A megélt élmény a maradandó érték

IV. Vámosi Lencse- és Hurkafesztivál

– Egy fesztivál életre hívása és folyamatos fejlesztése nagy kihívás, önök kistelepülésként mégis belevágtak. Miért vállaltak fel egy ekkora feladatot?
– Elsõ körben az itt élõknek szerettünk volna egy igényes, közösségformáló eseményt létrehozni a család, közösségépítés, hagyományõrzés, értékteremtés, a kultúra és a gasztronómia jegyében. Annak ellenére, hogy a négy alkalomból háromszor szakadt az esõ, a fesztivál részvevõinek száma folyamatosan növekedett, felkeltette a környékbeliek, a veszprémiek érdeklõdését is, és évrõl évre egyre távolabbról érkeznek látogatóink, a versenyekre jelentkezõ csapataink. Egyre többen leszünk, mégis arra törekszünk, hogy megtartsuk az esemény családias, vidékies, helyi jellegét. Olyan fesztivált szeretnénk, ahol mindenki otthonosan érezheti magát, ami nem a „búcsús kategória”, hanem az igényes, együtt megélt közösségi élményt nyújtó rendezvény. A megnyitó beszédemben is éppen erre szerettem volna felhívni a figyelmet: a Vámosi Lencse- és Hurkafesztivál igazi értéke az, hogy itt emberi kapcsolatok, barátságok jöhetnek létre, üzleti kapcsolatok köthetõek, akár szerelmek is szövõdhetnek, olyan élményekkel gazdagodunk, amelyek maradandóak.

– Miért épp a lencsére és a hurkára esett a választás?
– A vámosi lencse – mely ma már településünk értéktárában is szerepel – egykoron országszerte híres volt. Szerették az emberek, mert gyorsan puhul, 25-30 percen belül elkészíthetõ a vámosi lencsébõl készült étel. Két helyi õstermelõ újra termeszteni kezdte ezt, a manapság reneszánszát élõ lencsefajtát. Az értékmentés jegyében fesztiválzászlónkra tûztük tehát a lencsét. A hurka mellett pedig azért tettük le a voksunkat, mert úgy láttuk, hogy a népszerû kolbászra mindenki gondolt, de a hurka mintha valahogy kimaradt volna a palettáról, így mi felkaroltuk, hiszen hazánkban nagy hagyománya van a hurkakészítésnek, sokan szeretik ezt a sokféleképpen elkészíthetõ finomságot. A rendezvény alapját adja a hurkatöltõ verseny, illetve a lencse és hurka felhasználásával készült étkek megmérettetése.
– A fesztivál hagyományõrzõ jellegét kívánjuk visszaadni azzal, hogy helyi termelõket, kézmûveseket hívtunk meg, hogy mutassák be portékáikat. Huszonhárom kiállítónak adtunk lehetõséget, akik közül tizenkilencen termelõk és tizennégyen rendelkeznek a „Vidék Minõsége” – „Éltetõ Balaton-Felvidék” védjeggyel. Nagy gondot fordítunk arra, hogy elsõsorban a helyi, környékbeli minõségi termékeknek, szolgáltatóknak adjunk módot a bemutatkozásra, kerüljük a silány, tucattermékeket.
– Ugyancsak a hagyományõrzõ szerepet kívántuk hangsúlyozni a régmúlt idõk értékeinek bemutatásával. A gyerekek megismerkedhettek a fafaragás, a szövés, a korongozás rejtelmeivel, az iparmûvészeti és népmûvészeti tevékenységek titkaival.
– A kulturális programok összeállításakor a sokszínûségre törekedtünk. A családi programoknál az volt a cél, hogy mindenki jól érezze magát. A gyerekeket állatsimogató, póni lovaglás, a Mosolyvár játszóház várta. Szerephez jutottak a helyi és környékbeli hagyományõrzõ és kulturális csoportok: a Borostyán Népdalkör, a Lencseszemek Asszonykör, a Kinizsi Táltosai Néptáncegyüttes, illetve a Gerence Néptáncegyüttes és Baráti Kör néptáncosai, este pedig a 3+2 zenekar adott másfélórás élõzenés koncertet. A celeb világ szereplõi közül is igyekeztünk igényesen válogatni, az erdélyi származású Domokos László, színmûvész volt a vendégünk, aki az egyik népszerû tévésorozatban Berényi Attilát alakítja. Nemcsak a zsûri elnökének szerepét vállalta, de egy erdélyi recept alapján készülõ lencseétellel a versenyre is nevezett.
– A kulturális programjaink fontos részét képezte testvértelepülésünk, Tusnád vendégül látása is. A fesztivál felemelõ pillanata volt, amikor az erdélyi kistelepülés polgármesterének átadtunk egy MTD-gyártmányú fûnyíró traktort, mely nagy segítséget jelent majd számukra a mindennapokban. A nagy értékû eszközt önkormányzatunk és a Nemesvámoson mûködõ MTD Hungária Kft. közösen finanszírozta. A vállalkozás a fesztivál fõtámogatója volt, és szívesen vállaltak szerepet a rendezvény többi részében is (zsûri, fõzõverseny). Erdélyi testvéreink sem jöttek üres kézzel, egy díszesen faragott székely kapuval köszönték meg a segítséget, melyet az MTD Hungária Kft. egyik vezetõje, Tokai-Kiss József meghatódva vett át.
– Az ünnepi ceremónia kedves színfoltja volt a tusnádi polgármester – õ énekelt -, és két képviselõ – egyikük hegedült, míg a másikuk harmonikázott – rögtönzött mûsora.

