Következõ cikkünkben a munkaviszony létesítésével, a munkaszerzõdés módosításával továbbá a munka díjazásával kapcsolatos szabályokat tekintjük át.
A munkajogviszony létrehozásával kapcsolatos egyik legfontosabb szabály, hogy az ilyen jogviszonyra vonatkozó szerzõdést – egyébként általános szerzõdéses alapelvként – nem az elnevezése, hanem a tartalma szerint kell megítélni. Amennyiben ugyanis a „munkaszerzõdés” a tartalma szerint nem a szerzõdõ felek alá-fölérendeltségi viszonyán alapul, illetve hiányoznak az egyik felet megilletõ utasítási, irányítási jogosultságok, úgy nem munkaviszonyról, hanem más polgári jogi (pl.: vállalkozási vagy megbízási) viszonyról van szó. Az ilyen megállapodás a munkajogszabályok megkerülését is célozhatja, amely adott esetben súlyos jogkövetkezményeket von maga után.
A munkaszerzõdést mindenkor írásba kell foglalni, ugyanúgy a szerzõdés módosítása is csak írásban érvényes. A szerzõdés kötelezõ eleme a személyi alapbérben, a munkakörben és a munkavégzési helyben való megállapodás. Ezeknek az elemeknek mindig szerepelni kell a kontraktusban, azonban a fentieken túl a felek a megállapodás tartalmát és kereteit szabadon rendezhetik, azzal azonban, hogy az jogszabállyal és kollektív szerzõdéssel nem lehet ellentétes, kivéve, ha a rendelkezés a munkavállalóra kedvezõbb. A munkáltató kötelessége, hogy a munkaviszonynak a Munka Törvénykönyvében meghatározott elemeirõl (munkarend, bérfizetés napja stb.) és azok változásáról a munkáltatót írásban tájékoztassa. A munkaviszony – eltérõ rendelkezés hiányában – határozatlan idõre és teljes munkaidõre jön létre. A határozott idejû szerzõdés legfeljebb öt évre szólhat. Lényeges és sok problémát okozó szabály, hogy a határozott idõszak folyamatos hosszabbítása (ismételten határozott idejû szerzõdés kötése) – munkáltatói érdek nélkül – tilos, azt a dolgozók érdekeinek megsértéseként értékeli a jogalkotó. A határozott idejû szerzõdés egyébként határozatlanná válik, ha a munkavállaló a megjelölt idõtartam leteltét követõen legalább egy napot a munkáltató tudtával tovább dolgozik.
A munkaviszony létrehozása körében gyakran alkalmazott megoldás a próbaidõ kikötése, amely tulajdonképpen a felek kölcsönös „tanulási idõszaka”. Ennek tartama (legfeljebb 30 nap) alatt a szerzõdõk bármelyike indokolás nélkül, azonnali hatállyal megszûntetheti a munkaviszonyt.
A munkaszerzõdés módosítására vonatkozó egyik alapvetõ rendelkezés, hogy arra csak írásban és a felek egyetértésével kerülhet sor. Módosítással a szerzõdés bármely eleme megváltoztatható, természetesen a jogszabályokban meghatározott kötelezõ feltételek (pl. minimálbér) ebben az esetben sem csorbulhatnak. Nem minõsül módosításnak a munkavállaló átirányítása, azaz, ha a munkavállaló – egy évben legfeljebb összesen 44 napig – a munkáltató mûködésével összefüggõ okból, a munkáltató utasítása alapján, eredeti munkaköre helyett, vagy amellett más munkakörbe tartozó feladatokat lát el. A munkaszerzõdés módosítása körében gyakran – bár többségében a munkavállalók részérõl – feltett kérdés az, hogy a munkavállalói jogutódlás érinti-e a jogviszony lényegét. A válasz: nem, jogutódláskor a fennálló munkaviszonyból származó jogok és kötelességek a jogutódlás idõpontjában a jogelõdrõl a jogutód munkáltatóra szállnak át, a jogelõdöt pedig – feltételek fennállása esetén – kezesi felelõsség terheli a munkavállalót megilletõ járandóságok vonatkozásában.
A munka díjazása körében alapszabály, hogy a bér mértéke legalább a mindenkori minimálbér idõarányos összegét el kell, hogy érje, egyébként az összegszerûség idõbérként és-vagy teljesítménybérként is meghatározható. A munkavégzés idejétõl függõen (pl. éjszaki munkavégzés, pihenõnapon végzett munka) a munkavállalót különbözõ pótlékok illetik meg, ennek mértéke a személyi alapbér meghatározott százaléka. A béren túl a munkáltató köteles a munkavállalónak a munka elvégzésével kapcsolatban felmerült költségeit is megtéríteni, és – a dolgozó javára szociális juttatásokat is biztosíthat. A munkabért és az egyéb járandóságokat fõszabály szerint a tárgyhót követõ hónap 10. napjáig ki kell fizetni, amennyiben ez a nap munkaszüneti nap lenne, úgy az ezt megelõzõ utolsó munkanapon.