A tizennyolcadik században Dubniczay kanonok építtette a barokk palotát a királynék városában, Veszprémben, fenn a várban, a Szent Mihály székesegyház és a püspöki (ma érseki) palota szomszédságában, a Szentháromság téren. A legutóbbi idõkig anyakönyvi hivatal és házasságkötõ terem mûködött benne, aztán az intézmények kiköltöztek, a ház finom kõfaragásaival, csendes udvarával, termeiben freskókkal, majolika kályhákkal magára és az enyészetre maradt. Most újraéledt.
– Korábban több alkalommal is sikertelenül pályáztunk a rekonstrukcióra, a palota megmentésére, de soha nem mondtunk le arról, hogy egyszer sikerülhet ez a terv – fogalmaz Asztalos István, Veszprém megyei jogú város alpolgármestere. – A felújítás mellett nyilvánvalóvá vált, hogy a megyeszékhely turizmusa szempontjából a vár a meghatározó, a központ. Az itt álló önkormányzati tulajdonú épületek felértékelõdtek, a helyhatóság pedig különbözõ céljait ezen ingatlanokban és általuk tudja megvalósítani. Természetesen nem lehetett kikerülni a Dubniczay-házat sem. A várak rekonstrukciója, a kulturális-turisztikai értéknövelés kategóriában esély látszott sikeres pályázatra a Regionális Fejlesztés Operatív Program keretében.
A pályázatban a hangsúly a funkcióra helyezõdött. A hívószavak: kulturális gyarapodás, a turisztikai kínálat bõvülése, vendéglátó-ipari kapacitás, László Károly Baselben élõ, európai szinten is elõkelõ helyen jegyzett mûgyûjtõ, valamint a német testvérváros, Bottrop Albers Múzeumával kötött megállapodás.
A felújított palota belsõ tereinek döntõ hányadát, mintegy 2 ezer négyzetméternyi kiállító területet a László Károly-gyûjtemény (illetve a teljes anyagnak a hely adta lehetõségek miatt egy része) foglalja el, a huszadik század elsõ fele magyar és európai képzõmûvészetének jeles, nagy részben még itthon soha nem látott alkotásaival. Ismét helyet kap a közkeletû nevén téglamúzeumként ismert gyûjtemény, illetve ide költöznek a várkaputól az egykori Várgaléria kiállító terei is, idõszaki tárlatoknak lehetõséget adva. S az európai történelmi környezetek mintájára a palota elõtt és bent, az udvarban kiülõs, beszélgetõs vendéglátóhely nyílik, százötven személy egyszerre történõ kiszolgálásra alkalmas kapacitással.
A Dubniczay-palota újra olyan lett, mint amikor a kanonok építtette. Visszakapta eredeti külsejét, manzárdos tetõszerkezetét, s az emeleti termek freskói is újra felderengenek.
A ház szerepe, a benne lévõ adottság és lehetõség egyértelmûen túlmutat majd a városon, sõt a megyehatáron is. A rekonstruált épület a város tulajdona, a László Károly gyûjtemény tartós letétbe kerül. A pályázatot egy kreatív csoport álmodta meg, majd mások dolgoztak a különbözõ esztétikai, mûszaki terveken, tizenöt restaurátor végezte a munkát. A 780 milliós beruházáshoz szükséges önrész jelentõs hányadához is egy másik pályázattal jutottak, így az önkormányzati költségvetésbõl a végsõ számlának csak három százalékát, huszonöt és fél millió forintot kellett hozzátenni.
T.O.