A lakossági vadhúsfogyasztás növelését célozta meg az erdő- és vadgazdaság
– Hogyan változott a magyar erdő- és vadgazdálkodás az elmúlt évtizedek során?
– Egységes erdőgazdálkodásról 1953-tól beszélhetünk. Ekkor államosították az erdőket, és megalakultak az állami erdőgazdaságok, gyakorlatilag a ma is működő társaságok jogelődjei. Az ezt megelőző II. világháború borzasztó pusztítást végzett az országban, nem kímélte sem az erdeinket, sem a vadállományunkat. Az utóbbi gyakorlatilag teljesen kipusztult, az erdőgazdálkodás pedig hosszú időn keresztül a fakitermelésről, az ország újjáépítéséről szólt.
– A rendszerváltozás, a 90-es években zajló privatizáció aztán ismét új helyzetet teremtett. A magyar erdők közel fele, 48%-a magántulajdonba került. Ez számos tevékenységet érintett, gyakorlatilag újra kellett szervezni az életet az állami erdőgazdaságokban. Hatással volt mindez a korábban igen élénk turistamozgalmakra is, át kellett tervezni az utakat, új létesítményeket, kilátókat építeni, a régi egységeket megújítani. Mi ebben is a lehetőségeket láttuk, ennek köszönhetjük többek között a Gaja-völgyben a Károlyi, vagy a Bence-hegyi kilátót, de említhetném a Pákozd-Sukorói Arborétum kilátóját is. Megújult a Kéktúra útvonala, és számos erdészeti-vadászati tanösvény jött létre, hogy csak néhány példát említsek.
– Napjainkban – nagy örömünkre – egyre inkább erősödik az igény a minőségi turistaszállásokra, szolgáltatásokra. Számunkra szép feladat, kihívás összehangolni mindezt a napi munkákkal, a fakitermeléssel, az erdőtelepítéssel, a vadgazdálkodással, a vadászattal. Az erdő nekünk munkaterület, míg másoknak a pihenés, kikapcsolódás helyszíne. Nem mindig könnyű mindkettőnek egy időben megfelelni.
– A kormányzat célként tűzte ki a turizmus fellendítését, az erdőterületek növelését. Ez hogyan érinti önöket?
– Fejér megyében már az 1600-as évektől megfigyelhető a mezőgazdasági termőterületek folyamatos bővítése. A II. világháborút követően az 1970-es évekig odáig jutottunk, hogy a megye déli részén az árvízmentesítő munkálatok következtében a szántóterületek nagysága 4-ről 44%-ra nőtt, míg az erdők részaránya 7-ről 2%-ra csökkent. A mocsárvilágot felváltották a nagytáblás művelésű mezőgazdasági szántók, vízfolyások melletti tórendszerek, ligetes, fás rétek és az elszórtan elhelyezkedő kisebb erdőfoltok.
– Napjainkban Fejér megye erdősültsége az országos 22%-os átlag alatt van, mindössze 16%, sőt Dél-Fejérben ez az érték csupán 12,6%. Messze van a kormányzati célként kitűzött átlag 27%-tól. Bőven van tehát mit tennünk a mintegy 20 ezer hektáros területünk megóvása, gyarapítása terén. Az erdő nemzeti kincsünk, felbecsülhetetlen természeti, ökológiai érték, mely fontos gazdasági, védelmi és közjóléti funkciókat lát el.
– A világháború alatt kipusztult vadállományt hogyan sikerült újratelepíteni? Miként érintették a változások a vadgazdálkodást?
