Fennállásának negyvenedik évét ünnepelte április 30-án a Pápai Lovasiskola. A szép, gondozott környezet és a lovak szeretete a kissé hûvös idõjárás dacára sok látogatót csábított ki a zöldbe. Az istállójuk ajtaján kitekintgetõ lovak érdeklõdve figyelték a szokatlan nyüzsgést.

Az ünnepséget megelõzõen Varga Sándor, a Lovasiskola vezetõje a kezdetekrõl elmondta, hogy negyven évvel ezelõtt édesapja, id. Varga Sándor az akkori Mezõgazdasági Technikumban tanított, és az állattenyésztési szakkör vezetõje volt.
Már akkor kacérkodott egy lovasklub megalakításának gondolatával. Természetesen ennek anyagi feltételei is voltak, így segítõket – tsz-eket, állami gazdaságokat, városi tanácsot, egyéb szervezeteket kerestek meg, így alakult meg a lovasklub a Pápai Majorban. 1967. május elsején avatták fel az istállókat hét lóval, amiket a tsz-ek adtak össze. Kezdetben a Lovasiskola sportkörként a technikumon belül mûködött.
Hamarosan területi versenyeken vettek részt, bemutatókra, falunapokra, felvonulásokra jártak, majd a folyamatos fejlõdés és gyarapodás következtében kinõtték a régi helyüket. Így kapták meg a mostani helyüket, s megindulhatott a fejlesztés. Volt bõven terület, megoldott volt a terep, s a következõ eredményt az IBUSZ-szal kötött szerzõdés jelentette.
Az utazási iroda vissza nem térítendõ hitelébõl készült el a nagyistálló, majd a Mezõgazdasági Szakközépiskola bevezette a lótenyésztõ szakot, így mód nyílt egy tanistálló felépítésére is. A kezdetektõl több mint négyszáz ló megfordult a Lovasiskolában, ma huszonkét saját tulajdonú ló és öt csikó jelenti az állományt.
Ezen kívül bértartást is vállalnak, a lovakat ellenszolgáltatás fejében edzik és karámozzák. Sok aktív versenyzõt nevelt az iskola, közülük többen ma is visszajárnak. A lelkes gyerekek pedig itt tanulhatják meg a lótenyésztés csínjátbínját. Ez különösen azért is örvendetes, mert a fiatalságra ma nem a lósport szeretete a jellemzõ.
A lovas ünnepen Tóth Kálmán és Varga Sándor köszöntötték az érdeklõdõket és a meghívott vendégeket, majd dr. Áldozó Tamás alpolgármester méltatta a nagy múltú iskolát, kiemelve a népszerû versenyeket, a városi ünnepeket színesítõ hagyományõrzõ huszárokat, és a lovászképzés jelentõségét.
Ezt követõen leleplezték a Nyulasi József által faragott, az alapító és a bajnok lovak nevét is megörökítõ emlékoszlopot. Az ünnepi ülést megelõzõen az érdeklõdõ közönség a tanistállóban berendezett kiállítást tekinthette meg, ahol a kezdetekrõl, a hetvenes évekrõl, a versenyekrõl készült fotókon követhették végig az iskola történetét. A kiállítást színesítette a patkóritkaságok gyûjteménye, illetve az iskola dokumentumai, az elnyert serlegek és elismerések, lovas találkozók és fesztiválok emlékei.
Az akadálypálya elõtt, a „Víg huszárhoz” címzett korcsma fedett-nyitott helyszínén került sor az emlékülésre, ahol dr. H. Szabó Lajos helytörténész, Tóth Gyula, és Csernyi Pál az alapítók közül, Hajnóczki Béla, az iskola volt elnöke, Kecskeméti Benõ, a Batthyány Lajos SZKI igazgatója, Kocsis László vállalkozó, a Lovasiskola üzemeltetõje és Varga Sándor, a jelenlegi elnök idézték fel a hõskort, ismertették a szervezeti formákat és a lovászképzés jelentõségét.
Ezután, a jubileum alkalmából oklevelek átadására került sor, majd a lótenyésztõ tanulók mutatkoztak be lovaikkal játékos székfoglalás, szalagtépés keretében. Ezt jóízû, szabad tûzön készült ebéd elfogyasztása követte, amire minden vendéget szeretettel láttak a szervezõk.

Nagy Imre (Pápa és Vidéke)