75 éves a Lábatlani Vasbetonipari Zrt.
– Miért éppen Lábatlanra esett a választás?
– Mert ez a település ideális helyszíne volt
– ahogyan ma is az – a betongyártásnak. Egy helyen volt minden: cementgyár, a Dunából kinyerhetõ víz, illetve kavics. Ez több mint elegendõ a vasbetonelemek sikeres gyártásához, amire ráadásul a háború miatt óriási igény jelentkezett. A vállalat fõ profilja a kezdetektõl fogva az elõre gyártott vasbetonelemek és vasúti aljak voltak, és ez a mai napig sem változott.
– Mi történt a háború után?
– Az újjáépítés éveiben, ha lehet, még nagyobb szükség volt a betonra. Elõre gyártott vasbetonelemek kellettek mindenhez, épületekhez, vasútépítéshez. Az állam vezényelte újjáépítés megkövetelte a „saját” vállalatot, így 1948-ban Vasbeton Rt. néven államosították a gyárat. A fejlesztések eredményeként 1952-ben munkásszálló, majd 1954-ben lakótelep épült az idetelepülõ munkavállalók számára. Új termékekkel bõvült a termelés is: 1949-ben a kisvasúti betonaljak, majd 1958-ban az elõfeszített vasbeton aljak kerültek fel a palettára.
– A 60-as évek elejét az állami átszervezések jellemezték. 1963-ban az Építési Minisztérium létrehozta a 12-es számú Betonelemgyártó Igazgatóságot, a BVM-et, és hozzácsatolta a Beton és Vasbetonipari Mûvek Lábatlani Gyárát. Ekkor indultak a hatalmas panelépítések, óriási mezõgazdasági beruházások zajlottak, így bõvíteni kellett a kínálatot: kerítésoszlopok, kerítéselemek, silóelemek ezrei kerültek ki a gyártásból. Az igazi nagy áttörést a híres E-jelû födémgerenda, áthidaló és a hozzátartozó béléstestek forgalmazása hozta meg. Erre a hõskorra – a 70-es évekre, amikor a cég 2500 fõs óriásvállalatként mûködött – még ma is sokan emlékeznek, hiszen felejthetetlen látványt nyújtottak a kilométeres sorokban várakozó teherautók a gyár kapuja elõtt.
– Folyamatos volt a fejlesztés. 1978-ban megkezdõdött a közúti pályaelemek gyártása, majd azt követõen – Európában az elsõk között – a vasúti átmeneti aljak és kitérõ aljak elõállítása.
– A rendszerváltás hogyan hatott a gyár életére?
– 1991-ben a BVM vállalatai közül szinte elsõként vált független 100%-ban állami tulajdonú vállalattá a Lábatlani Vasbetonipari Rt. Két év múlva privatizálták a társaságot, a német építõipari óriás, a Pfleiderer cégcsoport vásárolta meg.
– Az új tulajdonos új technológiát is hozott. Míg a hazai gyártók a rendszerváltás utáni nyitással hozzáfértek a már jól bevált nyugati technológiákhoz, a Lábatlani gyár – elkerülve ezzel a piacvesztést – egy új, addig nem alkalmazott betonelem-gyártási megoldást honosított meg, a pörgetett beton oszlopok gyártását. Egy sor új termékkel álltak elõ: áttört gerincû vasbetonoszlopok, térburkoló kövek, pörgetett világítási és energiaoszlopok. Idõközben sor került a tárolókapacitás bõvítésére is.
– Hogyan kerültek végül a
RAIL.ONE cégcsoporthoz?
– A Pfleiderer – óriási konglomerátumként – három részre választotta szét a csoportot. A fõ profilunkból, a vasúti termékekbõl adódóan mi a RAIL.ONE cégcsoporthoz kerültünk. A RAIL.ONE ma a világ vezetõ vasúti pályaelem-gyártó cége.
– Folyamatosak a fejlesztések, a termékeinken keresztül részesei vagyunk szinte minden nagy beruházásnak. A betonra mindenütt szükség van: a távközlésben, az energetikában, a vasútépítésben, a villamosításban, a mezõgazdaságban, a közvilágításban, az ipari csarnokok és a családi házak építésében is.
– Melyek a fõbb termékcsoportjaik?
– A négy fõ divíziónkat a közlekedési elemek, az oszlopok, a lakossági és a mezõgazdasági termékek csoportjai alkotják. Normál, átmeneti és kitérõ vasúti pálya- rendszerek, kisvasúti aljak, sínleerõsítések, peronszegély elemek tartoznak a fõcsoportba.
– A beton és acél közvilágítási, építészeti, távvezetéki, felsõvezetéki, antennatartó és reklámoszlopok, cölöpök mellett olyan különleges díszítõelem-tartozékokat is készítünk, mint például a kandeláberek oszlopai, csarnokok, bevásárlóközpontok díszoszlopai. Egyedi remekünk a makói magaslati ösvény. Az úgynevezett lombkorona tanösvény betonlábakon áll, így az ennek tetején lévõ útról, a fák lombjai között sétálva ismerhetik meg az erdõ világát a látogatók.