– Fejér megye mindig is gazdag vadállománnyal rendelkezett. Erről tanúskodnak azok a korai feljegyzések is, amelyek szerint koronázó Szent István királyunk csónakon járt ki vadászni székesfővárosunkból a keleti Bakony bodajki, fehérvárcsurgói területeire. Ugyanezt támasztja alá egy 1836-ban készített Statisztikai és geográphiai leírás című kiadvány is: „Nagyobb vadállatok, mint őzek, szarvasok, stb. csordánként legelnek a megyei szép északi területeken”. Mindezek jól mutatják, hogy ez a vidék minden időkben kiváló vadászterületnek számított. Az 1800-as évekig, amikor megalakultak a vadaskertek, a nagybirtokos nemesi családokat illette meg a vadászati jogosultság. A vadaskertekben kultusza volt a vadászatnak, ekkor kerültek betelepítésre a muflonok, szikaszarvasok, szakállas juhok.
– A II. világháború aztán mindezt tönkretette. Gyakorlatilag a megye vadállománya kipusztult. Elődünk, a Mezőföldi Állami Erdőgazdaság 1957-től kapta meg a vadászati jogot, s onnantól beszélhetünk tervszerű vadgazdálkodásról. A cél a teljes vertikum kialakítása volt, vagyis a tudatos tenyésztés, nevelés, kibocsájtás, majd a vadásztatás, vadfeldolgozás és a termékek értékesítése. Ennek jegyében mesterséges fácánnevelés indult 1961-től, kijelöltük, átalakítottuk a vadászerdőket, elsősorban a fácán vadásztatását szem előtt tartva. A külföldi vadászok 1963 óta látogatják erdeinket. Ez is elősegítette a tudatos állományfejlesztést, az új vadászházak megépítését, a vadaskertek létrehozását. Később elindult a vaddisznótenyésztés, az intenzív tartás és a nagyterítékű vaddisznóhajtások szervezése is.
– Az állami erdő- és vadgazdaságok a vadászathoz kapcsolódóan egészen a rendszerváltásig kiemelt szerepet töltöttek be az állami és pártprotokoll terén is. Az azóta eltelt 30 esztendő alatt a közjó szolgálatára, az eredményes gazdálkodásra épülő új vendég- és szolgáltatáskört sikerült kialakítanunk. Napjainkban társaságunk mintegy harmincezer hektáron folytat vadgazdálkodási tevékenységet, döntően a vagyonkezelésünkben lévő állami erdőterületeken. Hét vadaskertet működtetünk, a tevékenységünk gyakorlatilag a vadgazdálkodás teljes vertikumát lefedi.
– Milyen kihívásokkal kell szembenézniük, és milyen válaszok adhatók ezekre?
– Az erdőgazdálkodást leginkább a klímaváltozás sújtja. Pusztulnak az erdőink. A szélsőséges időjárás, az eltolódó klímahatárok, az invazív fafajok visszaszorítása átgondolásra készteti a szakmát. Minden lehetőséget kihasználunk, hogy a megye erdősültségét növelhessük. Aktív résztvevői vagyunk a „Székesfehérvár tüdeje” erdősítési programnak, emellett több százmillió forint támogatásért fordultunk – reméljük jó eséllyel – az Európai Unióhoz „A Duna vízgyűjtőterületének magyarországi szakaszához tartozó puhafás ártéri- és láperdők természetességi állapotának javítása” című pályázatunkkal az adonyi és rácalmási szigetek élővilágát szeretnénk megóvni, helyreállítani.
– Óriási kihívásként éljük meg az erdő egyre hangsúlyosabb közjóléti szerepének biztosítását is. Egy alulerdősített, iparosodott, sűrűn lakott megyében nem könnyű megfelelni a természetjárás iránti megnövekedett igényeknek, különösen úgy, hogy folyamatosan csökken vadjaink természetes élőhelye is. Az autópályák és az azok mentén futó kerítések, az új autóutak, a településhatárok kitolódása, az ipari parkok növekvő száma mind-mind a vadgazdálkodók felelősségteljes gondolkodását, szakszerű gazdálkodását követelik meg. Minden pillanatban szem előtt kell tartanunk, hogy a természeti erőforrásokkal való gazdálkodás nem játék!