– A fesztivál kulturális eseményei a sportcsarnokban zajlottak, eközben a hurkatöltõ, illetve a fõzõversenyek a mellette lévõ – mondhatni zsúfolásig megtelt – sátorban. Mit lehet tudni a csapatokról, a versenyrõl?
– A nagyszámú nevezés – mert valóban teli volt a sátor – talán annak is köszönhetõ, hogy idén – légbefúvással – már a sátort is fûteni tudtuk. Nagy örömünkre évrõl évre több csapat vesz részt a fesztiválon: helyi civilszervezetek – motoros klub, borbarátok, ifjúsági klub -, de a környékbõl is érkeznek vendégeink, idén a sólyi civilek és az önkormányzat is indult egy-egy társasággal. Testvértelepülésünk is megmutatta a versenyen, hogy mire képes, erdélyi ínyencségek születtek ennek eredményeként. Csizmadiáné dr. Czupon Viktória vezetésével a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Karának hallgatói is itt voltak, õk kemencés lencseételekkel készültek, késõbb rektor úr is csatlakozott hozzájuk, és velünk töltötte a délután. A cégek is kitettek magukért: itt volt csapatával például a nemesvámosi Wesz-Mont 2000 Kft., a veszprémi OKK Press Nyomda. Fontos számunkra, hogy ezek a vállalkozások nem csak támogatói az eseménynek, nem csak a különdíjakat biztosítják, hanem maguk is részt vesznek a programokon, csapataikkal megmérettetik magukat. Sokan azért térnek vissza hozzánk, mert a kikapcsolódás, a szórakozás mellett kitûnõ csapatépítõ élménynek tartják a versenyünket, és az azt követõ délutáni eseményeket, amikor celebek – például az említett színmûvész, vagy neves kézilabdázóink, Fazekas Nándor, Gulyás Péter -, cégvezetõk, polgármesterek, képviselõk és civilek együtt poharazgatunk, beszélgetünk, vagy épp dalra fakadunk. Nem gyõzöm hangsúlyozni, hogy mennyire fontos ugyanis, hogy megéljük együtt, közösen ezeket az élményeket, mert ezeket mélyen a lelkünkben hordozzuk, és hosszú-hosszú idõre velünk maradnak, éltetnek bennünket. Ezek az igazi értékek.

Cseh Teréz