Kórház-átalakítási tervek

A Veszprémi Kórház új igazgatója a volt egészségügyi miniszter
Kórház-átalakítási tervek Veszprém megyében

– Nem mondhatni megszokottnak a politikai pályáról a szakmába való visszatérés. Mit takar az a szakmai múlt, ami visszahívta Önt a kórházi mindennapokba?
– Az orvosi egyetemet Kaposváron végeztem el, fõleg a baleseti sebészet területén szereztem gyakorlatot a nagyatádi kórházban. Késõbb az élet úgy hozta, hogy a kórház mûtõblokkjának vezetésével bíztak meg. Az addig önállóan mûködõ mûtõket kellett egységes szervezetbe rendeznem. Traumatológusként a sportsebészet és az atroszkópos sebészet áll hozzám a legközelebb.
1995-ben egy új kihívás újabb változást hozott az életemben. Az Egészségügyi Minisztérium Ellátás-szervezési Osztályának élére kerültem. A szervezési tapasztalatokkal felvértezve 1996-ban elvállaltam a likviditási problémákkal küszködõ kalocsai kórház igazgatói posztját. Mindemellett beválasztottak a Kórházszövetség elnökségébe is, ahol tagként egészen 2002-ig tevékenykedtem. Ekkor a Csehák Judit által vezetett Egészségügyi Minisztérium helyettes államtitkárává neveztek ki, 2005-tõl pedig a megtisztelõ miniszteri poszton tevékenykedhettem tovább.
– Ön pályázat útján került a Veszprémi Kórház élére. Miért pont Veszprémet választotta? Van valamilyen korábbi kötõdése a városhoz?
– Én alapvetõen Somogy megyei vagyok, de apai ágon van némi kapcsolódásunk Veszprém megyéhez is. Apai dédnagymamám bábaasszony volt Nagyvázsonyban, a szüleim pedig Pápán tanultak. Valójában az a szakmai tapasztalat hozott ide, amit korábban a gyakorlatban már megszerezhettem, hiszen itt is egy likviditási problémákkal küszködõ kórházról van szó, amely ordít a problémák orvoslásáért. Ha pedig az emócionális szempontokat nézzük, azt kell, hogy mondjam, Veszprém gyönyörû, s mivel velem együtt a családom is „ide tette a székhelyét”, végre velük is több idõt tölthetek.