– Kiemelt feladatunknak tartjuk a természetvédelmet, hisszük, hogy már gyermekkorban ki kell alakítani ennek alapjait. Ennek érdekében aktívan és elkötelezetten részt vállalunk a környezettudatos nevelésben, melynek során tudatosítjuk a fiatalokban a természetvédelem fontosságát. A kezelésünkben lévő parkerdők, ökoturisztikai központ, tájcentrum, az erdei iskolák, arborétumok, vadasparkok, az erdei játszóterek, kerékpárutak, tanösvények, vadászati és halászati múzeumaink, kilátóink, turistaszállásaink és sok egyéb, a közjót szolgáló létesítményünk egytől egyig a látogatók kikapcsolódását, a természetvédelem oktatását szolgálják. Gazdasági eredményeink jelentős részét ezeknek a fenntartására fordítjuk.
– A különféle járványok vadgazdálkodásunkat sem kímélik, újabb és újabb kihívás elé állítanak minket. Az afrikai sertéspestis, bár szerencsére az emberre nem veszélyes, de a vaddisznóink számát képes drasztikusan csökkenteni. Hasonló problémákat okoz a szárnyasvad, a vadkacsa, a fácánállományunkban a madárinfluenza. Ezek elkerülése fokozott odafigyelést igényel részünkről mind az erdeinkben, mind pedig a nevelőtelepeinken. Elengedhetetlen az állategészségügyi előírások maradéktalan betartása.
– Végül a jelenlegi covid-járvány is alaposan próbára tesz minket, hiszen az utazási korlátozások, a határzárak ellehetetlenítették a vadászok fogadását, ami a vadásztatási üzletágunknál jelentős árbevétel-kiesést okozott. Az intézkedések ugyanígy blokkolták a vadhúsexportunkat is, hiszen bel- és külföldön egyaránt leállt a HoReCa-szektor, a szállodák, vendéglátóhelyek működése, márpedig a járványt megelőzően a teljes kapacitásunk 92%-át az export adta. Ezért is jelent némi felüdülést az új, tavaly nyáron, Soponyán átadott vadhús-továbbfeldolgozó üzemünk, melynek termékei elsősorban a hazai lakossági piacot célozzák. Amikor ezek a tervek megszülettek, pandémiáról még csak nem is hallottunk, most viszont éppen jól jön ez az új láb.
– Az új vadhús-továbbfeldolgozó üzem miben jelent előrelépést, milyen újdonságot ad a fogyasztóknak?
– Közel 50 éves tapasztalattal rendelkezünk a vadhúsfeldolgozás terén. Soponyai üzemünkben a Magyarországon évente keletkező 12 000 tonna lőtt vadhúsból 1500-1600 tonnányit dolgozunk fel. A számok is mutatják, hazánk egyik meghatározó üzeme vagyunk. A magyar vadhús kétharmada – ahogy említettem nálunk 92%-a – exportra kerül, a fennmaradó részt pedig belföldön a HoReCa-szektor, a vendéglátás használja fel. A csomagolás, a kiszerelés, a feldolgozottsági szint is ezekhez az igényekhez igazodott. Jellemzően natúr, többkilós húsokat, alapanyagokat szállítottunk partnereinknek.
– Öt évvel ezelőtt döntöttünk úgy, hogy ezen részben változtatni kívánunk, és ezt az értékes, rendkívül egészséges alapanyagot a hazai lakosság részére is hozzáférhetővé tesszük. Ezért vágtunk bele abba a nettó 475 millió forint értékű beruházásba, aminek eredményeként – soponyai üzemünket fejlesztve – létrehoztuk új továbbfeldolgozó üzemünket. A vadhús feldolgozottsági szintjét emelve, családi méretre szabott, ízlésesen, tálcánként 25-50 dekagrammos kiszerelésben csomagolt félkész, azaz natúr, de konyhakész, valamint késztermékeket, azaz fűszerezett, azonnal felhasználható vadhúsokat, illetve azokból készült húsételeket kínálunk.
