– Zökkenõmentes volt az átadás-átvétel?
– Most jöttem csak rá, milyen jó iskola volt számomra a több cikluson áthúzódó alelnöki feladatkör. Azok nélkül a tapasztalatok nélkül valószínûleg nem is tudtam volna megbirkózni az itt rám váró feladatokkal. Sokkal nehezebb helyzetet örököltem, mint gondoltam. Az elsõ hetek-hónapok azzal teltek, hogy egyenesbe hozzuk az ügyeket, amelyek a város jövõjét is meghatározzák. Három-négy folyamatban lévõ pályázatunk van. Ezek egyike a bölcsõdefelújítási projektünk, amelynél a szoros határidõk miatt volt mit helyrehozni, de még ennél is fontosabb a vár rekonstrukciója. Itt is nagyon sok a helyrehozandó ügylet, a kivitelezõvel pedig úgy néz ki, hogy sikerült megegyeznünk, hogy helyi vállalkozásokat is bevon a feladatokba. Elõttünk van még a Tési domb rehabilitációs pályázata, illetve a kórház emelt szintû járóbeteg-szakellátást biztosító pályázata. Ezekkel is nagyon sokat kell még dolgozni ahhoz, hogy a határidõket tartani tudjuk.
– A város mûködtetése is nehézségeket okoz?
– Nagy adósságállományt örököltünk, de ezzel együtt a város mûködtethetõ, a hiány viszont folyamatosan növekszik, ezért az intézményrendszer áttekintése és átszervezése elengedhetetlen. A vár új intézményként fog belépni, és mûködtetése jelentõs pluszkiadásokat jelent majd. Kulturális intézményeink jelenleg hét helyszínen mûködnek, ez a város lehetõségeit meghaladja. A jövõben arra fogunk törekedni, hogy elõnyt élvezzenek azok a beruházások, amelyek energiamegtakarítást hozhatnak. Ilyenek a fûtéskorszerûsítés, a nyílászárócsere. Ezek nem presztizsberuházások, hanem az intézményrendszer jobb és olcsóbb üzemeltetését segítik.
– Várpalota több testvérvárosi kapcsolattal is rendelkezik. Mit tudhatunk meg ezekrõl?
– Arra törekszünk, hogy a már meglévõ testvérvárosi kapcsolatainkat próbáljuk meg minél jobban mûködtetni. Kitûnõen mûködik wolfsbergi kapcsolatunk. Néhány hete egy kétmillió forint értékû adományt vehettünk át tõlük. A gimnáziumba hoztak egy olyan emelõszerkezetet, amivel a mozgáskorlátozott tanulónk közlekedését lehet megkönnyíteni, illetve az egyik óvodánk kapott tõlük 35 kiságyat, de az idõsek otthonába és az ápolási otthonba is nagyon sok ajándékkal érkeztek. Nagyon jók az olasz kapcsolataink is, Erdély szívében pedig Petrozsény a testvértelepülésünk. Egy majdnem teljesen elrománosodott település, ahol azonban él egy maroknyi magyar, akik nagyon ragaszkodnak hozzánk. Erre az évre egy nagy eseménnyel is készülünk. Egy közös testületi ülést szeretnénk Petrozsényban. Külön érdekessége a dolognak, hogy teljesen román az ottani képviselõtestület, s ebbõl is látszik, hogy gyakran mesterségesek az ekörül kialakult konfliktusok, mert õk jó példái annak, hogy az együttmûködés így is kitûnõ lehet.
– A vár rekonstrukciójával egy jelentõs intézménnyel fog bõvülni Várpalota kulturális élete. Körvonalazódott már a jövõkép?
– A civilszervezetekkel túlvagyunk egy találkozón, aminek épp az volt a célja, hogy kiderítsük ki, mit gondol, merre menjünk tovább? Szeretnénk a város arculatát újra fogalmazni, közösen, olyanná, hogy azt a város lakói is magukénak érezhessék.
– A jövõt érintõen fontos szerepe lehet a Trianon Múzeumnak is, amely több látogatót fogadott eddig, mint maga a vár. Igazi értékünk, és komoly városi vonzerõ már ma is. Reméljük, hogy az az állami támogatás, amit megkapott a múzeum, a küllemén is látszani fog, és sikerül olyan újításokat is végrehajtani, amitõl még vonzóbbá válhat ez a különleges intézmény.
– Kiváló horgásztavaink vannak, és a sportvadászat rajongói is szívesen választják kiindulópontként Várpalotát. Éppen ezért fontos a szálláshelyek bõvítése. Mindenekelõtt abban kell döntést hoznunk, hogy kiket célozzunk meg, és azok részére milyen szintû szolgáltatást kínáljunk. Ha a nagy látogatottságú Pannónia Fesztivál hosszú távon itt marad, a közönségbõl egyre többen szeretnének majd a jövõben szállást is kapni.
Cseh Teréz