Lasztovicza Jenõ, a Veszprém Megyei Közgyûlés elnöke ezekkel a szavakkal kezdte, és fejezte be beszélgetésünket, arra utalva, hogy az elhíresült Lamperth Mónika-féle prognózis megvalósulni látszik, egyre kilátástalanabbá teszi a kormányzat a megyék helyzetét, gazdálkodását.

– A megyei közgyûlés 2006-os megalakulásakor a Fidesz-frakció négyéves stratégiát dolgozott ki, ismerve Lamperth Mónika kijelentését. Több mint ötven intézményt tartunk fenn, ebbõl 25 oktatási, tehát felelõsséggel tartozunk ezek zökkenõmentes mûködéséért. Alapvetõ célunk nem lehetett más, mint a gazdasági nehézségek ellensúlyozása.

– Hogyan sikerült ez az ismert körülmények között?
– A mindenkori költségvetés tervezésénél áttekintettük az intézményi struktúrákat, összevonásokban, racionalizálásban, lehetõség szerint megtakarításokban gondolkodtunk. Legfontosabbnak az egészségügy kérdését tartottuk, szakmai és gazdasági integrációval sikerült is a megyei kórház mûködését biztosítani. Egyeztettünk a dolgozókkal, a szakszervezetekkel, garantáltuk a zökkenõmentes átalakulást. A mûszerezettség fejlesztésére 100 milliót, a sümegi és zirci kórház esetében pedig sürgõsségi pályázat segítségével 330 milliót költöttünk. Többször végeztünk 10-20 milliós fejlesztéseket, Tüskeváron és Nagyvázsonyban az OMSZ-szel közösen új mentõállomásokat hoztunk létre mintegy 50 milliós ráfordítással. Úgy érezzük, hogy végre létrejött a kívánatos rendszer.

– Szociális és oktatási téren mit sikerült megvalósítani?
– Az oktatási intézmények esetében a települések dönthettek arról, hogy melyeket kívánják átadni megyei fenntartásba. Végül tizenegy intézmény került hozzánk. Tavaly az oktatás finanszírozása, az elégtelen normatívák kiegészítése kétmilliárd forintunkba került. Ezt a kiadást szeretnénk lefaragni, dolgozunk ennek koncepcióján, akár összevonásokra is lehet számítani. A prognózisok szerint ugyanis mintegy ezerrel kevesebb gyerek beiskolázására kerül sor a jövõben évente. Feladatfinanszírozási programunk keretében átgondoljuk, hogy mekkora háttér, és hány pedagógus kell a csökkenõ gyereklétszám oktatásához. Szociális ellátórendszerünkre jellemzõ, hogy az intézmények elsõsorban lerobbant régi kastélyokban és kúriákban mûködnek. Sajnos ezek kiváltására nincsen költségvetési forrás, és pályázatokat sem írnak ki erre a célra. A gyermekvédelem területén nem elsõsorban lakóotthonokban, hanem inkább nevelõszülõknél való elhelyezésben gondolkodunk. 2007-ben kincstári rendszert vezettünk be, itt kezeljük az összes intézmény számláit, kifizetéseit. Ez részben munkaerõ-megtakarítást (mintegy negyvenrõl van szó) eredményezett, másrészrõl naprakészen látjuk intézményeink gazdálkodását. Örömmel adtuk át a 830 milliós beruházással elkészült Dákai Fogyatékosok Otthonát, további 7-8 intézményünk felújítása van folyamatban. Mit mondhatok? Várjuk a pályázati kiírásokat!

– Mit hozott az elmúlt esztendõ?
– Tavaly a megye gazdálkodása stabilnak volt mondható, nem kellett mûködési hitelt felvennünk. 2008 elején ötmilliárdos kötvényt bocsátottunk ki, amelynek célja a megtérülõ önkormányzati beruházások önrészének biztosítása. Számos kistelepülés, megfelelõ önrész hiányában nem tud pályázatokra jelentkezni. Az önerõ kiegészítésére 130 milliót, a hátrányos helyzetû kistelepüléseknek pedig 33 milliót juttattunk pályázat útján. Nem feledkeztünk meg a mûemlékek felújításáról sem, ide 30 millió forintot csoportosítottunk át.

– Mi lesz 2009-ben?
– Mindenesetre befejezzük az energiaracionalizálást intézményeinkben. Az áremelkedések kompenzálására szeretnénk minél több forrást mozgósítani, eszközöket, berendezéseket szolgálatba állítani. Erre a célra létrehoztunk egy céget, amelyben a megyei önkormányzat a fõ tulajdonos.
– Ez a szakmaiság és a tõke találkozása a partnerség jegyében. Egyébként semmi jót nem várunk 2009-tõl, hiszen a normatívák, bevételek és a kiadások között 1,8 milliárd forint hiány mutatkozik. Ez komoly adósságcsapda esélyét mutatja. Persze bízom abban, hogy jól gazdálkodva folyamatosan tudjuk a költségvetés hatékonyságát növelni. Idén ünnepeljük megyénk ezeréves jubileumát. Rendezvénysorozatunkkal azt szeretnénk alátámasztani, hogy nem kellene a megyerendszert a magyarság tudatából kitörölni! Mit lehet tenni ezért? Dolgozunk tovább, amíg csak lehet.

Vk.