A gyerekeket az érdekli, amire mi felnőttek ráirányítjuk a figyelmüket
– Nézzük meg, kik is kellettek az ötlet megvalósításához! – javasoltam Ritának.
– Tulajdonképpen egy pályázati forrás elnyerése tette lehetővé az indulást. A munkatársaimon kívül a Vasvári Pál Általános Iskolában kerestem lelkes pedagógusokat. Így kértem fel együttműködésre a 4.a osztály tanítóit: Végvári Tamásnét és Pluhárné Hajas Anikót. Az iskola vezetése és a szülők nyitottak voltak az elgondolásra, hiszen így a gyerekek nemcsak a természetismeret tankönyvből ismerhették meg a növényeket, terményeket, hanem igazi tapasztalatot szerezhettek a magok elvetésétől a palántázáson, veteményezésen át minden munkafolyamatról. Ástak, kapáltak, öntöztek, metszettek, gazoltak, ágyások kialakításában segítettek. Többször családi programmá alakultak a hétvégék azzal, hogy a gyerekekhez szülők, testvérek is csatlakoztak vagy a felnőttek hozták el csemetéiket.
– Oktatókerti foglalkozásoknak neveztétek el a projektet. Nyilván több volt ez, mint a most divatos magaságyásos kertgondozás.
– Igazából szemléletet akartunk formálni ezzel a példával. A kerttel, a természettel való okos együttélésre tanítottunk a gyakorlatokkal. Fontos volt számunkra, hogy a diákok közvetlen tapasztalatokon keresztül ismerjék meg a természet körforgását, a gondoskodás örömét és a közösségi munka értékét. Egész más volt beleharapni úgy a zsíros kenyérbe, hogy az általuk palántázott paradicsom-paprika-retek került mellé az asztalra. Kézzelfoghatóvá vált a siker.
– A tanító nénik azt mondták, hogy a legproblémásabb gyerekekkel is jóval kevesebb magatartási gond volt itt.
– Sokkal simábban oldódtak meg az „Elvitte a szerszámomat!”, „Nekem most mi lesz a feladatom?”, „Nem tudom kihúzni egyedül az édesburgonyát!”, „Láttátok a lapátomat?” helyzetek. Jobb az együttműködés, mindenki fontosnak érezte magát és a munkáját, mindenkinek jutott a megtermelt zöldségekből, haza is vihetett a családnak. Ha volt összezörrenés, Kriszti és Anikó néni pár kedves, megnyugtató szava megoldotta a konfliktust. Én azt tapasztaltam, nagy várakozással és örömmel jöttek ide mindig a tanulók.
– Mi történik a megtermelt javakkal? Hisz szemlátomást megteltek a tároló ládák és edények?
– Ez is fontos számunkra: kézzel fogható segítséget tudunk adni számos nagycsaládnak, rászorulóknak. Remekül bevált a krumpli, édesburgonya, káposzta, paradicsom, paprika. Választékos és egészséges ételek elkészítéséhez tudunk vegyszermentes alapanyagokat adni. Semmi nem dobódik el, minden zöldség jó helyre kerül.
– Mi lesz az őszi-téli feladat a nap során?
– Megtörtént a betakarítás. Az ágyásokat tisztítjuk ki, összeszedjük a jelölő botokat, fóliákat, kötözőket. Mivel nagy sikere volt a szedernek, most még egy sor kialakításán dolgozunk, meg az eperpalánták kerülnek a helyükre.
– A csapathoz mindig csatlakoznak önkéntesek?
– Inkább úgy mondanám: sokszor. Ma éppen a Kyndryl Hungary Llc. két munkatársa csatlakozott hozzánk, és segítettek a gyerekeknek. Ha az iskola ritmusa nem engedi, hogy a diákok itt legyenek, akkor viszont önkéntesek helytállására van szükség.
Azért egy működőképes, több családot ellátó gazdálkodás nem egyszerű feladat. A pályázat megvalósításához kertészmérnöki tervezőmunkára volt szükség. A SZÉNA Egyesület a Családokért együttműködő partnerként Fóris Anna okleveles kertészmérnököt kérte fel.
Anna Soponyán nőtt föl, a szüleitől és nagyszüleitől az önellátást látva azt érezte természetesnek, hogy mindent megtermeltek. Okleveles kertészmérnökként, növényvédelmi szakmérnökként 9 év egyetemen töltött évvel a háta mögött másképp nem tudna/szeretne élni már. Ma 1,5 hektáron gazdálkodnak családjával, sőt, másokat is arra tanít online kurzusaiban, hogyan tudnak a kiskertben bio zöldséget, gyümölcsöt termelni. Az egész életmódjuk arra épít, hogy a hústól a fonalig mindent maguk állítsanak elő, vagy a természet javait begyűjtsék (gomba, gyógynövények), minél kevesebb háztartási hulladékot hagyva (hisz amit lehet komposztálnak, vagy az állataik használják fel).
– Ekkora tapasztalattal a háta mögött könnyű dolga volt a pályázatnak megfelelni? Jelentett-e valami nehézséget?
– Rengeteg dolgot kellett átlátni. Fontos volt az alap koncepció. A terület optimális felosztásának megtervezése. Hova, milyen növényeket érdemes telepíteni, hogy a gyerekek a folyamatokat végig lássák, élvezzék a kertben töltött időt, és sikerélményhez jussanak. Kit milyen feladatra lehet motiválni úgy, hogy minden munka el legyen végezve? Milyen módon alakítsam a vetésforgót? Melyik növény helyére mi legyen másodvetésként téve, hogy ősszel betakaríthassunk. Ezért döntöttem úgy, hogy a hagymafélék után a káposzta és retek kerül.
– A tervezés után előfordult „újratervezés”?
– Persze, de menet közben tudtam variálni. Nem vált be teljes körűen a spenót, leveles zöldek – ezek gyakori és óvatos szedést és nagyobb figyelmet igényeltek. De a termés növények, a kisgyerekek által könnyebben szedhető paprika, paradicsom és a hagyma, az Oktatókert sikerei között szerepeltek. Azért, hogy legyen alapanyag az iskolai tökfaragáshoz, jövőre töktermesztéssel bővül a kert.
– Hogyan fogadta a pályázati felkérést a családja?
– Gyakorlatilag úgy, hogy ők is részesei ennek a projektnek önkéntes családi felajánlásként. A férjem készíti most éppen a szeder támrendszerét. Minden nagyobb munkaigényű feladatnál számíthattam rá. A négy gyermekünk szintén itt van velünk, és segítenek a többieknek, hiszen nekik ez ismert tevékenység.
– Hogy látja az iskolakert program jövőjét?
– Ez egy remek projekt. Mindig nagy öröm számomra, hogy át tudok adni valamit a megörökölt szellemiségből. Nagy sikernek érzem az Oktatókertet! Hiszek a jövőjében! Rá kell irányítani a kicsik nyiladozó figyelmét a jó dolgokra. Ha nemcsak szemlélői, hanem résztvevői ezeknek, akkor lesz erre igényük. Az lenne az igazi folytatás, ha minden iskolának volna ilyen lehetősége!
Dr. Göde Andrea