– Lassacskán körvonalazódnak a kórházak átalakítási tervei. Elmondaná, milyen gyógyírt javasolnak a jelenlegi akut problémákra? Egyáltalán igazából mi a baj a mai rendszerrel?
– A megyei kórház esetében kétszintû a feladatunk, egyrészt meg kell állítanunk a további eladósodást, illetve megszüntetni a felhalmozott adósságot, másrészt válságmenedzselésre van szüksége az intézménynek, vagyis változás, változtatás kell. Természetesen egyik a másikkal összefüggésben áll. Nem csak a belsõ környezetet kell azonban megváltoztatnunk, hanem a külsõt is. Ez elengedhetetlen, mert nem tartható fenn az a struktúra az egészségügyi ellátórendszerben, ami ezidáig mûködött. Különösen igaz ez a fekvõbeteg-ellátásra.
Tizennégy kórházzal állunk szerzõdéses viszonyban. A kórházak részben pazarló gazdálkodást folytatnak, a párhuzamos fejlesztések nem finanszírozhatóak, egymással versenyeznek, ennek az lesz az eredménye, hogy elõbb-utóbb valamennyi elpusztul. Fejér megyében például sokkal jobb a szervezeti felépítés.
Szerencsére az átalakítás szükségességével a megyei kórházvezetõk is egyetértenek. Az elképzelések szerint a megyei intézményeket három ellátóegységbe kell koncentrálni veszprémi, ajkai és pápai központtal, s ezeket gazdasági társaságok formájában kívánjuk mûködtetni. A hármas egység közös beszerzést, logisztikát folytathatna. Gondoljuk csak meg! Ez egy hét és félmilliárdos nagyüzem, a kórházak egyben vevõk is, amelyek ráadásul közpénzbõl gazdálkodnak. Muszáj a gazdasági társaságokhoz hasonlóan gondolkodniuk. Illúzió, hogy mindenkinek mindenbõl a legjobbat tudjuk adni, racionálisan azonban a kevesebbõl is jobbat lehet létrehozni. Ebben a nagyságrendben a beszerzés már sokkal jobb árakon történhet, a közös fellépés az, ami biztosíthatja a folyamatos fenntarthatóságot, a gazdaságos mûködtetést. Így nem kellene egyetlen kórházat sem bezárni, ami azért is fontos lenne, mert a kistelepüléseken a kórház a legnagyobb munkáltató, megszûnése a város munkaerõpiacára is nagy hatással lenne.
A másik fontos szempont, hogy az egyes konglomerátumok szakmailag is szakosodjanak. Zirc, Várpalota például kicsi ahhoz, hogy önállóan fenn tudjon maradni, de kitûnõen el tudnák látni az elfekvõ betegek gondozását. Balatonfüreden is célszerû lenne az átszervezés, hiszen három állami intézmény mûködik – a Szívkórház, a MÁV kórház és a Honvédkórház -, amelyet más-más minisztérium irányít. Önkormányzati tulajdonba szeretnénk átadni ezeket a balatonfüredi intézményeket. A megyei önkormányzathoz tartozna a Veszprém-Balatonfüred-Várpalota-Zirc ellátási egység.
Célszerû lenne az is, ha a jövõben a dobai pszichiátriai kórház együttmûködne Sümeggel, és Ajkához vagy Pápához csatlakoznának. Farkasgyepü ma önálló, de a megyei önkormányzat tulajdonában van, nekik például Pápához kellene tartozniuk, így ott is egy plusz profilt jelentene a tüdõgondozás. Tapolca-Ajka együttmûködése lenne kívánatos, de itt a szakmai irányelvek mellett a tulajdonosokkal és az intézményvezetõkkel kell egyeztetni.
Közös megoldásokat kell tetõ alá hozni például labor, patológia, s más ilyen területeken. Az egyes intézmények pedig a telemedicina segítségével akár közelebb is kerülhetnek egymáshoz. Remélhetõleg az átszervezésnek köszönhetõen ezek az egységek regionálisan is megtalálják majd a szerepüket. A Közép-dunántúli Onkológiai Központ például Veszprémben kapott helyet. De a gasztroenterológia, a sebészet, a sürgõsségi betegellátás területén is túl mutatnak feladataink a megyei határokon.
A hatékony együttmûködésre jó példa Székesfehérvár, ahol a sürgõsségi, kardiológiai feladatokat összehangolva komplett fejlesztéseket tudtak végrehajtani csak azért, mert összefogtak.

– Az átszervezésnek mikorra lesz már érezhetõ hatása Veszprém megyében?
– Remélhetõleg már az idei évben. A finanszírozási problémákat ma is érzik a kórházak, ezeket próbáljuk mielõbb megoldani, s remélhetõleg a kapacitás-kihasználtság már az idén javulhat. Modell-kísérletünket – ami mellé finanszírozási modellt is tudunk tenni – lakossági fejkvótára dolgozzuk ki.

– Úgy tûnik új munkaköre sem kíméli majd a szabadidejét, most is kevés idõ marad majd a családra. Meséljen kicsit az otthoniakról is!
– Nõs vagyok, négy gyermekem és négy unokám van. A legnagyobb 73-ban született, a legkisebb pedig 9 éves. A feleségem pénzügyi, illetve szociális terülten mûködõ szakember. Szociális otthonokkal kapcsolatos megvalósíthatósági tanulmányokat készít. Kevéske szabadidõnket szívesen töltjük együtt a szabadban, nagyon szeretjük a természetjárást, a vitorlázást.

Cseh Teréz