A vidéki egyetemek hozzájárulnak a régiók fejlõdéséhez
– Az elmúlt években a felsõoktatási rendszer átszervezése szinte minden egyetemünket, fõiskolánkat érintette. Milyen változást hozott ez a Pannon Egyetem életében?
– A közelmúlt felülrõl vezérelt felsõoktatási átszervezését mi egyfajta erõpróbaként éltük meg. Sok intézmény átalakult, megszûnt, jobb esetben beolvadt, karok költöztek egyik intézménybõl a másikba. Mi csak pozitív változásokat éltünk meg – a Nyugat-Magyarországi Egyetemtõl átvettük a zalaegerszegi székhelyû mechatronikai mérnökképzést. A mi olvasatunkban az átszervezés az egyetemünkön végzett munka elismerését jelentette, azt, hogy a stabil, kiszámítható mûködésünket a minisztérium is értékelte.
– Vidéki intézményként a hazai felsõoktatásban egy sajátos modell szerint, úgynevezett hálózatos egyetemként mûködünk. Ez azt jelenti, hogy a régióban elszórtan, több telephelyen tevékenykedünk. Öt karunk van, melybõl négy veszprémi székhelyû. A leghosszabb múltra visszatekintõ részlegünk a Georgikon kar Keszthelyen található. 1797 óta folyik oktatás a falai között, és ma is a hazai agrárképzés egyik fellegvára.
– A magyar felsõoktatási palettán valamivel több, mint 6000 hallgatónkkal a közepes intézmények közé tartozunk, ugyanakkor a tudományos potenciálunkat tekintve az élbolyban vagyunk. 72 magyar intézmény közül rendszerint a hatodik-hetedik helyen állunk, közvetlenül a nagy egyetemek mögött. Ezek nemzetközi rangsorok, melyek egyértelmûen mérhetõ tudományos eredményeken alapulnak, ezért az itt elért pozíciónkra méltán lehetünk büszkék.
– Milyen karokon, mit tanulhatnak a hallgatók a Pannon Egyetemen?
– A mai intézményi portfólió, a kari struktúra egy sokéves, szerves fejlõdés eredménye, nem elõzmények nélküli. A mûszaki-informatikai kar például az egykori Veszprémi Vegyipari Egyetem nagyon erõs folyamatirányítási, szabályozás-vezérlési szakmai mûhelyére épült, hasonlóan a gazdaságtudományi karhoz, mely az országban elsõként a vegyészmérnököknek adott gazdasági jellegû ismereteket. Tanárképzésünk a 90-es évek elején megnövekedett idegen nyelvi oktatási igényre válaszolva jött létre. Keszthellyel régóta mûködött már közös agrárkémikus képzésünk, amikor a Georgikon kar 2000-ben, a felsõoktatás átszervezésekor csatlakozott egyetemünkhöz. Ehhez az idõszakhoz köthetõ a nagykanizsai kampuszunk létrejötte, és ekkor alakultak ki a hálózatos mûködés csírái is. Az integrációval igazi régiós szerepet betöltõ szellemi központ jött létre Pannóniában. Az integrált Pannon Egyetem immár élõ és élettelen természettudományos, mérnöki, tanári és bölcsész, mûvészeti és közgazdasági képzést kínál diákjainak. 15 év alatt a hálózatos struktúra megszilárdult, és egy eredményesen, megbízhatóan, kiegyensúlyozottan mûködõ intézményrendszer állt fel, ahol a karok súlya nagyságrendileg azonos, nincsenek létszámban, minõségében nagy eltérések.
– Nyilván nehézségeink is akadnak, melyek elsõsorban anyagi természetûek. Az Európát, az országunkat érõ gazdasági hatások bennünket is érintenek, de igyekszünk ezekre a kihívásokra minél rugalmasabban reagálni. A vidékiség elõnyeit jól tudjuk hasznosítani. A kampuszaink hangulatos, gazdag kulturális élettel, sajátos atmoszférával rendelkezõ vidéki városokban találhatóak, melyek élhetõ környezetet nyújtanak, és ez sok fiatal számára vonzó.
– 2015 júliusában vette át rektori megbízását, mi motiválta önt, hogy vállalja ezt a funkciót?
– Egyetemi éveim elõtt akadémiai karriert futottam be, tudományos pályán értem el eredményeket. Szakmám szerint levegõkémikus vagyok, a légköri folyamatokkal foglalkozom. Nagyon szeretem a munkám, ami egyúttal a hobbim is. Érdekelnek a légkörben zajló jelenségek, manapság kifejezetten sokféle – az elmúlt évszázadok, évmilliók alatt példátlan sebességû – változásnak lehetünk a tanúi. Mindez nagy kihívást, de egyúttal nagy lehetõséget is jelent. Az éghajlatváltozás, a levegõszennyezés kérdései, következményei mindenkit foglalkoztatnak.
– Az egyetemi karrierem tíz évvel ezelõtt indult itt Veszprémben. Egyetemi tanári teendõim mellé már az induláskor vezetõi feladatok is párosultak. A mérnöki karon dékánhelyettesként debütáltam, és az egyik legnehezebb területtel, a gazdálkodással foglalkoztam a karon belül. Nehéz idõk voltak ezek, sok-sok megszorítással, úgyhogy a válságmenedzselésben hamar tapasztalatokat szereztem. Az utolsó négy évemben a rektori feladatokba is bele-belekóstoltam, rektori biztosként tevékenykedtem, az akkori vezetõ munkáját segítve, ugyancsak gazdasági területen.
