Csodás parkok, ősgyep, virágos rét, méhlegelők a fenntarthatóság jegyében
Pompás zöldterület ésszerű kompromisszumokkal
– Öt éve kaptam ezt a megbízást, akkor még nem volt főkertészi állás, korábban csoportvezetőként tevékenykedtem. Hatalmas zöldterületeket örököltem itt meg, melyek fenntarthatósági szempontból nagyon el vannak maradva. Húszezer egynyári virág volt a bevezetett standard, mára ezt megfeleztük, évelőkkel váltottuk fel. Az egynyáriakkal az emblematikus tereinken, a Fő téren, az emlékműveknél természetesen kitartunk, hiszen ezek pompáiról sem szeretnénk teljesen lemondani. A parkokban, az extenzívebb fenntartású területeken azonban nagyon is helyük van az évelőknek.
– Annak érdekében, hogy az év minden napján szép látványt tudjunk nyújtani, négyévszakos ágyásokat alakítottunk ki. Tavasszal a hagymásokkal indulunk, aztán jönnek az évelők a megfelelő virágzási rendben, télen pedig a díszfüvek, a kis magtokok, az örökzöldek mutatják legszebb arcukat, díszbe öltöztetve ezzel tereinket.
– A fajtaválasztás rendkívül fontos, figyelemmel kísérem a növényeket, melyek működnek, és mi az, amit el kell hagyni, mert nem érzi jól magát errefelé.
– A súlyozás is fontos, van, ahol csak cserjés lesz, idővel teljesen beborítja majd az adott területet, és van, ahol más látvány kell, ilyenek az említett négyévszakos ágyasok, hogy mindig mutasson valami szemet gyönyörködtetőt. Június, július, augusztus a csúcs, az évelők is ekkor robbannak be, egyértelműen ez a legszebb időszak.
Víztakarékos öntözés a fenntarthatóságért
– Az öntözést is megpróbálom reformálni. Az egynyári virágok közül a szárazságtűrő fajtákat részesítem előnyben, melyek a heti háromszori vízadaggal is beérik. A traktoros, zajos technológia helyett a belvárosban csöpögtetős rendszert építettünk ki, két év alatt, és ezt tesszük mindenütt, ahol van vízforrásunk. Csendes, víztakarékos – csak heti kétszer indítjuk el, a 4 liter/óra fogyasztás pedig nagyon jónak számít -, és nem igényel élőmunkát sem. A fejlesztéseknek köszönhetően a többi egynyári virágunkat immáron egyetlen nap alatt képesek vagyunk meglocsolni, és ez így jóval hatékonyabb lett.
– Hasonlóképpen a Március 15. teret is sikerült megcsinálni tavaly, és igyekszünk a kisebb ágyásoknál is alkalmazni ezt a technológiát, ahol van vízfelvételi lehetőség.
– Elengedtük a kandelláberes muskátlikat is, mert az egyre szárazabb klíma miatt nem vállalható be az öntözésük. Túl nagy befektetést igényel és túl sok gondot okoz – zaj, kipufogógáz, vízpazarlás, rengeteg élőmunka -, egyszerűen nem ad annyit, ezért el kell engedni. Azokra a terekre fókuszálunk inkább, amiket fenn tudunk tartani, képesek vagyunk gazdaságosan öntözni.
Ősgyep, vadvirágos rétek, méhlegelők, mint élettér
– Ugyanígy váltottunk évelőkre a városszéli zöldterületeken. Rengeteg időt takarítunk meg ezzel. Az élőhelyet megteremtettük a bogaraknak, a madaraknak, a látvány is szép, és gyakorlatilag önfenntartó.
