A veszprémiek jól tudják, milyen csendes és kihalt is tud lenni a városuk, és bolyonghatunk úgy is a kanyargós utcáin, hogy akár egy árva lélekkel is találkoznánk… A kövekbe és az emlékezetbe azonban a város ezer éves történelme mellé lassan beivódnak az utókor eseményei is. Ma már senki nem vitatja, hogy – szépsége mellett – Veszprém az utóbbi évek legbulisabb magyar városa lett! A Gizella Napok, a Vivace Kórusfesztivál, a Kabóciádé, az Utcazene Fesztivál, a Veszprémi Vigasságok, az Ünnepi Játékok – hogy csak a legkiemelkedõbb rendezvényeket említsük – a tavaszi, nyári idõszakban tízezres tömegeket vonzottak a Királynék Városába. Talán a legszínvonalasabb mindezek közül az Ünnepi Játékok, amelyet immár harmadik alkalommal rendeztek meg augusztus elején. Mészáros Zoltánnal, a rendezvény ügyvezetõ igazgatójával beszélgettünk.

– Elmondhatjuk, hogy a Veszprémi Ünnepi Játékok kinõtte a gyerekcipõt?
– Három éves, most kezdõdik a kisgyermekkor. Ebben a profilban – ahol vidékre próbálnak sztárokat hozni –, nem vagyunk túl sokan, mert hihetetlenül nehéz a feladat. A világsztárok inkább a fõvárosokba mennek, nagyobb múltra visszatekintõ fesztiválvárosokba. Mostanra felküzdöttük magunkat az élbolyba, de ez nem egyszerû. Idén az idõjárással is volt egy kis gond, ám ez nem szegte sem a közönség, sem pedig a fellépõk kedvét.

– Mit tartottak szem elõtt az idei mûsor kialakításakor?
– Létezik egy vízió, s vannak a realitások – a kettõ között pedig mindig van egy kompromisszum. Alapfilozófiánk, hogy zenei szempontból viszonylag eklektikus legyen a mûsor. Ezen belül magas minõséget kell produkálni, és – fõleg – nemzetközi, valamint magyar sztárokat hozni. Idén csak az elsõ napon lépnek színpadra magyarok, a többi napra nem alakult olyan magyar produkció, ami megtölthet egy jegybevételes nézõteret. Ha megvan a profil, kimennek az érdeklõdõ e-mailek, ajánlatok. Öt-hat olyan sztár volt, aki szerettünk volna Veszprémbe hozni idén, de mindegyik fellépett tavasszal a fõvárosban, így már nem jöhettek szóba, hiszen jelentõs a Budapestrõl lejövõ vendégkör.
Február környékén ki kell állni a programmal. Paco de Lucia-t már az elsõ évben meg akartam hívni, de a fesztivál idõpontjában éppen Japánban koncertezett, 2005-ben is üldöztem, ekkor mexikói házában pihent a nyáron, nem lehetett Európába hívni. Most, három év után alakult úgy, hogy Európában turnézik – rászövõdhettünk a programjára.

– Idén sem maradt el a kísérõrendezvény.
– Az elmúlt évben Dali kiállítás volt ez, mondhatjuk, õ világsztár a maga területén, idén a magyar képzõmûvészet nagyságai mellett döntöttünk. A XIX–XX. századforduló környéki festészet legremekebb darabjai közül 54 kép tekinthetõ meg egészen szeptember végéig a Csikász Galériában. Szeretnénk, ha az egyetemisták, általános- és középiskolások is megnéznék a tárlatot, hiszen ilyen képeket hozzánk legközelebb a Szépmûvészeti/Nemzeti Múzeumban láthatnak. Rippl-Rónai, Csontváry, Gulácsy, Szinyei Merse Pál… – a legnagyobb nevek a magyar festészet egyik fénykorából.

– Hogyan képzeli el a Veszprémi Ünnepi Játékok jövõjét?
– Nyilván az a cél, hogy növeljük presztízsét – elsõdlegesen Magyarországon. Nem gondolnám, hogy végleges és kristálytiszta a fesztivál profilja, de ezt az élet is alakítja. Szó van róla, hogy egy sokkal több rétûbb (ez lehet zene, de más terület is), más szegmenseket is megcélzó fesztivállá váljon.

– Hova helyezi el a veszprémi fesztivált a hazai porondon?
– Stabil képzõdménnyé vált három év alatt mind a városi, mind a magyar fesztiváléletben, ami nem kis eredmény. Erõs tendencia, hogy kulturálisan szakosodjon a fesztivál, a kérdés az, merrefelé, milyen tartalommal. Szeptemberben több szakemberrel közösen beszélgetünk majd a fesztivál jövõjérõl.

(A veszprem.index.hu nyomán)

Az ünnepi játékok öt esti elõadásán a veszprémi várnegyedben ismert hazai és külföldi mûvészek léptek fel. Az elsõ estén Mozart A varázsfuvola címû operájának koncertszerû elõadása volt hallható a Nemzeti Filharmonikusok és a Nemzeti Énekkar közremûködésével, Kocsis Zoltán vezényletével. A fõbb szerepeket Reinhard Hagen (Sarastro), Miklósa Erika (Az Éj királynõje) és Marietta Zumbült (Pamina) alakította.
Másnap nem kisebb jazzmuzsikus, mint a világ egyik legjobb Hammond-orgonistája, Joey DeFrancesco adott koncertet. Õt követte pénteken a szintén világhírû gitármûvész, Paco de Lucia, aki flamenco hangulatot varázsolt Veszprémbe. És itt még koránt sem volt vége a kitûnõ fellépõk névsorának, hiszen szombaton a The Manhattan Transfer lépett fel swing- és jazzmuzsikával. Egy alt, egy szoprán, egy tenor és egy basszus, három évtized, huszonöt lemez, tíz Grammy-díj: röviden talán így jellemezhetõ az együttes. A sort Barbara Hendricks és a The Magnus Lindgren Quartet koncertje zárta, amelyen a jazz és egy világhírû szoprán közös kalandjait hallhattuk. A kvarett tagjai: Magnus Lindgren (szaxofon), Jonas Holgersson (dob), Fredrick Johnson (bõgõ), Mathias Algottson (zongora).