– Széles a paletta, a szeletelt, darabolt, csíkokra vágott, marinádozott, szuvidolt húsoktól a vadburgeren, a csevapcsicsán át egészen a pástétomokig, összesen 44 féle termékünk csábítja a fogyasztókat. A fiatalokat is igyekeztünk megszólítani olyan grilltermékekkel – mint például az említett vadburger -,
amit tényleg csak rá kell dobni a grillre. Nem kell bújni a szakácskönyveket, nincs szükség szaktudásra, egységes, állandó ízvilágot alkottunk meg. A tervezéskor erre külön hangsúlyt fektettünk, mesterszakácsokkal, fűszerforgalmazókkal dolgoztunk együtt, hogy megtaláljuk azt az ízvilágot, ami mind a hazai, mind a külföldi fogyasztókat megnyerheti. A bátrabbaknak ajánljuk natúr termékeinket, de őket is segítjük a csomagoláson egy-egy receptajánlattal. Emellett a csomagoláson elhelyezett QR-kóddal néhány perces videóink is elérhetőek. Az online kisfilmekben neves mesterséfek adnak tanácsokat, ötleteket a vadhúsok elkészítéséhez.
– Hasonló igényességgel alakítottuk ki termékeink csomagolását is, tudva, hogy már a szemünkkel is eszünk, a látvány alapvetően képes meghatározni választásunkat. Boros Zoltán grafikus és festőművész „Magyar Nagy Ötös” című ceruzarajza díszíti valamennyi termékünk csomagolását, kiemelve, mintegy körülölelve a szemnek is szép vadhúsokat.
– Szeretnénk, ha a magyarok újra felfedeznék a csodálatos vadhúsokat, vadételeket, ha ezeket nem csak éttermekben, de elérhető áron otthon, családi körben is elkészíthetnék, fogyaszthatnák. Jelenleg a SPAR, a CBA, a REÁL, LIDL prémiumtermék polcain találhatóak meg vadhúsaink, de tárgyalásokat folytatunk már a METRO és az AUCHAN áruházakkal is. Természetesen valamennyi termékünk elérhető Székesfehérváron, a Jancsár utcai Erdei Delikát üzletünkben is.
– Elképesztően sokrétű munkát végeznek. Hogyan lehet mindezt egységbe szervezni, és sikeresen, eredményesen működtetni?
– Mindennek az alapja, hogy sikerült a gyengeségeinkből erényt faragnunk. Felismertük az adottságainkat, és ezzel párhuzamosan a lehetőségeinket is. Míg az erdőgazdaságok zöme a fakitermelésre építette, és építhette gazdálkodását, nekünk ez nem adatott meg az eleve alacsony erdősültség, a helyenként gyenge termőterületek, az alacsony minőségű, hozamú fafajtáink miatt. Ahhoz, hogy a működésünkhöz szükséges bevételeket biztosítani tudjuk, szélesíteni kellett a tevékenységi körünket, átgondolnunk a fejlesztési irányainkat. Az elmúlt harminc esztendő során társaságunk tevékenységi köre folyamatosan bővült, a gazdálkodásunk pedig eredményessé vált. Az erdőgazdaság terén két irányba fejlesztettünk: a jó termőterületeken – Kelet-Bakony, Duna-ártér – továbbra is a fatermesztésre helyeztük a hangsúlyt, természetesen az erdő örökös fenntartása mellett. Faipari üzemeink több mint 200 féle csomagolóanyagot gyártanak Székesfehérvár és Dunaújváros nagy iparvállalatainak.
– Más területeinken a vadgazdálkodást fejlesztettük, és erre építettük fel aztán vadfeldolgozói és értékesítési, sőt jelentős részben turisztikai tevékenységünket is. Kialakult a gazdaság speciális, a többi erdőgazdaságtól sok tekintetben eltérő tevékenységi köre, mely az erdőgazdálkodás mellett a helyi adottságok maximális kiaknázására, a racionális földhasználatra, a kül- és belföldi piaci lehetőségekre, a térség valódi igényeire épül. Minden munkánk alapja a ránk bízott természeti értékek hosszú távú, fenntartható megőrzése, gyarapítása és a társadalmi igényeknek megfelelő hasznosítása.