– Ilyen ökológiai egyensúlyt tudnak nyújtani az úgynevezett méhlegelők, a vadvirágos rétek is, ezért ebbe az irányba is elmozdultunk. Van egy ősgyepünk, ahol még az eredeti vadvirágfajok uralják a terepet. Teljesen szárazságtűrők, egész nyáron át zöldellenek, itt nem is ég ki a fű! Emellett van egy kétezer négyzetméteres vadvirággal benépesített területünk is. Bevezető, kedvezményes áron kaptuk a magkeveréket, kísérleti jelleggel vetettük el egy adott területen a Külső Várkertben. Működik. Jönnek sorra a virágok. Míg tavaly még csak az egynyáriak mutatták a szép arcukat, idén már az évelők is megjelennek. Ezen a területen nincs szükség a kaszálásra, egészen októberig virágoktól pompázik a rét, melyek a füvet és a gyomokat is kordában tartják. Elegendő egyszer, ősszel lenyírni. Azt pedig mondanom sem kell, hogy a rovaroknak, a beporzóknak ez maga a Kánaán. Zsong az élet egész nyáron át.
– Ideje megértenünk a természet rendjét, és segítenünk, hogy az helyreálljon. Ha nincsenek virágok, pusztulnak a rovarok, és akkor nem lesznek madarak, békák, gyíkok sem. Eltűnik az élet körülünk. Azért, hogy ezt megakadályozzuk, szeretnénk a biodiverzitást több téren is segíteni, madáretetőkkel, denevérodúval. A denevérek rendkívül hasznosak, és egyáltalán nem veszélyesek. Napi 2500 szúnyogot fogyasztanak fejenként, és ugyanerre képesek a békáink is.
Fásítás, de ésszerűen
– A fásítás a másik sarkalatos pont. Pápa sok és igazán szép parkkal büszkélkedhet, de ahol fák vannak, ott sajnos időnkét problémák is adódnak: kőrisvész, elöregedő faállomány. A pótlásukat megkezdtük, immáron harmadik esztendeje, hogy a parkjainkban nagy létszámban ültetünk szabadgyökeres fákat, melyeket egy közeli faiskolából szerzünk be. Ezek a fák magról vetéssel, vagy fiatal vesszőként kezdik az életüket, gyakorlatilag ugyanabban a klímában nevelkednek, ahová aztán a kiültetésük után kerülnek. Ha jól kezeljük őket – speciális vizes technológiával, gyökérsérülés nélkül emeljük ki a földből, és a számukra legmegfelelőbb időpontban ültetjük át, amikor már nincs fagy, de még a lombosodás sem indult meg, akkor 96%-os eredménnyel megerednek. A szabadgyökerű fák a végleges helyükön nőhetnek, erősödhetnek meg, és ez egész életükre visszahat. A fák ugyanis elsőként a gyökereiket növesztik, hogy mielőbb elérjék a talajvizet. Így tudnak önellátóvá válni. Ezért van az, hogy a szabadgyökerű fák hároméves korukban lehagyják, konténeres, vagy földlabdás társaikat, és később is jóval viharállóbak lesznek, nem fordulnak ki gyökerestül.
– Ütemezetten, százas nagyságrendben ültetjük ilyen módon a fákat. Mindig csak annyit, hogy gondozni, öntözni is tudjuk őket, az egynyári virágok mellett. Az első éveikben fontos a megfelelő tápanyagellátás, ezért különféle biostimulánsokat – marhatrágya, gombák – is használunk.
– Három éve elsőként a Schwenczel-réten kezdtük, majd a Külső Várkertben folytattuk, idén pedig a Várkertbe és az Erzsébetligetbe ültettünk tömegesen fákat.
A tudás adja a megértést – fontos az edukáció
– Sokan kérdeznek, és én próbálok megfelelő szakmai választ adni. Fontosnak tartom az edukációt, szerencsére a helyi tévé és internetes fórum is leadja az anyagaimat. Kialakult már egy réteg, akik kezdik érteni azt a szemléletmódot, amit a zöldterületkezelésben alkalmazok, és ezt már komoly előrelépésnek tekintem.
