A magyar építõipar jövõje az Európai Unióban

Csatlakoztunk, hogyan tovább?

Csatlakozásunkkal lezárult egy másfél évtizedes folyamat. Az ország, a hazai gazdaság fejlõdési pályára állításában új fejezet nyílt. Ennek az új fejezetnek csak az lehet az értékmérõje, hogy a lakosság általános életszínvonala javul, a gazdaság mûködési feltételei ténylegesen kiszámíthatóak, a gazdasági folyamatok pedig tervezhetõek lesznek, miközben a gazdaság nemzetközi szintû versenyképessége fejlõdik – hangsúlyozza Nagy János az Építõipari Vállalkozók Országos Szövetségének ügyvezetõ igazgatója.

– Érezhetõen megváltozott a magyar építõipar helyzete 2004 májusa óta?
– Nyugat-Európában a mostani EU- bõvülés többet tett a közös európai piac kialakításáért, mint bármelyik korábbi brüsszeli direktíva. Az emberek most már értik, hogy kontinensnyi piacon kell versenyezniük. Ebbõl adódóan a nyugat-európaiak attól tartanak, hogy a keleti munkások nyugatra fognak vándorolni a kedvezõbb gazdasági lehetõségek reményében. Valójában ez nem így történik: nem a munkások költöznek nyugatra, hanem a nyugati tõke mozdul kelet felé. Nem az emberek vándorlása, hanem a tõkemozgás formálja majd Európa gazdaságát. Ha egy nyugat-európai székhelyû vállalat új üzemet létesít, ma már az egész kontinens területérõl kér ajánlatokat, majd kiválasztja a legkedvezõbbet. Európa-szerte viták folynak arról, hogy milyen módon kell az embereknek, a vállalatoknak és a szövetségeknek megváltoztatniuk elvárásaikat és igényeiket ahhoz, hogy versenyképesek maradjanak, megtarthassák lehetõségeiket. Számos európai közösség – csakúgy, mint az Egyesült Államokban – negatívan reagál a nyomásra. A munkahelyek miatti aggodalomnak természetesen van alapja, de fontosabb az újfajta nyitottság kialakítása, az üzletvitel mélyen bevésõdött módszereinek átgondolása. A folyamat persze idõnként fájdalmas, de gazdasági szempontból azt jelenti, hogy Európa az integráció felé halad. Napjainkban olyan változásokat élünk át, mintha egy mozgó jármûre szálltunk volna át.

– Hogyan viseljük az utazás viszontagságait?
– Szembesülnünk kell azzal a ténnyel, hogy ma Magyarországon az átlagbér 141000 Ft havonta, ami csupán 1/3 része az uniós béreknek. Emellett a külföldi munkavállalási feltételek jelentõsen könnyebbé váltak. Az már most kimondható, hogy a gyorsan változó világunkban jó volna mielõbb meglelnünk a rendet, a szakmai szervezetek és az ágazat kormányzati képviseletének erõs összefogását. Közösen kellene elérnünk, hogy az építési piac minden szereplõje jogkövetõ magatartást tanúsítson. Mindez az építési ágazat fejlõdése, a magyar építési vállalkozók versenyképességének fokozása érdekében elengedhetetlen.

– Milyen ma egy versenyképes vállalkozás?
– Gazdasági szakemberek szerint addig nem lehetünk igazán versenyképesek, amíg ilyen jelentõs nagyságú elvonást eszközöl az állam a vállalkozóktól. Már most is versenyhátrányban vagyunk szomszédainkkal szemben. Gazdasági szakemberek azt mondják, hogy az építõipar lehet az egyik uniós sikerágazat. Várakozásaink az EU-tagságból fakadóan: régiók közötti különbségek csökkentése, infrastrukturális és környezetvédelmi beruházások (szennyvíz, csatorna, hulladéktárolók), közút és vasútfejlesztés, az iparágak fejlesztési igényei, intézményi létesítmények, a lakásépítési kedv további folytatódása, stb. A sikeres szerepléshez a gazdasági környezet jelenõs javulása mellett humán és technikai erõforrásokkal kell majd rendelkezzünk.
Mindenekelõtt kell egy jó csapat! Az a cég sikeres, ahol megvannak a sikeres munkavégzés feltételei.

– Lássuk a további versenyképességi elemeket!
– Fontos az állandó megújulási készség, az egyre magasabb minõség iránti igény megjelenése. Ugyancsak fontos elem a hatékonyság, azaz, hogy az új anyagokat hogyan tudjuk beépíteni, a technológiákat alkalmazni, gyorsabban, költségtakarékosabban építeni. Ehhez viszont nagy mértékben hozzájárul az oktatás-képzés színvonala. Nem mindegy, hogy milyen a szakember-ellátottságunk és annak motiváltsága. A szakképzés színvonala – kvalifikált munkaerõ megléte létkérdés egy cég életében. Ha nincs meg a megfelelõ szakembergárda, csak drágán tudjuk továbbadni az elnyert munkát.