– A rektori poszt megpályázása nem volt könnyû döntés a számomra. 49 évesen kicsit fiatalnak tartottam magam ehhez a poszthoz, ugyanakkor az intézményen belül egyfajta támogatást, biztatást éreztem. Úgy gondoltam, ha azzal, hogy megfogalmazok egy rektori programot, és beadom a pályázatom, az egyetem hasznára lehetek, ha a döntéshozók támogatják azt, akkor van értelme elvállalnom a feladatot. A Pannon Egyetem ugyan egy jól mûködõ, stabil intézmény, de egy olyan gyorsan változó világban, ahol ma élünk, nincs bevált recept, nem lehet kényelmesen hátradõlve vezetni egy ilyen intézményt. Folyamatos alkalmazkodásra, gyors reagálásra van szükség tehát. Ez egy dinamikus folyamat, melyben állandó interakció kell a környezettel, a döntéshozókkal, a politikával, a gazdasággal, az önkormányzatokkal, a cégekkel, a munkatársakkal, minden irányból folyamatos visszacsatolás szükséges, hogy merre fejlõdjünk tovább. Mindez olyan kihívást jelentett a számomra, amit szívesen vállaltam.
– Milyen célokat fogalmazott meg rektorként?
– Az elsõdleges cél, az intézmény pozícióinak erõsítése: a jó hírnév, a szakmai renomé megtartása, növelése. Szeretnénk, ha a Pannon Egyetem hosszú távon is a hazai felsõoktatás meghatározó, stabil tényezõje maradna. Természetesen, ahol lehet, ott fejlõdni szeretnénk, bõvíteni a telephelyeinken folyó tevékenységünket, illetve erõsíteni vidéki jelenlétünket, kiemelni ennek társadalmi szerepét.
– Célul tûztük ki az ipari, a vállalati szféra szereplõivel való intenzívebb párbeszédet, a szoros kapcsolattartást, hogy ne egy elefántcsonttoronyban képezzük a szakembereket, hanem a jövõbeli munkáltatókat már a tanulmányok során be tudjuk vonni a folyamatokba. A duális képzés elindítása nagy lendületet adott ezeknek az elképzeléseknek, de a mi egyetemünkön mindez már nem számított újdonságnak, nekünk ezen a téren is voltak már tapasztalataink. Erõs mûszaki orientációjú karainkon ezek a kapcsolatok már korábban is élõek voltak, képzéseink tantervét már jó ideje az ipari partnerek bevonásával állítottuk össze. Az ilyen jellegû együttmûködéseink egyik szép példája a közel tíz évvel ezelõtt létrehozott MOL Tanszék.
– Persze a munkaerõpiac, így az ipari szféra hozzáállása is sokat változott az elmúlt évek során. A cégek ma már nincsenek kényelmi helyzetben, egyre nehezebb megfelelõen képzett szakembereket találni, erõs keresleti piac jött létre a munkaerõfronton, fõleg a mûszaki és informatikai területeken, ezért a vállalkozások is igyekeznek elébe menni a problémáknak, és már a tanulmányi idõ alatt felvenni, és lehetõleg hosszú távon stabilizálni a kapcsolatot a leendõ munkavállalókkal.
– Közel 10 hónap telt el a rektori kinevezése óta. Mire volt ez elég? Vannak már értékelhetõ tapasztalatok, eredmények?
– A legfontosabb, ami ennyi idõ alatt leszûrõdött bennem, hogy nem bántam meg, hogy vállalkoztam erre a feladatra. Ennyi idõ alatt is vannak már felmutatható eredményeink, sikerült az egyetem pozícióit megõrizni, sõt úgy tûnik, javítani is. Az ipari együttmûködéseinkben új szereplõk jelentek meg, partnereink száma tovább bõvült. Elindultak olyan fejlesztések is, amelyek a jövõre nézve biztatóak. Egy új pályázati portfólióval is elõálltunk, ami szintén bizakodásra ad okot, ha ezeket sikerre tudjuk vinni, az így elnyert források szintén az intézmény fejlõdését fogják szolgálni.
– A legfrissebb eredményeinknek is nagyon örülünk: az elsõhelyes jelentkezéseknél egyetemünk jól teljesített, hosszú idõ óta elõször az országos átlag fölött tudtuk növelni a jelentkezõ hallgatók számát. Ezt mindenképpen pozitív megerõsítésként értékeljük.
– Vannak nehézségeink, és azt is tudjuk, hogy soha nem vetekedhetünk a nagy fõvárosi egyetemek népszerûségével, tisztában vagyunk azzal, hogy a mi feladatunk az, hogy ebben a régióban érjünk el eredményeket, képviseljük azokat az értékeket, amelyeket eddig is a magunkénak vallottunk. Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a vidék fennmaradása szempontjából létfontosságú, hogy legyenek olyan stabil, minõségi felsõoktatási intézmények, mint amilyen a Pannon Egyetem is. Ezek képesek megakadályozni, hogy a fiatalok elvándoroljanak, hogy elöregedjen, kiüresedjen egy-egy régió. Ha ez bekövetkezne, az természetesen a befektetõket is elriasztaná, és a vidék pusztulása felgyorsulna. Éppen ezért ezeknek a vidéki felsõoktatási intézményeknek a megerõsítése, preferálása a budapesti túlsúllyal szemben nemzeti érdek. A vidékfejlesztés nagyon fontos küldetése ezeknek az intézményeknek, jelenlétükkel, tevékenységükkel képesek hozzájárulni a régió fennmaradásához, fejlõdéséhez.
Cseh Teréz