– A szemléletmódom középpontjában a fenntarthatóság áll, kulcsszavai pedig a komposztálás, a mulcsozás, a talajtakarás, a vízmegtartás, a fajtaválasztás. Gyakorlatilag az erdő önműködő rendszerét imitáljuk. A vastag lehulló lombréteg, nem csupán a vízmegtartást segíti, de elnyomja a gyomokat is, lassú lebomlása pedig folyamatosan táplája a talajt. A folyamatnak köszönhetően egyre több humusz képződik, biológiailag megújul a földréteg, és ezáltal a növények stressztűrése is sokkal jobb lesz, így a vegyszeres védekezést is minimálisra csökkenthetjük. Levéltetvek ellen már nem permetezünk, ezt a munkát a katicák elvégzik. Ha van egy egészséges talajunk, a növények sokkal erősebbek, egy levéltetűtámadást ki fognak heverni beavatkozás nélkül is.
– Vásároltunk egy ágdarálót is, az aprítékot visszaforgatjuk az ágyásainkba. Ez egy természetes anyag, ami nem csak védi, megtartja a talajt és a vizet, de folyamatosan bomlik is, ezzel komposztot, azaz tápanyagot biztosít a növényeknek.
– Az edukálást magamra nézve is fontosnak tartom, szakmai kurzusok, workshopok, különféle online felületek segítenek a trendek követésében.
– Nagyon fontos lenne megértetni azt is a lakossággal, hogy nyáron, ha lehet, ne nyírják a füvet, vagy, ha mégis, akkor legalább 10 cm legyen a vágási magasság. Ez adhat ugyanis esélyt a fűnek, hogy a nyári szárazságban ne égjen ki. Sokan nem tudják, de a parlagfű és társai is akkor kerülnek elő, amikor már nincsen versenytársa a gyepfelületen. Nincs, ami elnyomja. városunkban gyakorlatilag szükségtelen a parlagfűmentesítés, mert tudatosan nem vágjuk le a füvet. A végletekig kivárunk a fűnyírással a nagyobb parkokban, és ez éppen a zöldterületek megmentéséről, fenntarthatóságáról szól. Ezek pici apró lépések. Meg kell érteniük az embereknek, hogyan működik a talajélet, és akkor már minden világossá, elfogadhatóvá, támogathatóvá válik.
– Két idősebb parkunk van, az Erzsébet-liget és a Várkert, ezek 5 éve voltak felújítva. 5 éves a Schwenczel-rét is, ami korábban egy mocsaras terület volt. Egy barnamezős beruházásnak köszönhetően mára szép élettérré átalakult. Rengeteg fát telepítettünk ide, hogy a réten árnyék is legyen. Egy kis látványtavat is kialakítottunk itt, ide vezetjük az eső- és a talajvizet. A Külső-Várkert éke pedig egy bányató, amibe a fürdő termálvízét vezetjük bele. Vannak kis ligeteink is, hála Istennek Pápa sok zöldfelülettel rendelkezik. Ezeket igyekszünk a lehető leghatékonyabb, fenntartható módon védeni és folyamatosan fejleszteni.
A zöldterület, mint közösségépítő eszköz
– A zöldterület közös ügy, a közös ügyek pedig összehozzák a pápaiakat. Ilyen közösségi történet volt például, hogy tavaly meghirdettem, aki megunta az anyák napjára kapott, már elvirágzott tulipánját, vagy más hagymás növényét – nárciszt, jácintot -, esetleg a kertjében fölöslege van, ne dobja ki, inkább adja a városnak. Nagyon jól sikerült ez a felhívás, azóta folyamatosan érkeznek a növényadományok, amiket már el is ültettünk.
– Egy másik közösségi megmozdulást egy nagy vihar hozott össze. Rengeteg fa kidőlt, megsérült a Várkertben. A letörött ágakat, tönkre ment ágyásokat közel nyolcvan önkéntes segített helyreállítani. Az egyik lakótelepen pedig egy komplett ágyást csináltunk meg közösségi ültetésben.
– A kertbarát klubok is a zöld közösség részei, nekik gyakran tartok előadásokat. Iskolák is jelentkeznek, velük várkerti sétákon osztjuk meg az ismereteinket. A Föld napján egy osztálynyi iskolás jött ültetni a Várkertbe. Annyira élvezték, hogy már most jönnének újra, sőt azóta már más osztályok is jelentkeztek hasonló feladatra.
