Panelbeszélgetés – vállalatvezetőkkel

Radetzky Jenő
Az extenzív gazdaságnövekedés feltételei Magyarországon végleg megszűntek. Nincs több munkaerő. Kizárólag az intenzív gazdaságfejlesztés irányába léphetünk tovább, ami a már meglévő eszközeink jobb kihasználását célozza. A külföldi tőkebefektetőkkel egy ideig lehet egy gyors növekedést elérni, de ha ez nem párosul hatékonysággal, termelékenységgel, akkor a versenyképességünket veszítjük el. Éppen ezért a humánerő kérdése kulcskérdés.
(A kamaraelnökkel a témában készült interjúnkat lásd. külön cikkünkben.)

Márkus Gábor
– Míg az első és a második negyedévünk a szokásos mederben zajlott, ugyanez már a harmadikról nem mondható el. Szerencsére az év végéhez közeledve a német vevői igények újra megjelentek és sok külföldi partnerrel is bővültünk. A lendület máig kitartott, az I. félévünk csúcsra járatott, már tervezzük a túlórákat is. Ez azt is jelenti, hogy fejlesztenünk kell, és munkaerőből is több kell. Hogyan tudjuk majd ezt megfelelő szakemberekkel megoldani, ez egy igen releváns, nehéz kérdés, főleg a lakatosipari területen. Egyelőre magunk oktatjuk a saját embereinket, de egy svéd-norvég partneri együttműködéstől várjuk erre a hatékony megoldást. Egy konzorcium keretében olyan edukációs programot dolgozunk ki, amely megfelelő keretet ad majd a szakembereink gyors és hatékony képzésére, sőt arra is alkalmas lesz, hogy a külföldről érkező munkaerőt szakmai szempontból össze tudjuk mérni a hazaival.
(A képzési programról bővebben is olvashat Márkus Gáborral készült külön interjúnkban.)

Macher Gábor
– Sajnos kevésbé optimistán látom a gazdaságot. A számok hiába biztatóak, a vállalkozásoknál nem nagyon érzékelhető. Hatékonyságnövelő beruházásokat tervezünk, éppen azért, hogy ne szoruljunk új munkaerőre, mert tudjuk, hogy az nincs. A minimálbérnövekedését a vállalatok tartani tudták mindaddig, amíg ezzel párhuzamosan a forint romlott. 2022-ről 2023-ra 15%-ot erősödő nemzeti valuta mellett kellett vállalniuk a béremeléseket a vállalkozásoknak, ami az exportőröket rendkívüli módon megterhelte.
– Viszonylag munkaigényes, kis-sorozatgyártású termékek előállításával foglalkozunk, és örülünk, ha az alapanyagár-növekedést sikerül érvényesíteni az árainkban. Muszáj hatékonyságot növelnünk, kizárólag a jelenlegi munkaerőállományunkra építve. Évtizedek óta nincs a profilunkba illő, megfelelően képzett szakember a piacon, és a helyzet évről évre romlik, nem csak egyetemi, de az alacsonyabb képzettségi szinteken is. Ma már nem tudást várunk el, csak képezhetőséget, de abból se találunk elegendőt ezért nem marad más, mint beruházni, hatékonyságot növelni. Ez kulcskérdés, mert az elmúlt időszakban a magyar cégek termelékenysége nem nőtt, a külföldi versenytársakhoz képest egyre kevésbé vagyunk hatékonyak.
– Gazdasági kilátások terén sem vagyok túl derűs. A tavalyi év első két negyedéve nem sikerült túl jól, viszont a második kettő nagyon. Bizonytalan mindenki, ott tartunk, hogy egy egyszerű éves előrejelzést sem mernek a vevőink letenni. Enélkül pedig nagyon nehéz tervezni.

