Új titkár a VKIK-nál

– Milyen újdonsült vezetõnek lenni a megyei kamarai apparátus élén?
– Számos olyan problémával kellett szembesülnöm, amelyekre nem számítottam. Például hogyan képviselhetjük, védhetjük a vállalkozások érdekeit, ha nincs róluk megfelelõ nyilvántartásunk sem? Amióta eltörölték a kötelezõ kamarai tagságot, csak mintegy 1400 tagunk maradt. Különösen sok új, ipari üzem tüntet távolmaradásával, pedig ezek a legnagyobb foglalkoztatók. A kommunikáció érdekében jó lenne valamiféle kötelezõ regisztráció, hogy a tervezésnél, az érdekérvényesítõ tevékenység során rálátásunk legyen az általunk képviselt szakmák egészére. Azt vallom, hogy alulról kell építkezni, az egyes vállalkozások problémáira kell reagálni, válaszolni. Csak közös gondolkodással tudjuk például megállapítani, hogy a cégeknek milyen képzettségû emberekre van szüksége – ez kijelölhetné a szakképzési, oktatási irányt. Az oktatás és képzés ugyanis szigorúan összefügg a gazdasággal, az új, letelepedni vágyó cégek elõször körülnéznek, milyen munkaerõ áll rendelkezésükre. Ha nem találnak megfelelõen képzett emberanyagot, egyszerûen odábbállnak.

– Mit tesz a VKIK ezen folyamatok generálása érdekében?
– 2006-os feladattervünket az elõbbiekre figyelemmel állítottuk össze. Az önkormányzati választások után megszervezzük a városi polgármesterek, a kamara elnöksége és a megyei Top 50 cég találkozóját. Ezzel az a célunk, hogy a vállalkozásokat a városvezetõk ne csak egyszerûen adóalanynak tekintsék, hanem vonják be õket a település fejlesztési elképzeléseinek kialakításába, véleményüket vegyék figyelembe például a helyi adók megállapításánál is.
– Másik tervünk már megvalósult, az országban elsõként a mi megyei kamaránk javaslatára létrejött a Közép-dunántúli Regionális Érdekegyeztetõ Fórum a kamarák és érdekképviseleti szervezetek részvéte-lével. Ezt a fórumot ki kell használni arra, hogy a Regionális Fejlesztési Tanácsnál – a fejlesztési célok meghatározásánál, a pályázatok kiírásánál és a források elosztásánál – a vállalkozói érdekek maximálisan érvényesüljenek. Szerencsére ebben maximálisan partner a Tanács.
Létrejött a napokban a Veszprém–Székesfehérvár fejlesztési tengely elõkészítését végzõ munkacsoport, amelynek szintén delegált tagja vagyok. A szakmai grémium véleménye az, hogy Veszprémet illetõen – ahol a kutatásfejlesztés, valamint a tudásalapú központ létrehozása megvalósul – nem szabad elfeledkezni a peremtelepülésekrõl sem, be kell vonni õket az elõkészítõ munkába.
Említsük még meg a Regionális Innovációs Tanácsot is, amely a három megye kamaráiból, a KDRFÜ szakértõibõl és a Magyar Tudományos Akadémia Veszprémi Területi Bizottsága szakembereibõl áll. Itt a kutatási eredmények megismertetésén, terjesztésén dolgozunk, az innovációs források elosztására teszünk javaslatot, a vállalkozások javaslatait, kéréseit továbbítjuk az illetékeseknek.

– Van tehát munka bõven. Jut idõ szórakozásra, kikapcsolódásra?
– Sokszor otthon is dolgozom, hiszen a férjem a megyei Fogyasztóvédelmi Felügyelõség vezetõje. Õ a vevõt, én meg a szolgáltatót képviselem, így bõven van mit megvitatni. Lányaink 13 és 15 évesek, és nemegyszer megkapjuk, hogy hagyjuk abba a vitát. Persze az õ érdekükben is igyekszünk kevés szabadidõnket jól kihasználni, együtt eltölteni. Hobbynk a sport, fõleg a síelés. Utazni is nagyon szeretünk, érdeklõdünk a zene és az idegen nyelvek iránt. Egyszóval a lehetõségek szorításában is megpróbálunk teljes életet élni.

Veér Károly