Dávid és Góliát küzdelme folyik a európai célgépgyártó piacon

– Hogyan lehet legyőzni ekkora erőfölényt?
– A választ erre a kérdésre már jó ideje kutatjuk. Szerencsére ehhez egy kis időt is kaptunk azzal, hogy 2023-2024-re sikerült csúcsra járatnunk a kapacitásainkat, és a hosszú átfutású projektjeinknek köszönhetően még 2025 első felében is sok munkánk volt. Az első negatív jeleket azonban már 2024-ben érzékeltük. Sokkal kevesebb ajánlatkérés érkezett, és hat projektből ötöt a kínai versenytársak vittek el. Ez beindította nálunk a vészcsengőt, ezért vizsgálni kezdtük, mitől tudnak nálunk gyorsabbak, és árban is alacsonyabbak lenni.
– Azt tapasztaltuk, hogy ez nagyon összetett kérdés, és nehéz rá ellenszert találni. Alapvetően azonban két fő eltérést tártunk fel: az egyik a kapacitásoknál jelentkezik. A kínai versenytársaink olyan sokezer fős célgépgyártó vállalatok, amelyek a gyártói kapacitásaiknak köszönhetően nagyon alacsony beszerzési árak mellett tudnak tevékenykedni. Ezek számunkra elérhetetlenek, annyit tehetünk, hogy mi is a kínai piacokról szerezzük be az alapanyagainkat.
– A másik markáns különbség pedig a munkakultúrában jelentkezik. Míg nálunk a napi 8 óra az elfogadott, és minden efölötti munka már túlórának számít, addig egy kínai mérnök, vagy fizikai munkás akár 10-12, sőt akár 14 órát is hajlandó dolgozni a fizetéséért. Ezeken a területeken tehát képtelenek vagyunk árcsökkenést elérni, mert falakba ütközünk, a lehetőségeink be vannak korlátozva.
– Ez azt jelenti, hogy a hatékonyságuk már nem növelhető?
– Szerencsére vannak azért más területek is, ahol befolyásolni tudjuk a hatékonyságot. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy változtassunk, amit viszont nem könnyű elfogadtatni. A dolgozók a változásokat rendszerint negatívan élik meg.
– Bevezettünk például egy perc alapú elszámolást a forgácsoló üzemünkben. Minden egyes termék, munkadarab legyártása percben megadott norma szerint történik, és eszerint is számoljuk el a dolgozóink fizetését. Így, aki hatékonyabb, az adott idő alatt értelemszerűen többet is keres.
– Ugyanígy bevezettük a gyártás oldalon a munkaidő-lejelentéseknek egy sokkal precízebb, alaposabb számonkérését. Ezek az intézkedések elsőre fenyegetőnek tűnhetnek, pedig tényleg csak a hatékonyság növeléséről szólnak. A hatékonyság pedig nem csak stabilitást hoz a cég egészének, de az egyén számára is lehetővé teszi a többletjövedelmet, ráadásul túlóra nélkül is. Éppen ezért fontos szerepe van a vállalati belső kommunikációnak abban, hogy mindezt megértessük, elfogadtassuk a kollégáinkkal. A vevőink azt várják el tőlünk, hogy 20%-kal olcsóbbak, 30%-kal gyorsabbak legyünk. Ahhoz, hogy ezt elérhessük, mindenkinek oda kell tennie magát. Mi csupán azt kérjük, a munkaidő valóban munkával teljen. Mert ez a közös érdekünk, hogy stabilak, versenyképesek maradhassunk, és megőrizhessük a munkahelyeket.
– A múltban elért eredményeinkre büszkék lehetünk ugyan, de ahogy eddig dolgoztunk, azt el kell felejtenünk, mert az már kevés lesz ahhoz, hogy jövőnk is legyen. Olyan ügyes, költséghatékony megoldásokat kell használnunk, amikkel valós eredményeket tudunk elérni. A rutin helyett meg kell találnunk a legoptimálisabb feltételeket.
