A világon a legjobb gyógyszer a zene

– Erdélyiek az őseim, Sepsiszentgyörgy mellett van Gidófalva, apukám felmenői odavalók. Nagyszüleim később Marosvásárhelyre költöztek, édesapám onnét jött át Magyarországra, anyukám családja pedig felvidéki. Kolozsváron szobra van az első erdélyi magyar komikusnak, Gidófalvy Pálnak. Mivel minden Gidófalvy rokon valahol, lehet, hogy a habitusomat onnan örököltem. Én már pesti nagypolgári családból származónak mondhatom magam, katona ősökkel, 30-40 teherautóval rendelkező vállalkozó apukával, akitől mindent elvettek a kommunisták az államosításkor, és 1951-ben annak rendje-módja szerint ki is telepítették a fővárosból.
– Édesanyám nyolchónapos terhes volt, amikor beállítottak, hogy 24 óránk van elhagyni a fővárost. Nagybátyám, Gidófalvy Lajos – akinek szobrot is állítottak a második világháborús embermentő cselekedeteiért – ismerősének volt egy villája Alsógödön, és valakit be kellett oda jelenteni, hogy ne valami idegen családot telepítsen oda a tanács. Apukám volt a szerencsés, így hát odaköltözött a család, és én már oda születtem 1952-ben.
– Nagyon boldog, gyönyörű gyermekkorom volt. Odahaza a világvevő rádiónkon csak a Szabad Európa, és a Rádió Luxemburg szólt. Ömlött a muzsika egész nap, így már pici gyerekkorom óta belém ívódott az életérzés, a hatvanas évek elejének progresszív zenéin nőttem fel (Jimi Hendrix, Led Zeppelin, Deep Purple).
– Ötéves korom óta zenélek, akkor kaptam egy tangóharmonikát – díjakat is nyertem harmonikaversenyeken –, majd később egy zongorát, és a komolyzenébe is beleszerettem.
– 1966-ban felvételiztem a zeneművészetibe, sikerült bekerülni tangóharmonika-zongora szakra. 1971-ben érettségiztem, és a könnyűzenei pályát választottam, a szüleim akarata ellenére. A dzsessz konzira jelentkeztem zongora szakra. Egy valakit vettek fel abban az évben, persze, hogy nem én kerültem be, hanem ifj. Rátonyi Róbert.
– Volt viszont hely a pozan szakon. Három napom volt, hogy megismerkedjek a hangszerrel, előtte soha nem volt a kezemben, és mit ad Isten, felvettek. Egy év múlva már fújtam a Deák Bandben! Olyannyira, hogy harmadmagammal játszhattam a Mézga-család rajzfilmsorozat főcímzenéjében a pozan szólamot!
– 1971-ben jött a Continental együttes, ahol progresszív zenéket játszottunk (Chicago, Santana), majd az első saját bandám, a Gidó74. Ezután hívtak a Teátrum zenekarba, majd Nagy Feró invitálására az ős-Beatriceben kötöttem ki 1978-ban. A Ferónak sokat köszönhetek, általa, és a Beatrice által ismert meg az ország.
– Ekkor már otthagytam a mamahotelt, beköltöztem Pestre, de az üldözött, be-betiltott Beatrice ritka koncertjeiből nem lehetett megélni. 1979-ben nehéz szívvel, de váltottam, Szigeti Feri hívott a Karthagóba. Kisebb-nagyobb megszakításokkal azóta is megy a szekér, hála Isten sokat koncertezünk.
– 1985-ben leállt a Karthagó, így 1986-ban megcsináltuk a Fáraó zenekart. Ez sajnos nem volt hosszú életű – bár hébe-hóba még manapság is nyomunk egy-egy bulit –, így elmentem Törökországba vendéglátózni. Ez sem tartott sokáig, elkaptam egy csúnya vérhas betegséget, és haza kellett jönnöm, három hónapig feküdtem a László Kórházban, mire kikúráltak.
– 1987-ben megkerestek, és elszegődtem a Lord zenekarba, Szombathelyre. Egy ideig kettős, vagy többes életet éltem, hiszen voltak a Lord bulik, és újraindult a Karthagó is. Közben jött a KGB (avagy a Kiss-Gidófalvy Band), amivel a Kisváros című TV-sorozat főcímzenéjét csináltuk, aztán a Cikk Cakk Company. Egészen 2017-ig tartott ez az időszak, amikor végleg kiléptem a Lordból. Mostanság nyomjuk a Karthagót, 44 év óta változatlan felállásban.
