Páratlan párlatokról pálinkabarátoknak
Mint azt a szakember elmondta, a jó pálinka 90%-ban a cefrézésen múlik. Csak kiváló alapanyag felhasználásával, gondos tisztításával, mosásával, magozásával, esetleg darálásával, majd a cefre helyes kezelésével kaphatunk olyan nyersanyagot, amibõl a fõzdében kinyerhetik a megfelelõ ízeket, zamatokat, s nem utolsó sorban a kellõ szeszfokot.
A gyümölcsnek elõször meg kell erjednie, s ezért a cefréhez fajélesztõt is adhatnak, hogy ez a bomlási folyamat az elejétõl a végéig egyenletes maradjon. A szakembereket megosztja az a kérdés is, hogy a cefrébe kell-e cukor, vagy sem? Vannak vélemények, melyek szerint a cefrébe ne kerüljön kívülrõl hozzáadott (bármilyen) cukor, mert akkor már nem az igazi a pálinka. Vannak, akik azt javasolják, hogy 8-10% cukor szükséges a jó pálinkához.
Ugyanennyire megosztó az is, hogy szükség van-e levegõztetésre, vagy a levegõtõl teljesen elzárva forrjon ki a cefre?
Izsó László ezekkel kapcsolatban is kifejtette a véleményét, majd azt is részletezte, hogy miért nem érheti el a házi pálinkafõzés végeredménye az ipari fõzde termékét.
– Rögtön kezdeném a mennyiséggel. A dadi fõzdében 400 literes üstben kezdõdik a lepárlás, majd közel 20 méteres csõrendszeren csapódnak le a káros anyagok, a rossz ízt adó kozmaolajokat pedig a Szõllõsi féle szûrõ fogja fel. Ezeknek a feltételeknek (persze sok más mellett) az otthoni lepárlók nem tudnak megfelelni – fogalmazott a lovagrend tagja.
A kétórás elõadás közben persze a jelenlévõk egymás pálinkáit is megkóstolták, elemezték a szakember iránymutatásai alapján. Elsõsorban törkölybõl készülteket, de olyan kuriózum is került a poharakba, mint a fekete ribizlibõl készült párlat.
horváth