– Van egy ökoovink is, már második éve ültetnek egy-egy fát a Várkertben az óvoda nevében. Ezek nagyon jó, nagyon pozitív, közösségépítő dolgok, örülünk minden kezdeményezésnek.
– A legtöbb óvoda már részt vett valamilyen akcióban, cserébe zöld segítséget adtunk: komposztálót csináltunk, növényeket ajándékoztunk, köszönhetően egy kertészeti partnerünknek, aki nem mellesleg a Virágos Magyarországért Mozgalom zsűritagja. Tavaly, és már idén is fölajánlott több száz növényt, ezek is az óvodákba kerülnek.
– A Virágos Magyarországért Mozgalomnak zsűrijébe tavaly én is meghívást kaptam, az idei évtől már magam is részt vehetek a döntéshozatalban. Mindez tapasztalatcserét, jó gyakorlatokat, barátságokat hoz más főkertészekkel, azaz hozzájárul a szakmai fejlődéshez. A kertésztársadalom szerencsére nagyon nyitott az együttműködésre.
A jó gyakorlatokat érdemes átvenni
– Időnként komoly kihívás elé állítanak bennünket a közterületi fák. Bizonyos fajtákat például minden évben kopaszra kell nyírni. Ezek helyett ősztől próbálunk, kísérletképpen új fajokat bevetni.
– A nagyobb fák a gyökereikkel gyakran felnyomják a járdákon, az utakon a térkövet. Ezért az új fák ültetésekor alkalmazni szeretnénk az úgynevezett gyökércsapdát. Ez kényszeríti a fát, hogy egy méterrel mélyebben kezdje csak el oldalirányba növeszteni a gyökereit. Reméljük, nálunk is beválik!
– Szeretnénk kipróbálni majd egy új beruházásnál a Stockholm módszert is. A fővárosban már több kerületben is sikerrel alkalmazzák. Ennek a lényege az, hogy egy hatalmas ültető közeget alakítanak ki az adott fa körül, ami vízáteresztő, ugyanakkor egyfajta vízgyűjtő-tartály is. A tetőkről, ereszekből pedig ebbe vezetik bele az esővizet. Ez a puffer aztán folyamatosan képes biztosítani az éltető vizet a fa számára. A fák ennek köszönhetően 20-30 év helyett akár 100 évet is élhetnek.
Árnyékos Fröccsterasz a Fő téren
– A Fő tér a felújításakor végig köves burkolatot kapott, ráadásul alatta szinte mindenütt közművek futnak, ezért itt plankténereket, azaz nagyméretű növénytartókat tudunk csak bevetni a zöldítéshez.
– Tervben van, és még idén szeretnénk is megvalósítani itt egy árnyékos Fröccsteraszt. Az árnyék itt hiánycikk, erre vágynak leginkább a helyiek. Nyolc ilyen plankténerekbe ültetett, de a földbe süllyesztett fát fogunk itt elhelyezni, ami a terveink szerint idővel összenő, és megfelelő árnyékot fog biztosítani, mini parkként funkcionál majd.
– Sok levendulás ágyásunk is volt ezen a részen, amik mára kiöregedtek, ezért úgy döntöttünk, minden levendulás helyére lágyszárú, évelő, szárazságtűrő, ugyanakkor pompás növények kerülnek.
– A tervekből sosem fogyunk ki, de azt is látni kell, a kertészet lassú folyamat, idő kell hozzá. Az átállás szépen lassan, ütemezetten halad, okosan, spórolósan, hogy lehetőleg ne kelljen öntözni, de mégis minden szépen mutasson. Az is cél, hogy az ökológiai lábnyom, a fenntartási költség minél kisebb legyen. Ehhez pedig szükséges az egészséges kompromisszum. Az eredmény pedig a harmónia a szépség és a fenntarthatóság között.
Cseh Teréz