– Eddig körülbelül 230 dalt írtam, köztük 6-7 filmzenét, és megszámlálhatatlan alkalommal közreműködtem mások lemezein, mint például Gálvölgyi János, a Bikini, Nagy Feró, a 100 Folk Celsius, Máté Péter, Csongrádi Kata, vagy éppen Zalatnay Sarolta.
– 1988-ban elváltam, az első feleségemtől van egy gyönyörű lányom, a Bogika. A második asszonyommal történt találkozást a vak véletlen hozta. Három hónap, -17 kiló után, és éppen válófélben jöttem ki a kórház trópusi osztályáról. A belvárosban sétálgattam, szemerkélt az eső, és a Halló bár és a Szófia utca között megláttam a jövendő feleségemet, a Gyöngyit. Annyira megtetszett, hogy azonnal átmentem a túloldalra, és felajánlottam neki a sapkámat, hogy ne ázzon meg. Szóba elegyedtünk, és azonnal megfogott, hogy végre egy olyan lánnyal tudok beszélgetni, aki nem tudta, hogy én ki vagyok! Nem a Gidó nevű ismert muzsikussal állt szóba, hanem egy átlagos pacákkal, akinek nagy dumája van.
– Oroszlányi lány volt, talán kevésbé ismerte a fővárost, így elkísértem a címre, ahova igyekezett. Szó szót követett, bementünk egy sörözőbe, és ott elmeséltem neki nagyjából magamról mindent. Így kezdődött a közös életünk, és máig is tart. Előbb a Havanna lakótelepen laktunk 25 m2-en, oda született 1990-ben Attila fiúnk. Itt lehúztunk 10 évet, a semmiből kezdtük egymásba kapaszkodva. Ezután Kispestre költöztünk, már 54 m2-es lakásba, később pedig sikerült vennünk egy telket Érden, ahol ma is lakunk, immár 17 éve. Gyöngyikém kitanulta a gyógymasszőr szakmát, beindult az üzlete, sok a vendége. Engem is kezel, ami a betegségeim után bizony jót tesz, és sokat segít.
– És közben megérkezett az első unokánk, Maja is! Egyéves és három hónapos, cserfes csajszi, odáig vagyunk érte. Szerencsére sokat vannak nálunk, és én minden ilyen pillanatért, amikor együtt a család, hálás vagyok!
– A világon a legjobb gyógyszer a zene, ez az, ami engem mindenen átsegített. Gyerekkoromban a tüdőmmel volt probléma, daganat volt a gerincemen, őssejt beültetésen estem át, kipotyogtak a fogaim, cukros vagyok, 60/40-es a vérnyomásom a rengeteg gyógyszer miatt, elkaptam a covidot, de ha zenélhettem, minden más eltűnt. Nem volt baj, nyűg, betegség, csak a muzsika. Egyszerűen imádok zenélni, ez is csoda az életemben. A másik meg a családom! Hogy a feleségemmel még ennyi év után is szeretjük, tiszteljük egymást, és hogy az első és a második házasságomból született lányom és fiam édestestvérként szeretik egymást.
– A Gidó’70 nagykoncertre tavaly került sor, de idén is folytattuk, Trunkos András, aki ennek a menedzsere volt, nagy lehetőséget lát a produkcióban, és külföldi menedzserek is érdeklődtek. Meghívtam az összes kollégámat, akik nekem segítettek, és zenésztársaim voltak, valamint gitározott legnagyobb örömömre és büszkeségemre a fiam, Attila is.
– A rendezvény elnevezése nemcsak a már betöltött koromat jelezte, hanem a várható műsort is, mi ugyanis kimondottan a hetvenes-nyolcvanas, esetleg a kilencvenes évek legnagyobb külföldi hard-rock nótáit játszottuk, – és egyetlen dalt magyar zenekartól, az Omegától a Tízezer lépést. Így emlékeztünk meg a már eltávozott kollégákról.
– Volt a szólólemezem, a Tízparancsolat, ahol minden hangszeren én játszom, az énekesek pedig a régi harcostársak, Pohl Misi, Nagy Feró, és D. Nagy Lajos voltak.
– Van egy tervem, tulajdonképpen ennek a folytatása, de ez egy instrumentális lemez lenne, egy olyan, ami igazán én vagyok, a Hammonddal a középpontban. Donászy Tibi dobolna, és a fiam gitározna. Ha ezt sikerül megcsinálni, nyugodtan mondhatom, hogy gömbölyű a pályafutásom. Látni fogom, hogy honnan indultam el, és hová tartok.

Veér Károly
Fotó: Mazán Tibor