– Szerencsére a munkatársaink java része megértette mindezt, és a dolgozói visszajelzések azt mutatják, a VESZ-MONT-ot jó munkahelynek tartják, és az itt dolgozók hajlandóak tenni is azért, hogy ez hosszú távon is így maradhasson.
– Mindemellett persze kulcskérdés az is, hogyan tudjuk a vevőinknél is elérni ugyanezt a közös gondolkodást, az összetartást.
– Mivel lehet meggyőzni a megrendelőket az áron kívül?
– Az ár a versenyképességnek csupán az egyik faktora. A leginkább negatívan ható tényező az „így szoktuk” hozzáállás. Ha ezen hajlandóak változtatni, mi, hozzuk az új, költséghatékony megoldásokat, rendszereket. Ha nem erőből közelednek felénk, csak az ár leszorítására törekedve, hanem társként tekintenek ránk, akkor egymásba kapaszkodva képesek leszünk kiszorítani a piacainkról a távolból érkező versenytársakat, legyenek azok bármekkorák is. Európa mindig is ebben, az innovációban volt erős, most is erre kell törekednünk.
– Ehhez persze az is kell, hogy a vevőink ne csupán egy célgépet kapjanak tőlünk, hanem olyan szolgáltatásokat is, amelyek versenyelőnyt adnak számukra. A multinacionális cégek erős nyomás alatt állnak a változások tekintetében. Ha felkészültek vagyunk, ha gyorsan le tudjuk követni a változásokat, akkor felértékelődik számukra mindaz, amit itt, helyben tudunk nyújtani. Ez az, amire a keleti versenytársaink kevésbé képesek.
– Sok nemzetközi szintű európai nagyvállalat megértette már ennek a fontosságát, az utóbbi években felértékelődött a rövid szállítási láncok szerepe is, és hatékonyságnövelés terén is sokat léptünk előre.
– Említene néhány konkrét hatékonyságnövelő intézkedést?
– A gyártási kapacitásainkat sikerült maximalizálnunk mind a forgácsolás, mind pedig a lemezmegmunkálás területén. A saját projektjeink mellett bérmunkákat vállalunk, és ennek köszönhetően mindkét gyártóterületünk önjáróvá vált, akár a VESZ-MONT belső projektjei nélkül is képesek fenntartani magukat. Ezt belső képzésekkel tudtuk elérni, rendkívüli módon növelve a rugalmasságunkat. Elértük, hogy egy-egy kollégánk több szakterülethez is értsen, több munkafázist is képes legyen ellátni. Ezzel megsokszoroztuk a hatékonyságunkat, stabilan tudtuk tartani a létszámunkat.
– Persze voltak olyanok is, akik ezt nem vállalták, és olyanok is, akik úgy látták, túlságosan nagy az autóipari kitettségünk, és ezért váltottak. Való igaz, hogy a termelésünk 90%-a az autóiparra koncentrálódik, de éppen ezért jó ideje dolgozunk azon, hogy diverzifikáljuk a piacainkat.
– Mit jelent ez a gyakorlatban, és milyen eredményeket hozott eddig?
– Folyamatosan keressük az új piaci lehetőségeket, nyitunk az egészség- és az élelmiszeripar felé, sőt, mivel – főleg az utóbbiban – rengeteg standard gépet használnak, lépéseket tettünk ebbe az irányba is. Egy kísérleti projekt keretében egy lazactojás-válogató technológiát fejlesztettünk ki, amivel a lazac ikrákat a színük alapján lehet automatikusan osztályozni. Ebből sajnos végül nem lett munkaprojekt, de arra tökéletes volt, hogy felkészüljünk a standard gépek piacainak kiszolgálására is.
– Földrajzi értelemben is új utakat keresünk, például Dániában, ahol a gazdaság igen fejlett, magas szintű az egészségipar, a biotechnológia, az élelmiszeripar, vagy épp a LEGO-gyártás. Úgy érezzük, hogy ezeken a piacokon az árszínvonal tekintetében nagyon is versenyképesek vagyunk. Persze vannak itt is kockázati tényezők, mint például az amerikai vámpolitikai változások negatív hatásai.