– A harmadik „lábunk” a lakosságnak kínál különféle födém- és áthidaló gerendákat, multi térelemeket és nem utolsó sorban transzportbeton.
– A mezõgazdaság, illetve az ipar számára is számos hasznos termékkel szolgálunk: silók, csarnokok, illetve azok támfalának elemei, istállók alapjai, és kerítések készülnek betonból lábatlani gyárunk falai közt.
– De egyre ismertebbek a tetszõleges méretben gyártható, „vandálbiztosnak” mondható beton utcabútoraink – fotel, kanapé, asztal –, a nemes adalékanyagokból készült szobortalapzataink és a fehérbetonos díszkerítés-elemeink is. Újdonságaink között olyan temetõi homokfúvott díszkerítés-rendszer is található – Bicskén akár már meg is tekinthetõ –, amely kereszttel, vagy csillaggal egyaránt díszíthetõ.
– Milyen ma „vasbetonosnak” lenni? Sokan választják ezt a szakmát?
– Szerencsére vagyunk még jó páran „vasbetonosok”. A törzslétszámunk 300 fõ körül mozog. A tevékenységünkre jellemzõ a szezonalitás. Márciustól októberig egy bõvített létszámú gárdával dolgozunk, míg a téli hónapokban a termelésünk alacsonyabb, így a dolgozóink számát is ehhez kell igazítanunk.
– Hogy jó-e „vasbetonosnak” lenni? A 75 évünk azt mutatja, hogy igen. Nem ritka, hogy egy-egy családból, egy idõben több generáció is képviselteti magát a gyárunkban. Szép számú a 25, illetve 40 éves törzsgárda-létszámunk is. Stabil a dolgozói bázisunk, valamennyien környékbeliek. Igyekszünk megbecsülni õket, és õk azzal hálálják ezt meg, hogy kitartanak mellettünk. Persze a fiataljaink között akadnak olyanok is, akik elindulnak világot látni, de az sem ritka, hogy idõvel visszatérnek hozzánk.
– A társaságot a rendszerváltást követõen is magyar menedzsment vezette. Ön mióta áll a társaság élén?
– Hét esztendeje vagyok a cég vezérigazgatója, illetve egyúttal a cégcsoport közép-kelet-európai alelnöke. Korábban is az építõiparban tevékenykedtem, és amikor a német RAIL.ONE csoport megkeresett, igent mondtam. Jelenleg a Németországtól Ukrajnáig, illetve a Baltikumig – a gyakorlatban egészen Izraelig – tartó kelet-európai régió vezetésével bíztak meg, melybe beletartozik természetesen a lábatlani gyár is, melyet – mivel bázisként idehaza szeretnék dolgozni – személyesen irányítok, mint vezérigazgató.
– Vezérigazgatói feladataim mellett több szakmai, illetve érdekvédelmi szervezetben is szerepet vállaltam-vállalok: a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének megyei elnöke voltam, a Beton Szövetség alelnöke, a Lábatlan és Környéke Vállalkozói Egyesület elnöke vagyok, és részt veszek a Vállalkozók Szövetségének munkájában is.
– A vállalatot egy nagyon nehéz idõszak után vettem át, az volt a feladatom, hogy rendbe tegyem, és újra növekedési pályára állítsam a gyárat. Ez azóta meg is történt. Teljesen átalakítottuk a szervezetünket, ma egy fiatal, agilis menedzsmenttel a cégcsoport jól prosperáló egysége vagyunk.
– Több díjat is elnyertünk az utóbbi évek során: az Év beszállítója voltunk az EON-nál, átvehettük Komárom-Esztergom megye Közgyûlésének kitüntetését is, és a vevõinktõl, partnereinktõl is számos elismerést kaptunk. Mindez azt bizonyítja, hogy jó úton járunk. A tulajdonosaink szívesen fektetnek be a cégbe, elégedettek a mûködésünkkel, az eredményeinkkel. Jól példázza mindezt a Kelet-Európában egyedülálló beton-klimatizációs technológiánk, mely télen-nyáron lehetõvé teszi a kiemelkedõ minõségû betongyártást.
– A tulajdonosaink tehát elkötelezettek a magas minõség mellett. Úgy illeszkedünk a magyar gazdaságba, hogy nem csak piacot akarunk szerezni, de fejlesztünk és foglalkoztatunk is. Kiemelt figyelmet fordítunk az innovációra is, ami az elkövetkezõ idõszakunkban még nagyobb hangsúlyt kap majd.
– Társadalmi szerepvállalásunk elsõsorban alapítványainkon keresztül nyilvánul meg. Hátrányos helyzetû gyermekek továbbtanulását támogatjuk, saját ösztöndíjjal, illetve segítjük a környezõ iskolákat, a gyermek- és diáksport egyesületeket, a helyi kulturális és sporteseményeket.
– A „Vasbetongyár” elmúlt 75 évével már bizonyította, hogy jöhet bármi, összefogással, egyetértéssel, sok-sok munkával minden akadályt, nehézséget leküzdhetünk. Biztos vagyok benne, hogy az elkövetkezendõ években mindezt folytatva valóra válthatjuk új elképzeléseinket, terveinket is.
Cseh Teréz