– Az unióban sok a közös cél. Megvan a magyar vállalkozókban az együttmûködési képesség?
– Sok mindenre szükségünk van még ehhez. Az idegennyelvtudás ma már komoly versenytényezõ. Hátrányba kerül az, aki nem érti. Az informatikai ismeretekrõl nem is beszélve. Ma már nem lehet „sajtcédulán” pályázatot beadni, de az Internet és az e-mailek világában az információ megszerzése, illetve idõben való eljuttatása alapvetõ versenytényezõvé vált. További fontos tényezõ az állam részérõl a piacvédelmi ismeretek és intézkedések megtétele, azaz nem szabadna hagyni, hogy a magyar vállalkozók itthon védtelenek maradjanak a külföldi héjákkal szemben. De az sem lenne ildomos, ha a magyar szakképzett munkaerõ külföldön keresné boldogulását.

Más sikeres külföldi „kistigris” ország példáját véve komoly versenytényezõ a nemzet iránti elkötelezettség, az összefogás, a hazaszeretet is. A jól mûködõ dolgokat érdemes lenne ellesnünk, megtanulnunk másoktól. Igen nagy mértékben befolyásolja egy ágazat versenyképességét a feketegazdaság nagysága is. A külföldi tõke egyébként nem szereti azokat az országokat, ahol jelentõs a korrupció, nagy a bizonytalanság. A tõke szereti a stabil gazdasági és politikai környezetet. A munkavédelem területén jelentõs és azonnali szemléletváltozásra volna szükség! Az új munkavédelmi követelményeknek való megfelelés jelentõs anyagi terheket fog róni a vállalkozásokra. Súlyos büntetéseket kell majd fizetniük a cégeknek, ha nem kellõ szinten “védik “ a munkaerõt. Ezt most még sokan nem tudják. A munkavédelem kérdése nem csupán a kötelezõ elvárások teljesítése, hanem egy vállalkozás erkölcsi mércéje is, hogy mennyire becsüli meg dolgozóját, illetve, hogy holnap tudja e folytatni, illetve befejezni az elvállalt munkát.

– Hogyan lehet a jövõben a ma még megoldatlan problémákat orvosolni?
– Az Európai Unióban elvárják az új, csatlakozó tagországoktól, hogy ne problémát, hanem megoldást vigyünk be az egyes ágazatok szintjén is. Nos, az EU-ban sincs egységes rendszer arra vonatkozóan, hogy az egyes ágazatokban milyen „kötelezõ” jellegû munkaadói-, munkavállalói megállapodások legyenek, viszont a munkabéke fenntartása illetve az ágazati problémák mind szélesebb körû társadalmi szintû kezelése érdekében, mint hasznos gyakorlatként (good-practices) szívesen mutatják be a dán és a belga példákat. 2003 szeptemberében az építési ágazat területén mûködõ nyolc munkaadói szövetség és három szakszervezeti szövetség részvételével megalakult az építõipari ágazatban is az Ágazati Párbeszéd Bizottság, amely a munkavállalói és a munkaadói oldalról egyaránt reprezentálja az ágazatot. A bizottság célja az érdekegyeztetés, a szociális párbeszéd fenntartása, erõsítése. Részvétel a munka világát átfogó jogszabályok kialakításában, bekapcsolódás az Európai Unióban mûködõ ágazati párbeszédbe. A bizottság tevékenységi körébe tartozik, hogy konzultáljon a kormányzati szervezetekkel,. Majd akkor döbbennek rá a munkáltatók és munkavállalók közötti megállapodások jentõségére, ha az majd rájuk is vonatkozik. Ilyen jelentõs és aktuális kérdéskör a feketemunka.
Az ÉVOSZ gyakorlatilag 15 éve foglalkozik a feketemunka kérdé-sével, bár hullámzó mértékben. Tudjuk, hogy a feketemunka nem csak építõipar-specifikus, jóllehet itt jellemzõbb más telepített iparágakkal szemben. Jelentõs feladat lenne tehát a szakmai érdekképviseletek a szakszervezetek és kormányzat összefogásával a feketemunka jogszabályi kezelése, a megoldások kimunkálása. Látnivaló, hogy ez a párbeszéd már az ágazat nemzetközi versenyképességére is kihat, érdemes komolyan venni.
Úgy vélem, hogy sokféle forgatókönnyv szerint alakulhat a magyar fõ- és generál, valamint a középvállalkozások sorsa, amely velejárója a nagyfokú és gyors gazdasági változásoknak. Tehát éles versenyre, félreállásokra, gyõzelmekre és hangos bukásokra lehet számítanunk, amely kihívások jelentõs érzelmi töltettel párosulnak. Eseménydús idõket fogunk megélni a következõ öt-tíz esztendõben, amelyben izgalmas részt venni, és az alakításban, erõt próbálni.