A jövő oktatásának kérdéseiről tartottak fórumokat az FVMKIK-ben
„Az elmúlt két évtizedben olyan szinten változott meg körülöttünk a világ, hogy nagyon át kell gondolnunk, mit is akarunk a következő tíz-húsz évben” – kezdte előadását Domokos Tamás. Különösen igaz ez az oktatásunkra, melynek egyik fő mutatója az évente bejelentett szabadalmak száma. A világ 250 ezer szabadalmából mi 120-at adtunk 2022-ben. Persze gyakran a magyar agyak teljesítményét más országok jegyzik, sajátjukként.
Sokkoló adat az iskolában töltött órák száma is. Soknak gondoljuk, pedig a statisztikák szerint nálunk töltik a legkevesebb időt az iskolában a gyerekek. Fontos lenne áttérni az élményszerű tanításra is. Ma már erről szól a világ otthon és a munkahelyeken is.
A generációs problémák is hatással vannak oktatási rendszerünkre. Megváltozott világunkat egészen másképpen látja a tanár és a diák. Míg az előbbi egy hierarchikus, zárt világban szocializálódott, addig a mai gyerekek már egy dinamikus, nyílt társadalom szülöttjei. Ők már nem merev, statikus, tekintélyelvű környezetben élnek, hanem kapcsolatok hálózatában, melyben nincsenek határozott körvonalak. Ebben a szemléletben akár a katedra is eltűnik, és felmerül a kérdés: ki tanul kitől? A 21. század egy dinamikus rendszer, melyben a kiszámíthatatlansági faktor nagy. A generációk közötti, jelenleg átjárhatatlan falat az idősebbeknek kell lebontani, másképp nézni erre az egészre.
Mindez elengedhetetlen azért is, mert mindeközben egy gyorsuló intenzitású társadalmi struktúraváltás is folyik. Míg korábban 55-60, most 25-30 évenként változik meg körülöttünk minden. Csupán két évtized alatt elavul a pedagógiai eszköztárunk. Nem a tudás maga, hiszen az alapértékeinket újra és újra fel kell fedeznünk, ismernünk kell, hogy építhessünk rájuk, de az eszközöknek, a módszereknek, amelyekkel ezt a tudást átadhatjuk idomulniuk kell.
Zajlik a biotechnológiai forradalom is, egy új társadalmi modell felé haladunk. A kvantumhálózatok társadalmába tartunk. Ennek megfelelően kellene oktatnunk is. Nem a ma problémáira, hanem a jövő megoldásaira kellene koncentrálnunk. A kompetencia-fejlesztést kell a zászlónkra tűzni. Változás kell az oktatási filozófiában is. Holisztikus, értelmes, harmonikus oktatási élmény szükséges, melyet alapvetően a kiválóság, az újítás, az emberi jogok és az erkölcs vezérel. Új oktatási piramist kell felépítenünk, melynek csúcsán az alkotás, a szabadalmak álnak.
Történelmi fordulóponthoz értünk, más okból kell már tanítanunk, mint korábban. A gyermekeinket a jövőre, egy felemelkedési ciklusra kell felkészítenünk, nem az általunk felhalmozott problémák kezelésére. A jövő prófétái már a felsőtagozatban ülnek, a mi feladatunk megteremteni annak feltételeit, hogy be tudják teljesíteni a küldetésüket.
A kihívás nagy, és a vélemények szerteágazóak, amit a hallgatói kérdések, hozzászólások is jól tükröztek, ugyanakkor abban egyetértés van, hogy innoválni kell, haladni kell a korral, alkalmazkodni az új igényekhez, megfelelni a kihívásoknak.
Cseh Teréz