Megőrizték a kisvárosias jelleget

– 2010-ben egyértelműen a munkanélküliség volt a legnagyobb probléma. A másik nagy gond az volt, hogyan tudunk ide hozni olyan vállalkozásokat, akik munkát kínálnak az itt élőknek. Emellett az önkormányzat gazdasági helyzete sem volt rózsás: bár nem voltunk eladósodott település, egy mondhatni kezelhető nagyságrendű tartozásunk volt. Ezen segített a kormányzati adósságkonszolidáció. A standard probléma – ami még nem múlt el teljesen – a város és intézményeinek infrastrukturális elmaradottsága volt. Ezeket igyekeztünk orvosolni a 2010-2014-es ciklusban.
– 2014-ben aztán azt láttuk, hogy a helyzet átalakulóban van. Egyre kevesebb lett a munkavállaló, akiket lehetett helyben, vagy a közelben mozgatni. Egyre nehezebb volt azt a problémát áthidalni, hogy például egy megyeszékhelynek nagyon komoly elszívó hatása van a munkavállalókra is. Tudtuk, hogyha nem zárkózunk föl infrastruktúrában, és hogy a szabadidőt is értelmesen el lehessen tölteni, akkor az emberek – akik amúgy sem Sárbogárdon dolgoztak – el fognak innen költözni. Úgy érzem, meg tudtuk állítani a folyamatot és talán vonzóbbak tudunk lenni, mint régebben. Megőriztük a kisvárosi jelleget, és van egy utolérhető beköltözés is a városba.

– Szép sorban érkeztek Sárbogárdra a munkáltatók az előző ciklus végétől, mintegy 200 fő foglalkoztatását megoldva. A mostani ciklus eredménye, hogy a MAGYARMET Finomöntöde Kft. és a Jüllich Technology Innovációs Kft. is telephelyet nyitott városunkban. Ugyanakkor egyre komolyabb gondot okoz a logisztika, hiszen már nemcsak sárbogárdiak dolgoznak ezeken a helyeken, hanem a környékbeli településekről is bejárnak dolgozni. Sokat lobbiztunk, hogy szabad vállalkozási zóna lehessünk, ez sikerült is. Így például a Videoton cégcsoportnak van egy üres telephelye – most csak őrzik -, ám hamarosan 30 emberrel megkezdik újra a munkát.  Ezekkel a lépésekkel értünk el eredményt, nem vagyunk a folyamat végén, de a munkáltatók idetelepítését megkezdtük.
– Készülünk egy nagy infrastrukturális ugrásra: az ipari park kialakítására most már minden engedélyünk megvan. Néhány egyeztetés követően közbeszerzést írunk ki, és el fog indulni a beruházás. Az inkubátorház építésének elindult a közbeszerzése. Oda is van jelentkező, egy orvosi műszergyártó cég jelezte, hogy részben gyártó, részben képző tevékenységet szeretne itt végezni. Szépen fejlődnek a városban a mezőgazdasági vállalkozások is, számos telephelyfejlesztésen mentek keresztül. Ezek magánvállalkozások, de ott is a foglalkoztatás egyre szervezettebb keretek között, egyre jobban tud zajlani.
– Az állami szektor, az intézményfenntartó központ, az önkormányzat, vagy éppen a kórház, mint jelentős foglalkoztatók jelen vannak, de mellette a magánszektor is egyre erősebb ezen a téren. Tudtunk tehát egy olyan alternatívát kínálni, hogy az emberek immár azért maradnak itt, mert itt akarnak maradni, nem pedig azért, mert nincs más lehetőségük.

– Soha nem volt annyi forrás a humán fejlesztésre, mint amennyi most van: foglalkoztatási paktum, felzárkóztatást és képzést jelentő tranzit foglalkoztatási programok (most is zajlik ezek közül három). Mindig készítünk egy felmérést, hogy milyen hiányszakmákban kellene képezni viszonylag gyorsan alapvető szakismeretekre embereket. Tetten érhető egy szemléletmód váltás is, a világ lassan rájön arra, hogy a nők család összetartó szerepe soha nem szorulhat háttérbe, viszont úgy állnak fel a családmodellek, hogy általában szükség van a nők jövedelmére. A 2-3 műszak, 12 órázás, folyamatos műszak nem nagyon használ a család és gyermekközpontúságnak. Keserűen megjegyezhetjük, hogy azért hosszú egy házasság, mert a váltott műszak miatt soha nem találkoznak. Éppen ezért a „család és karrier” pontunk foglalkozik azzal, hogy a nők alternatív foglalkoztatása megvalósuljon. Komoly tanácsadó hálózattal nagy energiákat mozgósítunk, hogy ez működhessen. Ez nem olyan látványos eredmény, mint amikor építünk nyolc épületet, ugyanakkor, ha nem tudjuk itt tartani a humán erőforrást, akkor az építkezésnek semmi értelme sem volt.

Vk
Folytatjuk