A köszöntõk és a koszorúzás elõtt Soós Andrea a Dalol a honvágy címû Wass Albert-mûvet szavalta el. A veszprémi önkormányzat részérõl Ovádi Péterképviselõ az író egy olyan idézetét osztotta meg az emlékezõ tömeggel, mely szerinte minden nemzet minden tagjának például szolgálhat:
„Nézd ezt a fát. Látod a sok falevelet rajta? Mindegyiknek, még a legkisebbiknek is van mélyen lent a földben egy kis hajszálgyökerecskéje, mely élettel látja el. Õsszel lehull a levél, igaz. Minden õsszel lehull. De annak a kis hajszálgyökerecskének a jóvoltából visszatér újra minden tavasszal. Ha azonban a gyökérszál pusztul el ott a föld alatt, a levelecske nem tér vissza többé, s idõ múltával elpusztul a fa is. Mert a gyökérben van az élet, érted? Aki pedig elmegy, nem viheti magával a gyökereket. S akinek nincs gyökere, az elvész.”
Wass Albert bár megosztó személyiség volt, minden pillanatban nagybetûs magyar tudott maradni. Valódi nagysága az általa képviselt értékek melletti kiállás volt. Ennek köszönhetõ, hogy halálára nem csak tíz, vagy húsz, de akár száz év múlva is emlékezni fognak – mondta Ovádi Péter.
Némedi Lajos alpolgármester köszöntõjében Wass Albert Hagyaték címû könyvébõl olvasott fel részletet, majd az egyik legnagyobb magyarnak nevezve az írót úgy fogalmazott, élete hallatlan értékekrõl tanúskodik, halála után pedig csodálatos szellemi hagyatékot hagyott hátra. Az alpolgármester köszönetét fejezte ki a városháza aulájában elhelyezett Wass Albert-szobor megalkotójának, Raffai Bélának és annak a neve elhallgatását kérõ volt veszprémi polgárnak is, akinek adománya nélkül nem jöhetett volna létre az alkotás.
Az évforduló alkalmából Bartha József holtmarosi református lelkész emlékezett Wass Albertre. A mûsor végén a Székely Himnusz csendült fel.