– A több lábon állás nem csak a stabil működést, de a szerény nyereséget, a folyamatos fejlesztést, a társaság vagyonának gyarapítását is biztosítja, mely egyúttal a jövőnk záloga is. Az erdő- és vadgazdálkodás, fafeldolgozás, vadfeldolgozás, vadászat- és utazásszervezés, bel- és külkereskedelem, ipari és parképítő vállalkozások egymásra épülnek, egymást kiegészítik, erősítik és kiegyensúlyozott gazdálkodást, megfelelő likviditást biztosítanak a társaság számára.
– Cégünk székesfehérvári központja végzi a tervezést, a szakmai irányítást és az ellenőrzést, a soponyai üzem a vadfeldolgozás és az expediálás mellett a felvásárlói hálózatot, valamint a szárnyasvadtenyésztő telepet is működteti. Balinkai egységünk végzi a fafeldolgozás döntő részét, Központi Műhelyünk pedig a cég beruházási és fenntartási munkáin kívül az ipari és parképítő vállalkozásunk bázisa.
– Ahány terület, annyi önálló szakma, speciális ismeret, szaktudás, szakember. Ez mind adott egyszerre, és párhuzamosan fejleszthető, működtethető?
– Ennek az egyik pillére a racionális létszámgazdálkodás. Közel 250 állandó dolgozónk van, de a vállalkozókat is beleszámolva több mint 3000 ember megélhetését szolgálja a társaságunk által biztosított munka. Büszke vagyok a kollégáimra, szakmai és emberi hozzáállásukra, elkötelezettségükre. Nálunk alapvető a hagyományok őrzése, az elődök tisztelete. Az erdőben nagyon lassan nőnek a fák, emberöltőkön át. Mi ma abból élünk, amit ez elődeink megteremtettek, és azon dolgozunk, hogy az utánunk következők jövőjét megalapozzuk. Az erdő hasznait fenntartható módon szedjük, megfontoltan gazdálkodunk. Ebből a gondolkodásból adódóan cégünknél nem ritka a 20-30-40 éves munkaviszony, az, hogy valaki itt kezd, és innen megy nyugdíjba.
– Nekem is ez az első munkahelyem, lassan 40 esztendeje látom, és élem meg ennek a társaságnak a mindennapjait. Végigjártam a szamárlétrát, 10 évig termelési vezérigazgató-helyettesként dolgoztam, majd 2014-től vettem át a vezérigazgatói stafétát. A munkám kapcsán megadatott, hogy mindig a fejlesztések, az újdonságok irányába mutató feladataim legyenek. Mindig az új, az előremutató inspirált, és ezt a fajta gondolkodásmódot szeretném átadni a kollégáimnak is. Felismerni az erősségeinket, a lehetőségeinket, célokat tűzni ki, és folyamatos innovációval meg is valósítani azokat. Soha nem kényszerként éltük meg a helyzetünket. Mindig úttörő szerepet vállaltunk, és ez a célunk a jövőben is. Nemzetközi hírű a vadgazdálkodásunk, a vadásztatásunk, az itt megszerezhető élményért visszajárnak a külföldi vadászok. Büszke vagyok a vadállományunkra is, a magas minőségű vadgazdálkodásunkat fémjelzi, hogy a magyar országos trófearanglistán az első 10 helyezett között mindig, minden kategóriában van mezőföldi vad. Mindig azt keressük, miben lehetünk mi jobbak, de legalábbis különlegesebbek. Mert, ahogy mondani szoktam: Sok jó között nem elég ugyanolyan jónak lenni. Akkor leszünk többek, ha különlegessé válunk. Büszkén mondhatom, minden önelégültség nélkül, mi különlegesek vagyunk.
Cseh Teréz