Simon Péter
– Autóipari cég vagyunk, 1500 fővel a nagyvállalati szint alját súroljuk. Tervezünk, és most is folyamatban van egy nagyberuházásunk. Csak olyanba vágunk bele, ami a versenyképességünket növeli, legyen szó akár napelemekről, akár akkumulátorokról. 2020 óta válságkezelést folytatunk, ennek ellenére folyamatosan fejlesztünk. Kizárólag a belső hatékonyságnöveléssel kell megoldanunk a jobb termelékenységet, létszámbővítésre nincs lehetőség.
– Az autóipar jelenleg teli van kérdésekkel: mi lesz a német autóiparral, növekedni fog-e, vagy sem, mi lesz a Kínából bejövő autókkal, jók lesznek-e vagy sem, bízzunk bennük vagy sem? Szerencsére olyan alkatrészeket gyártunk, amelyek minden meghajtású autóba szükségesek, úgy gondoljuk, ebből nagy baj nem lehet.
– Munkaerő korábban sem volt, ma sincs, és ilyen számú gyermekszületés mellett nem is lesz. Se mennyiségben, se minőségben nincs az igényeknek megfelelő szakember a piacon. A tanműhelyünket kénytelenek leszünk bezárni, mert nincs kit taníttatni. Mi rendkívül tiszta, modern körülmények között dolgozunk, de a fröccsöntőgépeket karban kell tartani, ami jár némi kosszal. A mai fiatalok már nem akarják bepiszkolni a kezüket, nem szeretnének ilyen jellegű munkát vállalni, pedig ki merem jelenteni, hogy jelen pillanatban egy szakmunkás több pénzt tud hazavinni, mint egy mérnök. Nagy problémát jelent a munkaerő hiánya, és nem látom, hogyan tudjuk megoldani.

Domokos Tamás
– Ez egy trend, aminek sok összetevője van, de ezeket tudjuk monitorozni, ellentétben azokkal a gazdasági, társadalmi változásokkal, amelyek búvópatakszerűen a földfelszín alatt zajlanak. Hatásukra időnként beszakad a föld, és kataklizmaszerű változásokat okoznak. Se előrejelzés, se modellezés. Mélyfúrások nélkül nem lehet jobb projekciókat készíteni. A komplex, bonyolult társadalmi-gazdasági rendszerek irányíthatatlanok, dinamikus változások jellemzik, maximum alkalmazkodni tudunk hozzá.
– A humánerőforrás tekintetében úgy látom, más helyzetben van most a hazai felsőoktatás és a szakképzés. Rendkívül kritikus vagyok a szakképzést illetően, nem látom azt az áttörést, amit annak modernizációjaként emlegetnek. Meggyőződésem, hogy a magántőke megjelenése nélkül nem lesz ezen a téren dinamikus változás. A felsőoktatás éppen azért került javuló helyzetbe, mert sok döntési kompetencia került vissza az egyetemekhez. Szenátusi döntéssel, akkreditációs bizottság nélkül viszonylag gyorsan lehet ma innovatív képzéseket indítani.
– Az is fontos tényező, hogy az itt élőknek a képzések zöméhez régión belül kell hozzá jutnia, különben elkerülnek innen, és könnyen lehet, hogy többé nem látjuk őket. Felgyorsítjuk az elvándorlást, magunk alatt vágjuk a fát.
– A hatékonyságnövelés valóban a legjobb válasz. Ehhez a magasabb hozzáadott értéket előállítani képes gazdaság irányába kell elmozdulnunk, ami feltételezi a gazdasági partnerséget a fejlesztőhelyekkel. Képzési intézményrendszerünk alkalmas arra, hogy megfeleljen az igényeknek, de nagyon sok mindent át kell még ehhez alakítanunk. A kérdés az, hogy milyen idősíkon lehet ezeket megvalósítani, illetve, hogy a vállalati belső képzési rendszereket hogyan tudják majd a külső képzőintézmények segíteni.
– A pályaorientációval is gondok vannak, a fiatalok nem is ismerik a szakmákat, a karrierút-lehetőségeket. Ráadásul azt se nagyon tudjuk megmondani, hogy tíz év múlva vajon mire lesz szükség.

Cseh Teréz
Fotó: Molnár Artúr