Pegazus Színház – Pápa

– Miért volt olyan vonzó ez az új kihívás?
– Húsz év szakmai munka alatt gyakorlatilag kockáról kockára építettük fel a veszprémi bábszínházat. Nagyon szépen és folyamatosan fejlõdtünk, igazán jól mûködõ színházat hagytunk magunk mögött, de mi szeretjük az utunkat végig járni, szeretünk szabad színházat csinálni. Egy mûvész akkor szabad, ha azt csinálhatja, amit akar. Mi úgy gondoltuk, hogy Veszprémben megtettük a dolgunkat, s innentõl valami mást szeretnénk. Ezért vágtunk bele egy új, teljesen független színházba, melynek fenntartója a Pegazus Színház Kft. Ez tehát egy vállalkozási formában mûködõ báb- és gyermekszínház.

– Miért éppen Pápát választották?
– Itt volt olyan a fogadókészség, a hozzáállás, amit mi fontosnak tartottunk. Jóindulattal sok mindent meg lehet oldani, sokat lehet segíteni. Pápa város önkormányzata pénzügyileg ugyan nem tudta támogatni a színházat, mégis hathatós segítséget nyújtott. Kamaraszínháznak egy barokk pincét – a régi Kazamata borozó helyét – kaptuk meg, amely önkormányzati tulajdonban van. Nincs bérleti díj, s az irodánkat is – amely egy belvárosi családi ház – a város biztosítja. Természetesen a fenntartási költségeket már nekünk kell megoldanunk. Cserébe mi pedig részt veszünk a város életében, ott vagyunk a nagyobb rendezvényeken, s elõadásokkal, egyéb programokkal színesítjük azokat. Mindez nagyon jól mûködik már három éve. Kamaraszínházként, egy 5×5 méteres színpadon tudunk dolgozni, gyerekmûsorok esetén 100-120, felnõttprodukcióknál pedig 80 fõt tudunk befogadni elõadásonként.

– Mennyire van igény bábelõadásokra, gyerek-mûsorokra?
– A bábszínház, bábjáték mint színházi mûfaj a 90-es évek elején futott fel, s azóta rengeteget változott. Néha úgy gondolom, hogy több színházra is ráférne egy kis állami finanszírozásmentes mûködés, egy kis „magánszínházi” élet. Azt látjuk, hogy vannak, akik megfeledkeznek arról, hogy a közönséget kell szolgálniuk. Mi mindig is nagyon fontosnak tartottuk a magas mûvészi színvonalat, s emellett rengeteg az elõadásunk is.
Pápán természetesen korábban is volt már egy jól mûködõ mûvelõdési ház bérletes elõadásokkal, s a város lélekszáma sem túl nagy, mégis azt tapasztaljuk, hogy a gyerekelõadásainkra egyre jobban növekszik az igény. Persze nem csak itt játszunk a városban, hanem nagyon sok tájelõadást is vállalunk. A megyében 23 helyszínen, 82 település intézményeibõl jönnek hozzánk. Veszprém és Gyõr vonzáskörzetével együtt összesen 9200 bérletesünk van. Ez gyakorlatilag a befogadóképességünk 90%-a. Mellette pedig – amikor tudunk – felnõttdarabokat is játsszunk, mint például a Jövõre veled ugyanitt, vagy éppen most volt a bemutatója az operettmûsorunknak. Teljesen kifeszített tehát a játékrendünk.

– Milyen az a „szabad színház”, amit Önök megálmodtak?
– A szó legnemesebb értelmében szórakoztató és nevelõ színház akarunk lenni. Gyerek- és bábszínház vagyunk elsõsorban, s olyan produkciókat hozunk létre, ami ténylegesen a kicsiknek szól, ami jól játszható, megélhetõ, megérthetõ. A darabokra jellemzõ változatos képi világ is a gyerekeket szolgálja. Ha egy elõadás igazán jó, a gyerekek szó szerint megélik azt.
Arra is törekszünk, hogy a lehetõ legtöbb félét tudjuk adni, ezért a darabválasztásaink tudatosak. Az egyik témakör az ún. modern mese, amely most íródik, mai nyelvezettel. A következõ egy világirodalmi klasszikus, itt nagyon fontosnak tartjuk, hogy az eredeti irodalmi mûhöz nyúljunk vissza. A harmadik irány pedig a magyar népmese. Úgy szeretjük összeállítani a repertoárt, hogy a gyerekek sokfélét láthassanak
A gyerekközpontúság azt mondhatom, abszolút jellemzõ ránk. A bábelõadások mellett van például titkos játszóházunk. Titkos, mert ide felnõtt nem teheti be a lábát. A gyerekekkel csupa olyat teszünk, amit a felnõttek szoktak, táncot tanulunk, bábot, keresztrejtvényt, keresõjátékot készítünk. De a Pegazus Játéktérben például ügyességi versenyeken is kipróbálhatják magukat az apróságok.
Mindezek mellett nemzeti ünnepek kapcsán is vannak elõadásaink, programjaink. Legutóbb például a városi pedagógiai ünnepséget bonyolítottuk le, vagy említhetném a közlekedésmentes napot is, melyen szintén részt vettünk.

– Vannak pályázati lehetõségeik?
– Három éve az elsõ alkalom, hogy nem önkormányzati fenntartású színház mûködésének támogatására pályázatot írtak ki. Emellett nagyon pozitívan éltük meg, hogy a megyei önkormányzat is mellénk állt, és egy meghívásos, direkt címkézett pályázat segítségével onnan is pénzhez juthattunk. Ez más megyékben is jó példa lehet az együttgondolkodásra, együttmûködésre. Ezek korábban nem voltak. Reméljük, a jövõ lehetõségei egyre inkább ebbe az irányba mennek majd.

– Mit lehet tudni a társulatról?
– Hat fõállású kollégánk és egy kismamánk van. Az összes többi munkatársunk – a technikusok, a zeneszerzõk, stb. – külsõsök, megbízással dolgoznak nekünk. Az igazgatónk Sarkadi Nagy László. Azt hiszem a nyitás óta egy saját arculattal rendelkezõ színház vagyunk. A statisztikák alapján ez egy sikeres stáb, de emellett hisszük, hogy egy színházat mindig a közvéleménynek kell minõsítenie. Szerencsére azt mondhatjuk, hogy ezen a téren jól állunk, éppen ezért továbbra is a magunk színházát szeretnénk csinálni, a magunk útját járva.

Cseh Teréz