– Mi volt a Warning történetében a legszebb és legszomorúbb?
– A legszebb az volt, hogy fiatalok voltunk, tele ambícióval, szerettük, amit csináltunk, és az utolsó pillanatig reménykedtünk abban, hogy bármit elérhetünk. Szép volt az is, hogy volt jó néhány olyan koncert, ami után odajött néhány ember, aki megveregette a vállunkat, és azt mondta, hogy kapott tõlünk valamit a zene által. A legszomorúbb? Az, hogy elkéstünk vele. Egy olyan mûfajt próbáltunk erõltetni (amin felnõttünk), ami akkoriban már keveseket érintett meg igazán.
– Mikor és milyen módon búcsúzott a pályától a zenekar?
– 2000-ben volt egy utolsó nagy koncert a pápai Szabadtéri Színpadon, aminek azért is örültünk, mert az utóbbi években sorra maradtak el az oda meghirdetett koncertek, annyira kevés embert érdekeltek az efféle események a környéken. Ehhez képest ezen a koncerten közel 600 ember volt kíváncsi a zenekarra. Szerintem ez szép búcsú volt, megadtuk a módját; volt tûzijáték meg minden… mint egy igazi, nagy koncerten.
– Milyen utat jártál be azóta?
– Most már 8 éve a fõvárosban élek. A Kõbányai Zenei Stúdióban tanultam, és 2001-ben kitûnõ eredménnyel szakvizsgáztam. Ebben az idõszakban – bár sok szempontból nagyon nehéz volt – számos fontos emberrel összehozott a sors. Azóta folyamatosan játszom ismert és elismert mûvészekkel. Játszottam Friderika, Szentpéteri Csilla, Csepregi Éva, Tisza Bea, Kovács „Kovax” Péter, Király Linda lemezein, a legtöbbön mint gitáros, de néhány lemezen már mint hangszerelõ ill. zenei producer is közremûködtem. De dolgoztam – és dolgozom – Presser Gáborral, Horgas Eszterrel, Janicsák Istvánnal, Novák Péterrel is. Továbbá egy nagyon fontos zenekar az életemben az European Mantra, melyben Borlai Gergõ dobol, Nagy János játszik billentyûs hangszereken, ill. Papesch Péter basszusgitározik. Ez amolyan igazi „önmegvalósító zenekar”, kompromisszum mentes zenével. Van benne minden, amit szeretünk a jazztõl a trash metálig. Valamint május óta tagja vagyok a TRB együttesnek. A Závodi János, Zeffer András, Kékesi „Bajnok” László, Donászy Tibor és jómagam alkotta zenekarral nagyon sokat játszunk. Biztosan kihagytam jó néhány fontos dolgot, de azt kell mondanom, hál’isten, sok minden történt velem az utóbbi években.
– Hallhatunk e a közeljövõben lemezen, és mikor?
– Természetesen igen. Nemrég készült el, és az õsszel jelenik meg Horgas Eszter fuvolamûvésznõ új albuma, a napokban készül a Megasztárból ismert Oláh Ibolya lemeze, õsszel várható még új TRB lemez is. Valószínûleg a jövõ év elejére várható a két „szívem csücske”. Az egyik az European Mantra elsõ lemeze, amely élõ koncertalbum lesz. A másik egy populárisabb produkciónak készül, amelyben Pacziga Linda énekel, én írom és hangszerelem a dalokat, valamint – fõleg a szövegekben – sokat segít Janicsák István. Nem szeretek zenei stílusokról beszélni, de ha muszáj valahova besorolni, akkor valamiféle modern, populáris rockzenét fogunk produkálni. Keményen dolgozunk, azt hiszem, ugyanolyan lelkesedéssel, mint annak idején Pápán, csak talán most már egy kicsit okosabban. Egyet megtanultam: manapság nem elég csak szívvel és lélekkel – ésszel is kell zenélni. Ezalatt azt értem, hogy nem elég az, hogy én jól érzem magam a színpadon. Most már tudom, milyen fontos azt is figyelembe venni, hogy a közönségnek mire van szüksége. Azért ne gondoljunk semmi rosszat, a „nagy magyar mulatós tv-showban” és hasonló fórumokon nem fog velem találkozni a tisztelt nagyérdemû…