– A termék- és technológia-fejlesztés is segíti a piacaik szélesítését. Hol tartanak most ezen a téren?
– A közelmúltban volt egy nagyon sikeres kutatás-fejlesztési projektünk. Egy párnahegesztő lézertechnológiát dolgoztunk ki, és most ezt szeretnénk továbbfejleszteni egy újabb K+F projekt keretében. A jelenlegi TRL6-os, illetve TRL7-es szintről a TRL9-esre fogjuk emelni a technológiánkat, ami ezzel eléri azt a szintet, hogy bármilyen tartálygyártó cég számára képesek leszünk olyan gyártási technológiát adni, ami alkalmas a kettősfalú tartályaik hibamentes elkészítésére. A technológiát felhasználva pedig mi magunk is gyártókká válunk, ezzel is szélesítve a termékpalettánkat.
– Persze számos kérdésre kutatjuk még a válasz: hogyan tudjuk költséghatékonnyá tenni a technológiát, hogy versenyképes terméket tudjon előállítani, olyat, ami a hazai kkv-k számára is elérhető, de ugyanakkor nemzetközi szinten is piacképes.
– Európában számos helyen folytatnak olyan tevékenységet, ahol egy ilyen tartálygyártósor produktumának létjogosultsága van. A lengyel élelmiszeripar például szárnyal, nagyon magas színvonalon működik, de szóba jöhet minden olyan terület, amely szabályozott hőmérsékletű, leginkább folyékony közeg előállítását, szállítását, adagolását végzi. A technológiánkkal gyártható duplafalú tartályok üregébe bármilyen folyadékot képesek vagyunk áramoltatni, ami aztán akár hűti, akár fűti a benne tárolt anyagot. A leggyakrabban a borászatokban használják ezeket, így szabályozva a must erjedését, de a sörgyártás is ilyeneket használ, vagy a már sokat emlegetett élelmiszer- és egészségiparra is jellemző az ilyen eszközök alkalmazása.
– A magyar piac növekedésére is számítunk. Az agrárágazat feltörekvő fiatal nemzedéke nyitott az új technológiákra. A mi megoldásunkkal a kis családi manufaktúrák számára is tudunk megfelelő méretű tartályokat gyártani.
– Egy másik kutatás-fejlesztési projektünket a Veszprém Vármegyei Agrárkamara elnökének felkérésére indítottuk el – a szervezet elnöke, Sövényházi Balázs településünk polgármestere, akivel cégünk kiváló kapcsolatot ápol. Kidolgoztuk és előkészítettük egy olyan mobil vágóhíd terveit, technológiáját, amit előre dedikált helyeken – akár hetente máshol – képesek vagyunk nagyon gyorsan letelepíteni, és ahol a gazdák a feldolgozásra szánt állatállományukat szabályozott körülmények között, helyben tudják levágni. Kapcsolatban állunk az érintett minisztériummal, együttműködünk a NÉBIH-kel, és alapvetően a termékünk már kész arra, hogy a piacra lépjen.
– Persze vannak még megoldandó problémák – például a vízminták engedélyeztetési idejének hosszúsága, vagy a keletkezett vágóhulladék kezelése -, de ezekre keressük a válaszokat a kutatás-fejlesztési projekt keretein belül. Szerencsére mind a minisztériumi, mind a NÉBIH-es szakemberek támogatásukról biztosítottak bennünket, és ha egyszer eljutunk az engedélyeztetésig, akkor a mobil vágóhídunk bekerülhet a pályázható termékek körébe is, sőt reményeink szerint a NÉBIH ajánlását is megkaphatja.
– Úgy gondolom, hogy ezek a K+F projektek, túl azon, hogy színessé teszik a palettánkat, a munkánkat, a termelésünk diverzifikációját is segítik, hozzájárulnak ahhoz, hogy csökkentsük az autóipari kitettségünket, és a jövőben is stabilan működhessünk.
Cseh Teréz