Június kilencedikén sokmillió honfitársunk járult az urnák elé. Több ügyben is kinyilváníthattuk véleményünket, hiszen – gondolom takarékossági okokból – összevonták az uniós, és az önkormányzati választást.
Ez utóbbiban így paradox helyzet állt elő, hiszen az új képviselőtestületek, polgármesterek, vármegyei közgyűlési tagok csak októberben vehetik át az ügyek intézését, addig a mostaniak regnálhatnak.
Milyen tanulságai voltak a voksolásnak? Először is EU-s választáson még soha ennyien nem vettek részt, ez kevésbé szokta érdekelni az embereket. Meglepetés is volt bőven, hiszen a kormánypárt – bár vesztett két mandátumot – meggyőző fölénnyel nyert, és új erő lépett a színre, a Tisza-párt, mely alaposan szétzilálta az erőviszonyokat.
Elcsábította a kormányellenes lakosság nagy többségét, és bizonnyal a bizonytalan FIDESZ szavazók közül is sokan átpártoltak hozzájuk. Hogy mire használják a hét megszerzett uniós mandátumot, az a jövő titka. Az bizonyos, hogy a hagyományos baloldali és liberális szerveződések jelentős teret veszítettek, többen eltűntek a süllyesztőben.
A helyi választások – a fővárosit leszámítva, hiszen az, mint tudjuk, egy külön világ – nagy meglepetéseket nem hoztak. Többé-kevésbé maradt minden a régiben, bár a Közép-Dunántúlon is akadt két vaskos meglepetés. Pápán veszített a hagyományosan erős jobboldal, míg Oroszlányon két ciklus után a baloldali polgármester kapitulált a korábbi városvezető előtt. A kistelepülések zömében maradtak a jól bevált, népszerű elöljárók, több helyen békés generációváltás zajlott.
Hogy mit hoz a jövő, nem tudhatjuk. Gratulálunk a funkcióban maradtaknak, és az újonnan megválasztottaknak, bízunk benne, hogy mindenkivel együtt tudunk működni, ahogy az elmúlt közel huszonnégy évben is tettük!
Veér Károly, főszerkesztő