Csaba és Sándor Audija egyaránt tinédzser korú, de igen kényelmes. Mindketten nagyon udvariasak. Készségesen tesznek 50-60 km-es kerülõket, ha a turista Ukrajna felé vagy hazafelé menet meg akarja ismerni vagy még egyszer látni akarja  Szabolcs -Szatmár-Bereg mûemlékeit. Például a tákosi, paticsfalú református templomot (a „mezílábas Notre Dame-ot”), Szatmárcsekén Kölcsey sírját és a csónak alakú fejfákat, a túristvándi, nagy vízimalmot, Tiszacsécsén, Móricz Zsigmond szülõházát, a mátészalkai kocsi-szekér múzeumot.
Mindez semmifajta pluszköltséget nem jelent.
– Rászántuk a napot – mondta a csendes, szerény Szeles Csaba (mobil: 20/39-66-105) és a mindenütt, mindenkit – benzinkutast, zöldségárust, határõrt – ismerõ, egyetemi diplomás, egyébként református presbiter Csákai Sándor (mobil: 20/99-27-676 ).
Kárpátaljára persze lehet saját gépkocsival is utazni, hiszen ott mintegy száz forinttal olcsóbb a benzin. Olcsó húsnak azonban híg a leve, azaz – maradjunk annyiban -, egyáltalán nem biztos, hogy megfelelõ minõségû és mennyiségû benzint tankolunk.  A látszat néha csal… Tehát: ha saját kocsival mennek, inkább a drága magyar benzinbõl tankoljanak. Vagy kérjék kárpátaljai ismerõseik tanácsát.