhányi Auditóriumban folytatódott, ahol felidézték Kossuth Zsuzsanna életét és egy kiváló ápoló kitüntetésére is sor kerül Vlasits Katalin személyében.