Ez az öröm persze mindenkinek mást jelent; a különbözõ nemzetek máshogy fejezik ki boldogságukat, máshogy mulatnak, vigadnak. Hagyomány, hogy összeáll a fesztiválkórus – minden kórus hozza nemzetének egy-egy dalát, átadja, betanítja azt a többieknek (akik már odahaza megismerkednek a dalokkal), majd a gálakoncert végén közösen színpadra lépve eléneklik azokat. Garantált a jókedv, a vidámság, a tánc, a késõ éjszakába nyúló mulatozás. Szomorkodásra amiatt sincs ok, hogy valamelyik kórus gyengébb, halványabb produkcióját esetleg nem értékelnék – ebben a versenyben mindenki nyer: nemcsak azért, mert valóban fantasztikus érzés együtt lenni a többiekkel, a nagy csapatba tartozni, hanem azért is, mert mindenkit megdicsérnek, mindenki kap jutalmat, elismerést.
Így volt ez az idén is, ám a megszokott dolgok mellett újdonságokkal is megleptek bennünket a szervezõk. A hagyományostól eltérõ volt a péntek esti nyitókoncert, ahol általában Veszprém, annak mûvészeti együttesei mutatkoznak be, ezúttal Carl Orff Carmina Burana címû mûve csendült fel a házigazda Veszprém Város Vegyeskara (karigazgató: Erdélyi Ágnes) és a pécsi Pannon Volán Bartók Béla Férfikar elõadásában, Lakner Tamás vezényletével. Orff népszerû remekmûve illik a tematikába, hiszen az élet dicsõítésérõl szól. A két együttes nemcsak ebben, de a Kodály-kórusmûvekben is kimagasló produkciót nyújtott.
A szombat esti gálakoncerten kilenc énekkar mutatta be mûsorát. Meg kellett várni a program végét, hogy az igazi örömöt érezhessük. Csalódást okozott az elsõ részben fellépõ kórusok produkciója – nem azért, mert nem énekeltek tisztán, szépen, hanem azért, mert mûsorukról nem az öröm jutott az ember eszébe. Nagy várakozás elõzte meg a gálakoncertet nyitó olasz Cantoria Sine Nomine fellépését, mely gregorián és reneszánsz dalokkal éltette az égi és földi szerelmet, a nézõ azonban sokkal vidámabb, lendületesebb dalokat várt. A szakmai zsûri – Erdélyi Ágnes, Lakner Tamás és Sean Deibler karnagyok – a kóruszene nemes hagyományainak ápolásáért dicsérte a kórust. A városi mûvelõdési központ különdíját kapta a Galántai Kodály Zoltán Daloskör, akik a magyarok számára ismerõs dallamokkal lopták a közönség szívébe magukat. Az 1930-as évek Kínáját idézte a tajvani nagy Szeretet Hangja Vegyes Kar Álmatlanul Shanghajban címû mûsora, azt az idõt, amikor Kína elõször találkozott a dzsesszel. A zsûri a koreografált elõadást értékelte. A világ szép, a világ gyönyörû és szüksége van a mi dalunkra is, fogalmazták meg a bolgár Iskra Ifjúsági Kórus tagjai, akiket a népi ihletésû dalok közvetítéséért dicsért a zsûri. Az Egyesült Államokból, Pennsylvániából érkezett Haverford Középiskola Kamarakórusa az élet hangjai és csöndjeit kortárs felfogásban mutatták be, a zsûri ezt, a kortárs, modern kompozíciók elõadását értékelte.
Sajnálhatja, aki nem várta meg a végét, hiszen a második rész összehasonlíthatatlanul vidámabb, hangulatosabb és jókedvûbb volt, mint az elsõ. Nem csalódtunk a lett muzsikusokban, ezúttal a rigai Séja Vegyes Kar bizonyította, hogy az ország kóruskultúrája nagyon magas színvonalú. Vidám, tréfás népdalokat hoztak, csúfolódót, cigánydalt, ünneplõ esküvõi sokaságot, kiváló koreográfiával, hagyományos lett népviseletben. A Kanári-szigetekrõl, Teneriférõl érkezett a Camerata Lacunensis, A nap fénye címû mûsor a szikrázó napsütést, tengerpartot idézte. Bluest énekeltek, aztán a salsa ritmusára jártak táncot, egy forró kubai rumba is felcsendült, végül egy tréfás dal egy kacsáról. Az Urali Állami Egyetem Énekkara a hatalmas természetrõl, a természet és az emberi lélek harmóniájáról énekelt és a vizsgákról, amiket öröm sikerrel elvégezni. A zsûri a lírai elõadásmódot értékelte. A gálakoncertet a Vivace fesztiválok történetében elsõ alkalommal szereplõ hollandok produkciója zárta: a holland televízió meghívásos versenyét nyerõ Dekoor Close Harmony dzsesszt, balladát, popot, bigbandet énekel, ezúttal John Lennon, Leonard Cohen egy-egy számát, jókedvvel, lendülettel.
Szavazott a közönség, figyeltük, ahogy a színes ládákba kerülnek és megoszlanak a szavazatok. Miután a fesztiválkórus több mint háromszáz énekese színpadra állt, hogy közösen megszólaltassa a dalokat, az eredményt is megtudtuk. A közönség a hollandok könnyed nyári szórakozást nyújtó produkcióját értékelte a legjobbnak, a zsûri azonban nem tudott dönteni: a lett és a kanári-szigeteki kórust egyaránt kiválónak tartotta. Éjszaka fél egykor újra zengett a dal: az énekesek daloltak, táncoltak, hullámoztak, integettek. Örültek egymásnak, az együttlétnek, a közös éneknek. Kiváltságosak vagyunk, hogy ilyen pillanatok tanúi lehetünk.
Forrás: Veszprém.hu