Visszatért az operett Fehérvárra
A Művészkijáró nevű rendezvény arra ad lehetőséget, hogy a színház igazgatója bemutassa a legújabb darabjukat. Kötetlen beszélgetések zajlanak a rendezővel, dramaturggal, jelmeztervezővel, szereplőkkel, érdekességeket, kulisszatitkokat mutat be, és nyilván elhangoznak izgalmas részletek a darabból.
Több zenés előadás jelenleg is megtalálható a színházi palettán, azonban ez a műfaj inkább csak alkalmi programokon, művelődési házak kínálatában szerepelt. Az Operett Napján Váradi Eszter Sára és Keller János fellépéséhez csatlakozott Dolhai Attila. A népszerűséget, közönséghangulatot látva már ott rákérdezett a nézőkre, vonzó lenne-e számukra egy operett előadás. A felvetést ovációval fogadta a zömében középkorú és idősebb korosztályú publikum. Talán ez is segített a színre állításban.
A Viktória rendezés érdekessége, hogy úgy műfajpótló, hogy abban is segít, hogy a fiatal generációnak egyáltalán találkozási lehetőséget adjon az operettel. A megvalósítás egyik kihívását jelentette az, hogy egy színházi generáció számára is kimaradt ez a szerepkör, vagy akár maga az éneklés, mert eddig prózai feladatokat láttak el. A darabot többes (hármas!) szereposztásban játsszák ikonikus vagy éppen „szárnypróbálgató” színészekkel.
A címszerepben Fischl Mónika, Kiss Diána Magdolna és Haraszti Elvira, Koltay István szerepében Dolhai Attila, Imre Krisztián és Gréczy Balázs, John Cunlight szerepében pedig Trokán Péter és Egyed Attila lép színpadra. Kicsit mindenki beleviheti a saját személyiségét akár az öltözékek kiválasztásába, és persze figura megformálásába. Az igazi ínyenceknek csemege az a lehetőség, hogy mindegyik szereposztással lássák a darabot.
Ferenczi-Nagy Boglárka első operett rendezése ez a társrendezés. Ő azt mesélte el, könnyen fölvették egymás ritmusát Attilával. Jól kitalálták az együttműködés formáit. Nyitottsággal, előítélet nélkül állt a műfajhoz. Láthattunk a színpadképből ízelítőt, megszólalt több közreműködő, szereplő. Az amerikai nagykövetek közül Trokán Péter – aki csak a második felkérésre mondott igent erre a szerepre – felidézte, hogy 56 éve van a pályán, és 55 évvel ezelőtt volt „énekes kar” beosztásban, azóta sem.
A szereplők produkciói: Kiss Diána Magdolna Viktória belépőjét énekelte el, Imre Krisztián-Gréczy Balázs a „Csak egy kislány van a világon” slágerrel aratott sikert. Fischl Mónika-Dolhai Attila kettőse a „Lesz még úgy, mint valamikor rég” nosztalgiát idézte meg. Fehér Diána Aida és Bari István Péter kettőse az új generáció tánc- és énektudását csillogtatta meg. Váradi Eszter Sára és Keller János a műfaj eddigi letéteményeseként szerepelt kitűnő hangulatot hozva. Közös produkcióként a Budapest című sláger hozott záró vastapsot.
A színházi előadás jelmezeit Libor Katalin, a díszletet Bátonyi György tervezte. A fehérvári énekekkart Zemlényi Katica, az Alba Regia Szimfonikus Zenekart Ruff Tamás vezényli. Kis idő már eltelt az áprilisi bemutató óta. A darab telt házzal megy folyamatosan, az előjegyzési listát a Fischl-Dolhai-Trokán szereposztás vezeti.
Dr. Göde Andrea