A Deák Jenõ Kórház és az egészségügy Tapolcán

– Milyen szakterületen dolgozott megválasztása elõtt?
– Tapolcán, a Deák Jenõ Kórházban kezdtem a belgyógyászaton, utána a sebészetre kerültem át aneszteziológiai szakasszisztensként, másodállásban pedig az országos mentõszolgálatnál dolgoztam mentõápolóként. Ajkán, Pápán is besegítettem, hiszen a szakmám hiányszakmának számított már akkor is, és most is az. A választások után sem hagytam fel az egészségügyi tevékenységgel, önkéntesként dolgoztam például Tapolcán, a mentõállomáson, a közelmúltban pedig elmentem Ózdra, ott vállaltam feladatot a mûtõben. Szerintem akkor hiteles egy politikus – aki az egészségügybõl jött -, ha benne dolgozik, hiszen csak így látja a belsõ problémákat.

– Például?
– Az elmúlt idõszakban nagy fejlesztési források érkeztek az egészségügy területére, közel 500 milliárd forintról van szó, mely kórházfelújításokat, új mentõállomások építését, vagy a meglévõk korszerûsítését tette lehetõvé. Erre óriási szükség volt, hiszen az elmúlt 25 évben nem fordítottak jóformán semmit egészségügyi fejlesztésekre, csak elvonások történtek. Az érem másik oldala, hogy amikor felújították a kórházakat, nagy részben elmaradt a bútorzat és az eszközök cseréje, és nem számoltak az amortizációval sem. Sok kórházban a 40 évvel ezelõtt vásárolt ágyakon fekszenek a betegek. Az õ biztonságukhoz, kényelmükhöz és ellátásukhoz hozzátartozik az is, hogy olyan belsõ infrastrukturális fejlesztések legyenek – akár a diagnosztikai hálózat fejlesztését, a röntgenbeszerzések, az ágyak korszerûségét vesszük alapul -, amelyek nagyban hozzájárulnak gyógyulásukhoz. Németországból most sikerült egy nagyobb szállítmányt – ágyakat, gyógyászati eszközöket – szerezni az ózdi kórháznak, a következõ tételt Ajka kapja.

– A tapolcai kórház is megújult. Itt is hasonlóak a gondok?
– Valóban, két lépcsõben 2,3 milliárdos beruházás valósult meg a Deák Jenõ Kórházban. Az elsõ lépcsõ a tüdõrehabilitációs szolgáltatások fejlesztése volt, erre a célra egy komplex, új szárnyat építettek, ami nagyon szépen sikerült. A második ütemben lezajlott a struktúraváltás, ami az ott meglévõ aktív osztályok megszüntetését, és az egynapos sebészet fejlesztését jelentette, és ezen belül is voltak felújítási munkák. Kialakítottak egy sebészeti mûtõt, amely kis mérete miatt nem mûtõként üzemel, hanem gyógykezelõ helyiségként, de ettõl függetlenül zajlanak ott mûtétek. Az elképzelés az volt, hogy ezzel az átalakítással gazdaságosabbá tehetik a kórház mûködését, viszont az elmúlt évek tapasztalata az, hogy ez nem sikerült, hiszen ugyanúgy felhalmozta az adósságállományt az önkormányzat cégei, és a beszállítók felé. Most már két éven keresztül kétszer is volt adósságkonszolidáció, elõször 2015 végén, és most is sikerült az államtitkár úrnál kilobbizni, hogy a vismajor alapból a tapolcai kórház kaphasson 48 millió forintot. Ennyi adósság halmozódott fel ugyanis csak az önkormányzat cégei felé.

– Hogyan termelõdhetett újra az adósságállomány?
– Látni kell, hogy ez a közétkeztetést és a távhõszolgáltatást érinti. A kórház konyhája biztosítja mintegy kétezer fõnyi diák és idõs ember étkeztetését, a kórházi ellátás mindössze napi 150 adagot jelent. Nem hiszem, hogy ennek a nagyon fontos városi feladatnak a létét veszélyeztetni kéne. Egy kórház büdzséjében ez nem egy óriási tétel, ráadásul egy éven keresztül halmozódott fel.

– Milyen szakemberekre lenne szükség a kórházban?
– Orvosra és ápolónõkre. Ugyan nem volt nagymérvû fluktuáció az utóbbi években középkáderi szinten, viszont az orvosok hiánya meglátszik. Tárt karokkal várnának sebészeket, például az egynapos sebészet felfuttatására, kellene szemész, bõrgyó-gyász, valamennyi manapság országos hiánycikk.

– Választókerületében milyen a háziorvosi ellátás?
– Hála Istennek ebben még nincsenek problémák Tapolcán és járásában. Viszont sok orvos van nyugdíj közelében, és hiába üzemeltetnek jó praxisokat, nagyon nehéz rá olyan fiatalt találni, aki letelepedne és átvenné azt. Bár a kormánynak most van egy csomagja, mely minimális kamatozású hitelt kínál a praxisjog kiváltására, de országos gond a humán erõforrás hiánya: kínálat van, kereslet nincsen.  Akkor lesznek nagy problémáink, ha ezek az idõsebb orvosok azt mondják, belefáradtak, nem bírják tovább. Ha addig nem tudjuk õket pótolni, veszélybe kerülhet a lakosság háziorvosi ellátása.
Veér Károly